Amennyire nehezen jött össze féléves egyeztetés után a tavalyi Fear Factory interjú, Dino Cazares most annyira könnyen állt kötélnek. A zenekar éppen Észtországban adott koncertet, de a buli előtt a virtuális térben leült velem, hogy dumáljunk kicsit az AI-ról és az új lemezről. És ne felejtsétek el! szeptember 23-án Fear Factory koncert a Barba Negrában!
Dino: Jól vagyok. Éppen Tallinnban, Észtországban vagyunk.
RS: Remekül hangzik. Akkor kezdjünk is neki! Pete és Milo már három éve melletted vannak. Hogyan jellemeznéd ezt az elmúlt három évet?
Dino: Izgalmas, friss, új, szórakoztató. Sokat turnéztunk az elmúlt három évben, gyakorlatilag folyamatosan. Az egész évünk be van táblázva, és már a jövő év egy része is. Igen, nincs megállás. Úgy értem, egy jó, stabil felállásunk van, egy jó, stabil zenekar, jó, stabil tagokkal. Tony Campos például több mint 30 éve jó barátom, és már egy ideje játszik velem, valamikor 2012 vagy 2013 óta, valami ilyesmi. Amikor elérhető, akkor tud velünk turnézni, és ez egy stabil felállás, feszesen szól.
RS: Innen nézve is elképesztő mennyiségű energia árad a színpadról.
Dino: Igen, határozottan rengeteg energia jön a színpadról. Egyrészt azért, mert izgatottak vagyunk, hogy ott lehetünk. Másrészt azért, mert ott akarunk lenni. Harmadrészt pedig megpróbáljuk tiszteletben tartani a Fear Factory hangzását, azt, ami a Fear Factory. Különösen Milo esetében, az ének terén. Nyilván tiszteli a múltat és tiszteli azt, amit csináltunk, és a lehető legjobb hangzást, tónust, stílust és effekteket akarja adni a rajongóknak, pontosan úgy, ahogy azok a lemezeken szerepelnek. Ezt száz százalékosan tiszteletben tartja. Sokan mondják, hogy: „Ó, lehet, hogy Milo egy Burton-klón.” Mi viszont azt akartuk, hogy a lehető leghitelesebben szólaljunk meg. Érted, mire gondolok? Ezért akarjuk ezt így csinálni. A Fear Factory-nak megvan a saját hangzása, megvan a saját formulája, és mi ragaszkodunk ehhez.
RS: Milo egy rajongó volt majd a zenekar frontembere lett. Aggódtál valaha amiatt, hogy képes lesz-e felnőni ehhez a szerephez? Láttunk már hasonló helyzetet és az eléggé megosztotta a rajongókat.
Dino: Mindig lesznek összehasonlítások azzal, ami korábban volt, és ez rendben van. Az emberek annyit hasonlítgatnak, amennyit csak akarnak. Én tudom, hogy elképesztően jól szól, és nagyon ütős. Szerintem a rajongók többsége élvezi, és megértik, hogy Milo szintén nagy rajongója a zenekarnak. A Fear Factory-ból tanulta a saját stílusát, tiszteletben tartja ezt, és tiszteleg előtte. Ebben semmiféle tiszteletlenség nincs. Sokkal inkább tiszteletteljes módon próbálja megőrizni azt, ahogyan a Fear Factory szól, és ahogyan szólnia kell.
RS: A te véleményed szerint mi a legnagyobb különbség Burton és Milo stílusa között?
Dino: Csak annyit mondhatok: nézd meg a YouTube-videókat, ennyi. Ennyit tudok mondani. Ha saját magad akarod összehasonlítani őket, hajrá. Ez rendben van. Úgy értem, Milo legalább olyan tehetséges, mint ő, ha nem még tehetségesebb. Várjátok meg, amíg meghalljátok a lemez többi részét. nagyon sokszínű lesz az anyag. Nagyon súlyos. Az emberek hajlamosak mindent egyetlen dal alapján megítélni, és ez rendben van. Megtehetik. De igen, a különbségeket majd felfedezik saját maguk.
