Mindenki emlékszik arra, hogy mit csinált huszonöt évvel ezelőtt szeptember 11-én. Ez egy olyan pillanat volt a modern világ történetében, ami mindenki emlékezetébe belevésődött. Mondjuk Kerry King lehet nem így képzelte el ezt a napot, de az biztos, hogy pénteken volt huszonöt éve, hogy megjelent a God Hates Us All!
Egyáltalán hogyan jutottak el idáig? A God Hates Us All a Slayer kilencedik stúdióalbuma volt, az 1998-as Diabolus in Musica után. A lemez megszületése meglehetősen hosszú folyamat volt. A zenekar már 1999 előtt elkezdett új dalokon dolgozni, de a munka folyamatosan megszakadt a turnék miatt: ott volt az Ozzfest, majd a Tattoo the Earth turné a Slipknottal, illetve a Dracula 2000 filmzene is. Kerry King később úgy emlékezett vissza, hogy nagyjából két éven keresztül, szakaszosan dolgoztak az anyagon. Ez fontos kontextus, mert a God Hates Us All nem egyszerűen a Diabolus in Musica után gyorsan összedobott következő Slayer lemez volt. A zenekar rengeteget turnézott, és közben alakult az anyag. Jeff Hanneman később úgy fogalmazott, hogy rengeteg minden felgyűlt benne, és ezt egy kifejezetten súlyos lemezen akarta kiadni magából. A Slayer hivatalos oldala szerint Hanneman kifejezetten egy új, „nagyon súlyos” albumot akart. A zenekar és Rick Rubin kapcsolata ekkor már több mint egy évtizedes volt. Rubin producerként kulcsszerepet játszott a zenekar klasszikus korszakában, de a God Hates Us All készítésekor már nem akart közvetlenül ugyanúgy dolgozni velük. Rubin ekkor túlterhelt volt, és a zenekar is úgy érezte, hogy szükségük van valakire, aki aktuálisan benne van a súlyos zenei színtérben, nem pedig egyszerűen visszafelé próbálja reprodukálni a Slayer klasszikus hangzását. Kerry King kifejezetten olyan producert akart, aki ismeri az aktuális heavy színteret és az új stúdiótechnikákat. Rubin több producert ajánlott. A befutó Matt Hyde lett. Hyde-dal már volt közös tapasztalatuk: ő készítette a Slayer Bloodline című dalát, amely eredetileg a Dracula 2000 filmzenéjére került fel. A zenekarnak tetszett, ahogy Hyde dolgozott, ezért őt bízták meg az egész album produceri munkájával. Rubin viszont nem tűnt el teljesen: executive producerként szerepelt a lemezen. A God Hates Us All egyik legfontosabb változása, hogy Kerry King sokkal nagyobb súlyt kapott dalszerzőként és szövegíróként.A szövegek nagy részét King írta. Ez a Slayer korábbi lemezeihez képest is hangsúlyos változás volt. A témák a szokásos vonalat vitték tovább. Vallás, gyűlölet, Isten és hit, bosszú, erőszak, önkontroll, terror és még sorolhatnánk. És mi volt Araya szerepe? Nem egyszerűen „felénekelte” King szövegeit. A korabeli beszámolók szerint tudatosan próbált hiteles, meggyőző előadásmódot kialakítani. A lemez készítésekor Araya többek között sorozatgyilkosokról szóló könyveket olvasott inspirációként. A célja az volt, hogy a szövegeket ne valamiféle metalos pózként, hanem minél meggyőzőbben adja elő. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a God Hates Us All vokálisan sokkal agresszívebbnek és közvetlenebbnek hat.
Érdekes módon eredetileg nem ez lett volna a lemez címe. A zenekar kezdetben a Soundtrack to the Apocalypse címet fontolgatta. Ez később a 2003-as Slayer box set neve lett. A God Hates Us All kifejezés a Disciple refrénjéből származik. Kerry King egy későbbi interjúban elmesélte, hogy amikor a Pantera tagjai a zenekar próbatermében/koncertje környékén meghallgatták a készülő Disciple-t, azt mondták neki, hogy a „God Hates Us All” nagyszerű pólófelirat lenne. Dimebag-re meg ki ne hallgatna? King erre rájött, hogy lemezcímmel még jobb lenne. King ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem valamilyen konkrét teológiai állításnak szánta. A mondatot inkább univerzális, mindennapi frusztrációként lehet értelmezni: ha valakit tragédia ér, könnyű arra gondolnia, hogy „Isten gyűlöl engem”.
