Az elmúlt években a Theory of a Deadman többször is bizonyította, hogy nem szeret egy helyben maradni. A Wake Up Call időszakában bátran eltávolodtak attól a hangzástól, amelyet a legtöbben a nevükhöz kötnek, a most megjelent Part 1: Funeral Songs viszont több ponton is visszanyúl a korai időszak örökségéhez. A friss EP ugyanakkor egy új korszak nyitánya is: a zenekar immár függetlenül folytatja pályafutását. Ennek apropóján beszélgettünk dalszerzésről, a kreatív szabadságról és a következő fejezetről Joe Dandeneau-val, a banda dobosával.

RS: A Part 1: Funeral Songs egy hosszú kiadói korszak lezárása után érkezik, ráadásul nem is hagyományos nagylemezként, hanem EP formájában. Huszonöt év és nyolc album után ezt valódi újrakezdésnek érzitek, vagy inkább csak a Theory of a Deadman következő természetes lépésének?

JOE: Inkább egy új kezdetnek érződik, mert most már úgy készíthetünk zenét, ahogyan mi szeretnénk, és akkor, amikor szeretnénk, a kiadók által jelentett korlátok nélkül.

RS: Az olyan dalok, mint a History of Violence vagy a World Keeps Spinning már korábban is megmutatták, hogy nem féltek eltávolodni a jól ismert Theory-hangzástól, ha azt egy dal megkívánja. Mit jelent számotokra ma a kreatív szabadság? Van bármi, amit most másképp csináltok?

JOE: A mostani szabadság elsősorban azt jelenti, hogy kiválaszthatjuk azokat a dalokat, amelyeket valóban rögzíteni szeretnénk, és félretehetjük azokat, amelyeket nem. Ugyanez igaz a hangzásra és arra is, hogy melyik producerrel akarunk együtt dolgozni. Tylernek ráadásul lehetősége van arra, hogy teljesen a saját elképzelései szerint rögzítheti az éneksávjait, ami teljes kontrollt és óriási kreatív szabadságot ad neki.

RS: Huszonöt évet töltöttetek a nagykiadói rendszerben, ahol a rádió és a marketing fontos szerepet játszott. Most, hogy már ezen kívül működtök, mennyire nehéz levetkőzni ezt a szemléletet? Dalszerzés közben még mindig felmerül, hogy egy dal rádióbarát-e vagy működhet-e kislemezként?

JOE: Sokat tanultunk a nagykiadós rendszerben eltöltött évek alatt. Voltak rossz és jó tapasztalatok egyaránt. A pozitívumokat magunkkal vittük, és az új irányunkban is alkalmazzuk őket. A rádió továbbra is fontos, ahogy az is, hogy szülessenek olyan dalok, amelyek kislemezként is működnek. Erre építettük a karrierünket, és ezt most is felhasználjuk a továbblépéshez, csak már a nagykiadók korlátai nélkül.

RS: A Part 1 cím egyértelműen arra utal, hogy valaminek a kezdetéről van szó. Amikor ezt a hat dalt összeállítottátok, már akkor is egy nagyobb egész első fejezeteként tekintettetek rájuk? És mennyit tudtok már arról, mi következik ezután?

JOE: Igen, a teljes koncepció már a Part 1 elkészítése előtt megvolt. A nagy döntés inkább az volt, hogy mely dalok kerüljenek előre, és melyek maradjanak későbbre. Határozott elképzelésünk van, és jól látjuk az előttünk álló utat.

RS: Mi az, ami szerinted összeköti a Part 1: Funeral Songs dalait? Van valamilyen közös téma, hangulat vagy dalszerzői szemlélet, ami egységbe fogja ezt a hat számot?