RS: Beszéljünk egy kicsit Pete-ről is. Élőben hatalmas benyomást tett rám. Hihetetlenül tehetséges dobos. Miért őt választottad annak idején?
Dino: Pete nagyszerű dobos, és ezt már régóta tudom, amióta követem a Havok zenekarát. Láttam őt élőben játszani. Sőt, a Havok 2010-ben, a Mechanized turné keretében Rómában, Olaszországban előzenekarként játszott a Fear Factory előtt. Akkor láttam Pete-et, és akkor kezdtem el követni. Milo is ott volt ugyanazon a koncerten. Sőt, azt hiszem, van egy kép rólam és Miloról a Facebook-oldalán arról, amikor először találkoztunk. Ez azért kicsit ironikus, nem? Szóval úgy gondolom, hogy ismét csak arról van szó, hogy amikor a dobolásról beszélünk, szükségünk van egy nagyon magas szintű dobosra. Raymond Herrera nagyon magasra tette a mércét. Én is ezt a fajta dobolást szeretem, és olyan dobost szeretek, aki pontosan játszik, a dal szolgálatában, és nem próbálja túllépni a saját határait. Amikor sok dob részt én írok, akkor azokat konkrét okból, bizonyos minták alapján írom meg. Ettől igazából nem lehet nagyon eltérni, mert ha megteszed, akkor az egész dal megváltozik. Ezért alapvetően egy precíz, csúcsminőségű dobost követelünk meg, mint amilyen Pete Webber.
RS: Az új dallal kapcsolatban említetted egy interjúban, hogy Damien Reinhardt producer nagyon sokat segített neked. Pontosan mit tett azért, hogy a legjobbat hozza ki belőled?
Dino: Damien a The Industrialist óta dolgozik velünk. Mikor is volt… 2011, 2012 óta dolgozik a zenekarral. Eleinte a háttérben dolgozott, aztán nyilvánvalóan az utolsó két-három lemezen egyre többet és többet vett részt a produceri munkában. Nagyon jól érti a zenekart. Érti a hangzásunkat. Ismeri a gitárhangzásomat, a dob hangzásokat, mindent ismer. Így közösen kialakítottunk egyfajta felvételi rendszert, és minden alkalommal telibe talál. Szóval igen, rengeteget segített a zenekarnak. Sok billentyűs részt is ő készített. Arra ösztönöz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsd, legyen szó dobról, gitárról, basszusról vagy énekről. Érti, milyen minőséget kell elérnünk egy ilyen lemez elkészítéséhez.
RS: Ő a titkos ötödik tag.
Dino: Igen, igen, ő az egyik titkos ötödik tag. Volt még néhány srác, aki segített nekünk. Ricky Bonazza, aki szintén basszusgitáros, részt vett az előprodukcióban, sok billentyűs részt készített és hasonló dolgokat csinált. Sokat segített a dalszövegekben is. Ott volt DJ Zardonic is. Ő két dalt készített a lemezen, és azok is fantasztikusak. Rengeteg billentyű programozást végzett, és a következő szintre emelte a dalokat. Rhys Fulber is szerepel néhány számban. Mindenki ismeri Rhys Fulbert. Régóta dolgozik a zenekarral. Ez egy igazi csapatmunka volt.
RS: Az új dalnak van egy instrumentális változata is, amely három évvel ezelőtt készült, és valamivel eltérő a hangszerelése. Az éneken kívül mi változott a legtöbbet a dalban?
Dino: A záró riffet áthelyeztük a közepére, és csináltunk belőle egy középső törést, és ez gyilkos. Szerintem nagyszerű breakdown lett. Most pedig a végén a refrén egy kibővített része van, ami felépül a refrén egy másik részéhez, és nagyszerű.