A God Hates Us All különlegessége, hogy a Slayer történetében először Los Angelesen kívül vett fel teljes stúdióalbumot. A helyszín? The Warehouse Studio, Vancouver, Kanada. A felvételek nagyjából három hónapig tartottak. Ez nem véletlen választás volt: a Slayer egy új munkakörnyezetet és új hangzást keresett, de a keverés már LA-ben történt. Rubin visszatér a lemez végén és ez kulcsfontosságúnak számít, nem csak a zenekar, hanema világ történetében is. Rubin két dal keverésével nem volt elégedett, ezért újrakevertette azt, emiatt a lemez 2001 júliusa helyett szeptember 11-én jelent meg. Hanneman akkoriban külön kiemelte Rubin dobhangzását. A lényeg az volt, hogy Rubin olyan lábdob hangot tudott előállítani, amit a zenekar nagyon szeretett. A God Hates Us All ezért érdekes helyen áll a diszkográfiában. A Diabolus in Musica után sokan azt várták, hogy a Slayer továbbmegy az akkor divatosabb, groove-osabb/nu metalos irányba. Ehhez képest a God Hates Us All sok szempontból visszakanyarodás a thrash metalhoz, de mégsem ismétli saját magát. Az eredeti borító ma már legendás. Egy vérrel borított Biblia, amelybe szögeket vertek pentagramma alakban, rajta pedig a Slayer logója. A könyvön több helyen látható a Slayer által készített „meggyalázás”, a booklet pedig bibliai szövegeket, többek között Jób könyvéből származó részleteket állít a dalszövegek mellé. Csakhogy: Kerry King állítólag kifejezetten utálta a végső megvalósítást. Az ő elképzelése ennél sokkal átgondoltabb volt: a szögeknek úgy kellett volna elhelyezkedniük, hogy bizonyos kulcsszavakat „elkerüljenek”, illetve úgy tűnjön, mintha egy pszichopata szándékosan manipulálta volna a Bibliát. A végeredményt King később úgy írta le, mintha egy iskolás gyerek rongálta volna meg a Bibliát. A lemezhez ezért kétféle borítóval találkozhattak a vásárlók. Az eredeti, botrányos Biblia borító helyett több üzletben egy sokkal visszafogottabb, fehér alapon arany kereszt motívumos borító került előre. A lényeges részlet: nem arról volt szó, hogy a teljes albumot betiltották volna. A kiadó alternatív borítóval próbálta biztosítani, hogy olyan üzletekben is értékesíthető legyen, ahol az eredeti artwork problémát okozott. A különálló fedőlap/insert sok példányon megtalálható volt. Ez a lemez fizikai kiadásainak egyik érdekes gyűjtői sajátossága is.
A God Hates Us All körül később kialakult az a narratíva, hogy egyes szövegei „megjósolták” szeptember 11-ét. Például a Disciple szövegében szerepel a terrorizmus, a célpontok és a globális káosz képe. De ez retrospektív értelmezés. Na, de mit is rejt ez a remek kis album, ami amúgy az én egyik kedvenc Slayer lemezem.
A lemezt a Darknes Of Christ nyitja. Ez technikailag inkább prológus, mint önálló dal. De nagyon fontos prológus, mert megadja az egész lemez gondolati keretét. A narráció egy olyan világot vázol fel, ahol az emberiség a vallási tanításoktól való elfordulással, a tudás felszabadításával és az addigi vallási struktúrák összeomlásával jut el a teljes káoszig. A végén jelenik meg először a lemez kulcsmondata: God hates us all. Tulajdonképpen ezt a kérdést teszi fel:
Mi van akkor, ha a vallás nem megoldása, hanem oka az emberi szenvedésnek?
