Blaze Bayley egy élő legenda. Sajnos a Tábor Fesztiválra nem tudtam eljutni, hogy megcsodáljam élőben mit is tud, ellenben a szerencse úgy hozta, hogy egy interjút könnyűszerrel összehoztunk és beszélgettünk egy jót!
RS: Részben a régi Maiden dalokat játszod ezen a turnén, néhány másik szám mellett. Régóta tervben volt már egy ilyen turné?
Blaze: Igen, az benne a jó, hogy visszatérhetek ezekhez a régi dalokhoz azzal a hanggal, amim most van. Sokkal tapasztaltabb vagyok, és úgy érzem, sokkal jobban énekelek. Amikor az X Factorról és a Virtual XI-ről származó dalokat felénekeltem a lemez felvételekhez, amikor a stúdióban dolgoztunk rajtuk, akkor még csak tanultam a saját hangomról. Most pedig, sokkal nagyobb kontrollom van a hangom minden egyes aspektusa felett. Szóval nagyon jó lehetőség újra elővenni ezeket a dalokat azzal a hanggal, amim most van, mert úgy érzem, hogy jobban ki tudom fejezni a régi dalokban rejlő összes érzelmet és szenvedélyt.
RS: Volt olyan dal, amelyről nem gondoltad volna, hogy nehéz lesz, de végül sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint hitted?
Blaze: Igen, van pár ilyen, például a Blood on a World's Hands, ahol a versszakok ének témája elég gyors. Nagyon könnyű belezavarodni a szavakba, mert nagyon gyorsan megy az egész. Szóval meg kell bizonyosodnom arról, hogy rendesen bemelegítek, és a koncert előtt, a szokásos bemelegítés részeként, begyakorlom ezeket a szövegrészeket. Egyébként viszont nagyon jó érzés újra átélni ezeket a dalokat, és azt érezni, hogy amit több mint 30 évvel ezelőtt jelentettek számunkra, az most még inkább, még inkább úgy hat, mintha most jött volna el az idejük, hogy igazán értelmet nyerjenek.
RS: És hogyan melegítesz be?
Blaze: Nagyon egyszerűen. Sok nagyon finom dúdolásból áll a bemelegítésem. Körülbelül egy órával a koncert előtt nagyon finoman kezdem, nagyon óvatos dúdolással. Aztán körülbelül tíz perccel a koncert előtt kipróbálom, milyen hangosan tudok énekelni. Ennyi. Általában ez a bemelegítésem.
RS: És most, 30 évvel később, amikor az X Factor dalait énekled, ugyanazt az embert hallod bennük, aki akkor voltál? Vagy ezek a dalok most már valami teljesen mást jelentenek számodra?
Blaze: Olyan érzés, mintha egy egész élet választaná el a két korszakot. Akkor a harmincas éveimben jártam, most pedig a hatvanas éveimben vagyok. Szóval mindazok a dolgok, amelyek történtek velem, nagyon sokat változtattak rajtam emberként. Nem iszom, és semmilyen drogot nem fogyasztok. Straight edge életet élek hét éve, és korábban is mindig ügyeltem arra, hogy ne igyak túl sokat, és soha ne igyak a fellépés előtt. Most azonban egyáltalán nem iszom. Most sokkal jobban megbecsülöm a hangomat, mint akkoriban, mert a gyógyulás a lényeg. Ahogy öregszel, a gyógyulás egyre tovább tart. Ha pedig valami baj van a hangommal, sokkal több idő kell, mire rendbe jön. Ezért sokkal jobban vigyázok a hangomra, mint amikor fiatalabb voltam.
RS: Amikor megjelent az X Factor, valószínűleg rengeteg kritikát kaptál. Van olyan akkori kritika, amelyre ma visszanézve azt gondolod, hogy igazuk volt?
Blaze: Nem, igazából nem foglalkozom velük. Nem olvasom, amit az emberek írnak. Ha valaki azt mondja nekem, hogy „ó, ez egy nagyon jó kritika”, akkor elolvasom. Ha valaki azt mondja, hogy „ó, ez nagyon negatív”, akkor nem érdekel. És az emberek, akik kritikákat írnak és ítélkeznek dolgok felett, többnyire soha nem írtak dalt, és nem voltak zenekarban. Szóval a véleményük értéktelen.