RS: Ha már az új dalról beszélünk, a videoklipet Arion Csihar, készítette, Miért őt választottátok a videóhoz? Mi különbözik az ő látásmódjában és megközelítésében?
Dino: Ő és egy Vincent Cordero nevű srác dolgoztak az új videoklipen. Egyszerűen azért választottuk őket, mert nagyon jó múltjuk van, rengeteg ütős videót készítettek. Ezért úgy döntöttünk, hogy velük dolgozunk. Ez az első videónk velük, és rengeteg effekteket használtunk. Egyáltalán nem használtunk jóformán AI-t. Van benne valamiféle villám- és elektromosság effekt, de az csak egy egyszerű számítógépes program. Nem feltétlenül valami AI által generált szarság. De nem vagyok ez ellen. Csak azt mondom, hogy ennél a videónál úgy döntöttünk, hogy nem ebbe az irányba megyünk. Mindent “hagyományosan “ készítettünk, és ők ebben jók.
RS: Ennyi év után megéri még klipeket forgatni?
Dino: Igen, határozottan úgy gondolom, hogy még mindig segít. Úgy értem, nem olyan, mint amikor az MTV-n szerepeltél. Az MTV rengeteg előadót naggyá tett, igaz? De mi alapvetően úgy használjuk a videót, hogy feldaraboljuk tartalmakra, és felhasználjuk a közösségi médiában. Nagyjából ennyit hozunk ki belőle. Az új videó négy nap alatt több mint félmillió megtekintést ért el. Ez pedig elég jó eredmény manapság. Szóval igen, még mindig hasznos eszköz, és határozottan sok energiát fektetünk bele.
RS : Melyik a kedvenc Fear Factory-videokliped?
Dino: Az egyik legjobb videó, amit készítettünk, a legutóbbi lemezhez készült, a Disruptor. Egyfajta futurisztikus, disztópikus, sivár pusztaságot ábrázol. Vannak benne bizonyos fickók, akik megpróbálnak harcolni az ellen, hogy a robotok elvigyék őket, és egy hajóra rakják őket, miközben harcolnak a drón ellen. Szóval igen, valószínűleg a Disruptor az egyik kedvenc videóm.
RS : És mi volt a legnagyobb kihívás az új album elkészítése és kiadása során?
Dino: A legnagyobb kihívás az új album elkészítésében? Jó kérdés. Talán az, hogy Milo-nak Olaszországból kellett repülnie, és meg kellett várnia a munka vízumát. Valószínűleg ez volt a legnagyobb kihívás. Szerintem kreatív szempontból mindannyian nagyon jól együtt tudtunk dolgozni. És ahogy mondtam, Damien, aki jelenleg az album fő producere, nagyon jól ismeri a zenekart. És ismeri az összes zenészt. Szomszédok vagyunk egymással. Így Damien három éven keresztül megismerhette Milot, mielőtt producerként dolgozott vele. Személyesen is ismeri. Ez nagyon sokat segített. Alapvetően simán ment minden. Valószínűleg az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a turnék között kellett dalokat írni. Minden alkalommal, amikor belekezdesz az írási folyamatba, bumm, máris fel kell készülnöd a turnéra. Aztán jönnek az interjúk, úton vagy, és nem feltétlenül van meg a megfelelő felszerelésed vagy a megfelelő időd ahhoz, hogy a dalokkal foglalkozz. Aztán hazamész, és otthon vagy egy-két hónapig. Dolgozol néhány dalon, aztán bumm, megint mész turnézni. Valószínűleg ez volt a legnagyobb kihívás.
RS: Igen, szóval az elmúlt három évben gyakorlatilag folyamatosan úton voltatok.
Dino: Igen. Szükségünk volt némi pénzre, hogy finanszírozni tudjuk ezt a lemezt és ezt a videót.
RS: Olvastam az új album dalszövegeit, és természetesen az AI elleni küzdelemről is szólnak. Közben az emberiségnek csak egy töredéke marad fenn. Mikor gondolod, hogy ez a küzdelem ténylegesen megtörténhet a jövőben?