De még ennél is radikálisabb: a dal mintha azt mondaná, hogy az emberiség a saját történelmét vallási magyarázatokkal próbálta megérteni, miközben a valóság sokkal brutálisabb. A dal ezért nem egyszerűen sátánista ellenpont. Inkább a kereszténység sötét oldalának metaforája. És utána érkezik, amire senki se számított. A Discple, aminek a riffjét ezer közül is felismeri az ember. Paul dobolása semmivel sem összekeverendő, tökéletes, agresszív és egyszerűen imádnivaló! Mondom ezt úgy, hogy Dave technikáját is ugyanígy szeretem! Ez az album középpontja. És nem pusztán azért, mert ez lett a legismertebb dal, hanem mert szinte az egész lemez esszenciája benne van. A dal szövegében a vallás, a terror, az öngyilkosság, a gyűlölet, a kábítószer és a globális káosz kerül egymás mellé.Kerry King későbbi visszaemlékezése szerint a dal részben Los Angeles-i közlekedési dugóból született: a környezetében látott vallási üzenetek, többek között a „God loves you all” típusú óriásplakátok irritálták. A gondolat ironikus ellenpontja lett:
Mi van, ha Isten nem szeret mindenkit?
De miért is szeretne, hiszen jön a God Send Death! Ahol el kezdődik a lemez egyik legsötétebb pszichológiai blokkja. És ez az egyik olyan dal, amelynél Jeff Hanneman személyesen is nagyon érdekes háttérrel szolgált. Hanneman a lemezhez kapcsolódóan több sorozatgyilkosokról szóló könyvet olvasott. Nem egyszerűen a gyilkosság ténye érdekelte, hanem az a kérdés:
Mi történik egy olyan ember fejében, aki képes élvezetből ölni?
A források szerint Hanneman éppen ezt próbálta megérteni: hogyan lehet valakit úgy megölni, hogy nincs személyes harag vagy konfliktus. Ez fontos különbség! A klasszikus Slayer sokszor azt mondta: háború = ölés vagy, hogy gyűlölet = ölés. A God Send Death viszont azt kérdezi:
Mi van, ha nincs szükség gyűlöletre?
Ez sokkal nyugtalanítóbb! Ha a Disciple a vallás elleni támadás általános filozófiai kiáltványa, akkor a New Faith már közvetlen támadás az intézmény ellen. A kérdés:
Ha a régi hit nem működik, akkor mi legyen helyette?
A válasz pedig tulajdonképpen az, hogy semmi. Amikor a cikk születik akkor vasárnap késő este van. Milyen érdekes, hogy ilyen kérdezős kedvemben vagyok, nem? A New Faith azt sugallja, hogy az emberiség folyamatosan lecseréli a hitének tárgyát. Az egyik dogmát egy másik dogma követi.A Slayer pedig megoldást kínál erre. A formula egyszerű: Szabaduljunk meg az egész rendszertől! Az egyik legérdekesebb konceptuális dal a Cast Down. A történet középpontjában egy bukott angyal áll, aki a földi világba kerül, és drogfüggővé válik. Ezt a dalról szóló források is konkrétan így azonosítják. A „bukás” itt nem feltétlenül erkölcsi, hanem egzisztenciális. Az emberi világ önmagában olyan pokol, amelybe még egy angyal is bele tud pusztulni. A Threshold az album egyik legfontosabb dala. Hanneman egy nagyon egyszerű, hétköznapi helyzetből indult. Van valaki, aki folyamatosan az agyadra megy. A threshold itt a tűréshatár. Eljön az a pont, amikor már nem lehet tovább elviselni valakit. King a lemez szövegeinek jelentős részét tudatosan olyan témákból írta, amelyek „utcai”, hétköznapi dolgok, amelyekkel mindenki tud azonosulni, nem pedig kizárólag Slayer klisékkel. És ez tökéletes példa. Ha a Threshold azt mondja eddig bírtam, akkor az Exile azt mondja, most már takarodj az életemből! Ez egy rendkívül személyes, agresszív dal. Valaki annyira mérgezővé vált, hogy a narrátor számára már nem maradt más megoldás, mint, hogy egyszerűen eltávolítsa az életéből. Itt is előkerül a lemez egyik főmotívuma, az önkontroll elvesztése. A Slayer nem egy higgadt ember gondolkodását mutatja be, hanem azt a pillanatot, amikor az ember már nem akar higgadt lenni. Az érdekessége ennek, hogy a zenekar újított és nem háborúkon keresztül akarja bemutatni a gyilkosságot, hanem sokkal inkább egy interperszonális konfliktusként. Te és én! Emiatt sokkal közelebb tud kerülni a hallgatóhoz ez a dal. Az album egyik alulértékelt dala a Seven Faces. A dalban az ember különböző arcai, személyiség rétegei és belső agressziója jelenik meg. A hét arc értelmezhető úgy, mint az ember különböző énjei. Nem feltétlenül szó szerinti többszörös személyiségzavar, inkább azok az arcok, amelyeket különböző helyzetekben mutatunk. Hogy jön ez a lemezhez? Nagyon szorosan, hiszen egy visszatérő kérdést feszeget. Az ember vajon alapvetően jó és a világ az ami elrontja? Vagy a brutalitás alapból ott van bennünk? A Seven Faces inkább a második felé hajlik.