RS: Gondolod, hogy Bruce valaha is elénekelte az X Factor dalait úgy, hogy valóban megértette, mit jelentett számodra az a dal annak idején?
Blaze: Szerintem az a fontos, hogy énekesként magadévá tedd a dalt, és a saját érzelmeiddel, a saját hangoddal értelmezd annak jelentését. A nagyszerű énekesek pedig a hangjuk hajlításaival és hangszínével a saját jelentésüket adják hozzá a dalokhoz. Bruce Dickinson nagyszerű énekes. Egy isten az énekesek között. Hihetetlen, amit eddig elért, és amit képes megcsinálni. Amikor Bruce elénekel egy dalt, megvan a maga módja arra, hogy értelmezze. Nekem is megvan a magamé. Szóval másképp fognak szólni, de ugyanabból a szenvedélyből fakadnak.
RS: Néhány évvel ezelőtt szívrohamod volt. Mennyire volt nehéz utána összeszedni magad, és visszatérni a színpadra?
Blaze: Nagyon ideges voltam miatta, mert az ember érzi, hogy valami rossz történt. És nem akarja, hogy újra megtörténjen. Ezért abba kellett hagynom a meet and greet programokat, amelyeket korábban mindig megtartottam a rajongóimmal. Nagyon oda kellett figyelnem a testemre, és tényleg át kellett gondolnom, mi történik velem az adott pillanatban. Féltem attól, hogy újra szívrohamot kapok a színpadon. Ez a különbség. És az étrend, amit korábban követtem, egyszerűen normálisnak számított a turnékon. A turné alatti étkezés tényleg nagyon rossz. Egyáltalán nem egészséges. Ezért megváltoztattam a rideremet is. Igen, kihívás volt. De a legcsodálatosabb emlék az a rengeteg segítség és támogatás, amit kaptam. Hat hónapig nem tudtam fellépni. A rajongóim mégis megvették a CD-imet. Még pólókat is vettek. Továbbra is támogattak, és mellettem álltak. Soha nem fogom elfelejteni a rajongóim kedvességét és nagylelkűségét, ami átsegített ezen a nehéz időszakon.
RS: Mennyire volt nehéz lelkileg feldolgoznod, ami történt? Neked volt valaha szükséged bármilyen mentális segítségre?
Blaze: Nem, én soha nem féltem a haláltól. Egyszerűen csak nagyon ostobának és kínosnak éreztem magam. Hogy a szívbetegség el fog kapni. Amint elkezdődött, már nem volt visszaút. Ezt nem vettem észre. De mindent úgy csináltam, mintha szándékosan akartam volna egy szívrohamot: pontosan azt tettem, amit ehhez tenni kell. Most pedig azt gondolom: rendben, mit kell megváltoztatnom, mit kell tennem ahhoz, hogy megelőzzem a szívrohamot? Nehéz megváltoztatni olyan szokásokat, amelyek hosszú idő alatt alakultak ki. Ez komoly kihívás. De most ezt próbálom megtenni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ami történt, az nem károsította a hangomat. Sőt, amikor visszatértem, hosszú idő óta jobban énekeltem, mint korábban bármikor. Nem tudom, miért van ez, de elfogadom.
RS: Egy ideje az alkoholt is teljesen elhagytad, ahogy mondtad is. Mit érzel, mi változott a legtöbbet azóta, hogy abbahagytad az ivást? Azt mondtad, a hangod és az egészséged is jobb.
Blaze: Nos, sokkal jobban szórakozom, amióta nem iszom. Ennyi. Bármit megtehetsz, bármikor, bárhová mehetsz. A szex is jobb. Minden jobb. Mindenre emlékszel. Ha találkozol emberekkel, nem kell kellemetlenül érezned magad. Másnap nem gondolkozol azon, hogy „ó, ne, vajon mit mondtam annak az embernek?” Szóval egyszerűen sokkal szórakoztatóbb az élet. Ha nincs alkohol, nem azon jár az eszed, hogyan szerezzem meg a következő sört, hogyan szerezzem meg a következő italomat, hol van minden cuccom, hol hagytam az autómat. Mindez eltűnt. Egyszerűen úgy érzem, hogy megtanultam együtt élni vele, és kontrollálni a kísértést. Sokkal többet szórakozom. Sokkal több mindent tudsz csinálni, amikor nem iszol. És nem hazudok. Emberként is megváltoztam, mert amikor ittam, hazudtam az embereknek, kerültem azokat a helyzeteket, amikor igazat kellett volna mondanom, és minden ilyesmit csináltam, bujkáltam. Most már nem csinálom. Szembenézek az élettel. Ez egy másfajta élet. A legfontosabb, hogy sokkal jobban szórakozom.