JOE: A Part 1 alapvetően olyan dalokból áll, amelyeket már régóta szerettünk volna felvenni. Szórakoztató, súlyos és sötét rockdalok keveréke, erőteljes dob- és gitárhangzással és hatalmas refrénekkel. A célunk az volt, hogy a korábbi stílusunkat átültessük egy új korszakba. Ismét kapcsolódni akartunk azokhoz a rajongókhoz, akik szeretik a régi „Theory-hangzást”, de egy modernebb és erőteljesebb megközelítéssel. Nagy dobok, nagy gitárok és Tyler klasszikus, zseniális dalszövegei.

RS: Miért éppen a Funeral Song lett ennek az első fejezetnek a címadó dala? Úgy éreztétek, hogy valahogy összefoglalja az EP lényegét vagy azt az időszakot, amelyben született?

JOE: Tetszett a cím hangzása, de emellett a továbblépésről és egy új fejezet megnyitásáról is szól.

RS: A történetmesélés mindig is fontos része volt a Theory dalainak. Még amikor súlyos témákkal foglalkoztatok, például a függőséggel vagy a családon belüli erőszakkal, akkor is inkább emberi sorsokon és történeteken keresztül közelítettétek meg ezeket a témákat. A Part 1: Funeral Songs dalainál változott valami abban, ahogyan ma történeteket meséltek vagy karaktereket építetek?

JOE: Valójában semmi sem változott Tyler dalszövegírásában. Legfeljebb az, hogy éppen mi foglalkoztatja az adott időszakban, és miről akar írni.

RS: A Wake Up Call korszakában jócskán eltávolodtatok attól a hangzástól, amelyet a legtöbben klasszikus Theory of a Deadmanként ismernek, és ebből született az Rx (Medicate) is, ami a zenekar egyik legnagyobb sikere lett. Az új dalok viszont részben mintha visszanyúlnának a korai időszak hangulatához. Ha az egyik legnagyobb művészi és kereskedelmi áttörések éppen a régi formulától való elszakadásból született, mi vonz most mégis vissza ezekhez a gyökerekhez?

JOE: Igen, az lett az egyik legsikeresebb dalunk. Ugyanakkor attól, hogy visszahozunk bizonyos elemeket a korábbi hangzásunkból, nem fordítunk hátat annak sem, amit az újabb lemezeken csináltunk. Az EP második része ezt az újabb oldalt fogja jobban megmutatni. Az, hogy mindkét megközelítéssel sikereket értünk el, rengeteg kreatív lehetőséget nyit meg előttünk.

RS: Most már nincs olyan kiadó, amely azt mondaná, hogy egy cím túl provokatív, egy ötlet túl furcsa, vagy egy dal nem elég rádióbarát. Ez nyilván nagyobb szabadságot jelent, de van ennek árnyoldala is? Ha nincs senki, aki nemet mondjon, nehezebb meghúzni a határt és kimondani egy ötletre, hogy „eddig és ne tovább”?

JOE: Mindig ott van a háttérben ez a félelem, amikor nincs senki, aki nemet mondjon. Szerencsére sokat tanultunk és rengeteget értünk az évek során. Úgy érezzük, képesek vagyunk nyitottan gondolkodni, és nem hagyjuk, hogy az egónk megakadályozzon bennünket abban, hogy objektíven nézzünk a zenére és a megfelelő döntéseket hozzuk meg. Egy jó producer szintén segít abban, hogy más szemszögből lássuk a dolgokat.

RS: A Part 1: Funeral Songs egyértelműen egy új korszak nyitányának tűnik a Theory of a Deadman számára. Mit várhatnak a rajongók a következő évben? Még több új zenét, intenzív turnézást, vagy van esetleg valami olyan tervetek is, amire senki sem számítana?

JOE: Most, hogy függetlenek vagyunk, folyamatosan írunk új dalokat kisebb csomagokban, és rendszeresen szeretnénk új zenékkel jelentkezni. Rengeteg turnétervünk van, és mivel az akusztikus turnénk nagy siker volt, valószínűleg a jövőben is gyakrabban fogunk ilyen koncerteket szervezni a nagyobb turnéciklusok között.

 A Theory of a Deadman új EP-je szeptember 4-től elérhető minden digitális platformon.