A Bloodline meg egy külön kategória, hiszen eredetileg nem a lemezhez készült a dal. A Dracula 2000 filmhez készült dal ezért kicsit ki is lóg a sorból, noha az album egyik legismertebb daláról beszélünk. Ettől függetlenül működik! A God Send Death testvér dala következik a Deviance személyében. Mindkettőben Hanneman azt próbálta megvizsgálni, mi történik akkor, amikor az ember már nem azért öl, mert haragszik, hanem mert élvezi? Hanneman a sorozatgyilkosok pszichológiájából indult ki. Kifejezetten az érdekelte, hogyan lehet valaki képes ölni személyes konfliktus nélkül. A dal nem egyszerűen gyilkosságról szól, hanem arról a pillanatról, amikor az ember már kívül kerül azon a morális rendszeren, amely a társadalom többségét korlátozza. Az album vége felé haladva találkozunk a War Zone-al, ami a nevéből kiindulva is bizonyítja, hogy az egyik legagresszívabb dallal van dolgunk. Az emberi társadalom mint háborús terület a dal témája. Nem kell hozzá hadsereg, nem kell hozzá frontvonal. Az élet maga a háborús zóna! Ez tökéletesen illik King 2001-es dalszöveg írásához: hétköznapi agresszió, ellenséges környezet, állandó konfliktus.A Here Comes The Pain egy érdekes szerzemény. A szám már a lemez korai dalszerzési fázisában, 1999 körül is létezett a kapcsolódó források szerint. Vagyis ez egyfajta ablak a God Hates Us All kialakulásának kezdetére. A dal inkább az agresszió és a bosszú pszichológiájára épít. Valaki eljut oda, hogy nem érdekel, mi lesz a következménye. És itt van a lemez egyik fontos gondolata A God Hates Us All újra és újra eljut a következő pontra:
Kontroll, provokáció, tűréshatár, kontrollvesztés, erőszak.
A Threshold, Exile, Here Comes the Pain és Payback tulajdonképpen ennek különböző állomásai. Hosszú a dal a lemez többi számához képest. Ez lehetőséget ad a riffeknek, hogy jobban kibontsák a groove-ot. És emiatt az egyik legjobb példája annak, hogyan próbált a Slayer 2001-ben modern, súlyos metalzenét játszani anélkül, hogy elveszítse a saját identitását. És elérkezünk a fináléhoz.És milyen legyen egy Slayer album vége? BOSSZÚ! A cím nem túl metaforikus, nem kell megfejteni. A kezdeti, uram miért enged ezt?-től elértünk odáig, hogy akkor elintézem majd én…Ez óriási különbség A Disciple még kozmikus kérdéseket tesz fel. A Payback már személyes. Emiatt is egy tökéletes záródal.
Az biztos, hogy a lemez huszonöt év alatt semmit sem veszített az értékéből. Ezen a hétvégén meg aztán pláne iszonyat hangerővel kell megtolni!