RS: Egy interjúban azt olvastam, hogy szeretsz kísérletezni a konyhában, és saját módokat találsz ki a halrudacskák elkészítésére. Mesélnél erről egy kicsit?
Blaze: Igen, ez igazából csak lustaság. Néha valami csípőset akarok készíteni. Nagyon szeretem a curryt, a chilit és a csípős ételeket. Néha pedig elfogynak a hozzávalók, és már csak halrudacskák maradnak. Szóval kitalálok valamit, amivel curryvé alakíthatom a halrudacskákat. És igen, nincs ebben semmi varázslat. Bármit meg lehet így csinálni. Mindig vannak fűszerek a konyhámban, chili- és currypor, gyömbér és mindenféle más por. Ilyenkor azt mondom: nincs semmi valódi kajám, nincs semmilyen rendes hozzávalóm. Mim van? Ó, maradt még egy kis halrudacska. Hát akkor azt használom.
RS: Szóval szereted a csípős ételeket?
Blaze: Igen, szeretem a csípős ételeket. Mostanában egy kicsit visszafogom, mert amikor énekelek, próbálok úgy időzíteni, hogy négy órával a fellépés előtt már ne egyek. Szóval amikor eszem, négy órát hagyok a fellépésig. Ez elég biztonságosnak tűnik. De ha valami nagyon csípőset eszem, akkor egy kicsit több időt kell hagynom. Ezért általában a koncert után eszem, vagy olyan napokon próbálok csípős ételeket enni, amikor nem énekelek.
RS: Néhány héttel ezelőtt Magyarországon játszottál. Kóstoltál valami csípős ételt?
Blaze: Nagyszerű volt az étel. Nagyon jókat ettünk Magyarországon. De természetesen az egyik kedvencem, az egyik abszolút kedvenc ételem a gulyás. Mindig ezt keresem azokban az országokban, ahol van gulyás. Mindig kérdezem: van gulyás? Jó kis asztali lakoma volt. Nagyon jól éreztük magunkat. A rajongók pedig elképesztően hangosak voltak. Nagyon hihetetlen volt, tényleg. Igen.
RS: Egy másik interjúban azt is olvastam, hogy nagy rajongója vagy a Green Lungnak és a Monster Magnetnek. Mi az ezekben a zenekarokban, ami ennyire megfog?
Blaze: Nos, a Green Lung a brit zenekarok új korszakának része. Saját stílusuk van. Mondhatod azt, hogy van bennük hatás a Black Sabbath-ból, talán a Deep Purple-ből is. De tényleg megvan a saját stílusuk és saját attitűdjük. És jellegzetes hangja van az énekesnek. Nem úgy szól, mintha klasszikusan képzett lenne. Inkább úgy, mintha maga tanult volna meg énekelni. Ezért igazán szeretem az energiával és dallamokkal rendelkező zenekarokat. És szeretem az érdekes dalszövegeket is. A Green Lung meglehetősen misztikus. Ezért szeretem őket.
RS: Egy másik interjúban azt mondtad, hogy kulturális szempontból az Iron Maiden ugyanolyan fontos, mint a Star Wars. Star Wars-rajongó vagy?