Dino: Nos, igazából nem szeretnék belemenni a lemez koncepciójába. De a Roboticist-ről tudok mesélni. A dal egy valódi személy, aki valójában ezt a technológiát hozza létre azért, hogy segítsen minket a jövőbe való átmenetben, hogy megmentsen… Talán ezt nem kellene mondanom, de… hogy átvezessen minket a jövőbe, ahol egy automata robotban élhetünk. Tehát ő ennek a megalkotója. És nagyjából ennyit mondhatok róla.
RS: És szerinted mi történik akkor, ha nem tudsz alkalmazkodni a fejlődéshez és a technológiai változásokhoz? Egyszerűen lemaradsz, vagy végül kihalsz?
Dino: Mindkettő. Lemarad az ember, és megvan annak a lehetősége is, hogy kihal. Az új lemezen erről nem szeretnék többet elárulni. De sajnos az AI már mindenben benne van, amit használunk. És mi magunk is beengedjük az AI-t a személyes életünkbe minden egyes alkalommal, amikor elfogadunk vagy jóváhagyunk egy felhasználási feltételt. Beengeded az AI-t a telefonodba, a kommentjeidbe, a fotóidba, a beszélgetéseidbe. Megismer téged, és tanul tőled. Minden az algoritmusokról szól. És ahhoz, hogy ne használjanak minket, illetve hogy ne használjunk AI-t, meg kellene szabadulnunk az összes elektronikus eszközünktől. Minden, amit használunk, minden, amit az emberek dolgok létrehozására használnak, most már AI által működtetett.
RS: És milyen érzés azt látni, hogy az a koncepció, amit majdnem 40 évvel ezelőtt találtál ki, most sok szempontból valósággá vált?
Dino: Sok minden történt. Sokan azt gondolják: „Ó, ti csak a gépek ellen harcoltok.” Én meg azt mondom: nem, nem feltétlenül. Ez egy kapcsolat ember és gép között. Vannak időszakok, amikor háborúban állnak egymással, és vannak időszakok, amikor valójában meg kell tanulniuk együtt élni és kijönni egymással. Az Obsolete valószínűleg a legnagyobb figyelmeztetésünk volt. Mintha azt mondtuk volna: „Hé, készüljetek fel a változásra, mert bizonyos dolgok elavulnak.” Ezért lett a lemez címe Obsolete. Később, a Digimortalban az ember és a gép már együtt dolgozott. Aztán a The Industrialist továbbviszi a történetet a nagy ipari vállalatokhoz, amelyek ezeket az automatákat létrehozzák. A Mechanizedben mindannyian egy gépesített társadalommá válunk. Az Aggression Continuum pedig azt jelenti, hogy az ember és a gép közötti háború továbbra is folytatódik. Az új lemez pedig mindezeknek a történeteknek a kombinációja, összekeverve egyetlen történetté. Egy másik szinten.
RS: És mit gondolsz azokról a zenészekről, akik AI-t használnak videoklipek készítésére, illetve mintákat vagy más zenei elemeket készítenek vele a zenéjükhöz?
Dino: Nem számít, mit gondolok. Az emberek már most is használják arra, hogy dalokat hozzanak létre, dalokat írjanak, és AI által készített formában adjanak ki dalokat. De vannak olyan zenészek is, akik arra használják, hogy segítsen nekik egy-egy részben vagy hasonló dolgokban. De az én véleményem igazából nem számít, mert ez már létezik.Nem számít, mennyit panaszkodom miatta, vagy mennyire értek vele egyet. Nem számít, mert már itt van. És nem én döntöm el, mert ezt a döntést már mindannyiunk helyett meghozták. Megint csak: az egyetlen időpont, az egyetlen módja annak, hogy harcolj ellene, ha megszabadulsz az összes elektronikus eszközödtől, és hálózaton kívül kezdesz élni. Ennyi.