Blaze: Igen, abszolút. Star Wars és Star Trek rajongó is vagyok. Mindkettőnek vannak olyan aspektusai, amelyeket szeretek, különösen az eredeti, első sorozatból származó Star Treket. Rengeteg hatalmas kérdést érint az a sorozat, és sok mindenről beszélnek benne: különböző életformákról, kormányzatokról és sok igazán filozofikus dologról. A Star Warsban pedig ott van a világosság és a sötétség, az élet ereje, és az a gondolat, hogy semmi sem tisztán gonosz, és semmi sem tisztán jó. A Star Wars lényege és a benne rejlő képzelőerő az, amit igazán szeretek. Emlékszem, amikor először láttam egy Star Wars filmet, ahogy elhaladt fölöttünk az űrhajó, a hangja és minden más. Fontos pillanat volt. És ugyanolyan fontos volt, amikor először hallottam a Run to the Hills-t a rádióban, ami elindított ezen a nyúl üregen lefelé. Az Iron Maiden rengeteg mindent csinált, és nemcsak a heavy metalban, hanem a zenében is sok mindenben úttörő volt. Úgy érzem, rengeteg emberre volt hatással, mert őszintén és szenvedéllyel készítették a zenéjüket. Az Iron Maiden hatása hatalmas, abszolút hatalmas.
RS: Blaze, kétségtelenül nagyon eseménydús életet éltél. Mondhatjuk, hogy rajongóként valóra vált az álmod, amikor végül a kedvenc zenekarod énekese lettél. Mi az, ami ma is előre hajt?
Blaze: Szeretek énekelni. Megtanultam énekelni. Egyáltalán nem voltam tehetséges, természetes adottságokkal rendelkező énekes. Nem volt jó hangom. Egyszerűen megtanultam énekelni, mert énekelni akartam. Szeretek énekelni, és szeretek dolgokat felfedezni a dalokban, megpróbálok úgy írni, hogy eljussak a szívedhez. És mindig az igazságot keresem. Függetlenül attól, mi a dal témája, és miről szól, mindig próbálok találni a kompozícióban, mind szövegileg, mind zeneileg valami igazat, ami valóban eljut a szívedhez. És a füleden keresztül kell bejutnom. Tehát a füleden keresztül kell eljutnom a szívedhez. Rád gondolok, amikor írok, amikor keverünk, amikor komponálunk, amikor a hangszeres részeken dolgozunk. Azokra a rajongóimra gondolok, akikkel találkoztam, és akik elmondták, miért szeretik a zenémet. Rájuk gondolok, és azon vagyok, hogy eljussak hozzájuk. El kell jutnom a szívükhöz. Ez az, ami igazán hajt. És amikor a színpadon az emberek velem együtt énekelnek, és olyan dolgokat énekelnek, amelyeket én írtam, az a világ egyik legcsodálatosabb érzése. Hihetetlen. Amikor a rajongóim velem együtt éneklik a 2am-et vagy a Judgment of Heavent, vagy bármit, amit írtam, az elképesztő. Hihetetlen érzés. És mindig még többet akarsz ebből az érzésből. És valahogy ez soha nem válik unalmassá. Soha nem öregszik meg. Mindig többre vágysz. Szóval amikor befejezel egy turnét, adsz egy nagyszerű koncertet, csak arra vágysz, hogy visszatérj, és legyen még egy nagyszerű koncerted, és a lehető legjobban adjuk elő a zenét, amit írunk. Hogy amikor visszatérünk, az emberek énekeljenek, és részesei legyenek annak az élménynek. Egy élő koncert néhány ember számára talán nem tűnik annyira fontosnak. Számomra és sok más rajongó számára viszont az élő koncert abszolút fontos. Egy életre szóló pillanat. És mindannyiunk számára... én imádom a Metallicát. Imádom a Slayert. Ha lehetőségem van megnézni a Slayert, mindig, mindig elmegyek. Egyszerűen mindent szeretek, amit a Slayer valaha csinált. És amikor nézem őket, és elkezdik játszani a Raining Bloodot, ember, egy teljesen más helyre kerülök. Távol vagyok ettől a világtól. A tiszta, diadalmas öröm állapotában vagyok. És azért vagyok ott, mert a kedvenc dalomat játsszák. Szóval ezt megosztani más rajongókkal, vagy az az előadó lenni, aki valakinek a kedvenc dalát játssza, elképesztő érzés, és nagyon alázatossá tesz. De ezt nem akarom feladni. Elképesztő.
RS: Elképesztő. Nagyon köszönöm az idődet!
Blaze: Haver, remek kérdések és van még valami!
RS: Micsoda?
Blaze: Mondd meg a magyar rajongóknak, hogy 2027-ben találkozunk!
