Nem minden cukorka édes. Szeptember 11-én megjelent Scene Queen legújabb EP-je, a METALICIOUS és én mondom, ez egy igazi savanyúcukorka. Csillog, csábít és elfintorítja az arcod, mégis megeszed, mert élvezed az édeskés szenvedést. 

Az előzetesen kiadott három szám már éreztette, hogy Hannah Rose Collins a stílusok totális kavalkádjával készül lecsapni. Az énekesnő egyénileg felállított bimbocore stílusa mellett megjelenik a metalcore, nu-metal, deathcore, groove metal, trap és hiperpop, ezzel egy zenei hurrikánként söpörve végig a hallgatóságon.

Ha egy Barbie-korszak Y2K-nosztalgiáját bedobjuk egy moshpitbe, akkor pontosan azt kapjuk, amit a Pink Flip Phone képvisel. A cuki ugrándozós, beszédes éneklés mögött egy nagyon erős fémes hangzás kísér végig bennünket a számon.

A fejemet kapkodom, ahogy a stílusok váltják egymást, és még rá sem tudok hangolódni az egyikre, máris jön a másik, egy rózsaszín káoszelméletet alkotva.

A Manicure hangzásra a BABYMETAL és az Electric Callboy újabb szerelemgyerekének érződik. Szövegében a bosszúfantázia dominál: „'Cause if I see one more bruise, there's nothing else I can do / But dig my new gel tips into his baby blues" („Ha még egy véraláfutást meglátok, nem tehetek mást, mint hogy belevájom a frissen géllakozott körmömet a kék szemébe”). Az erőszakos szöveg végére szór egy kis porcukros deathcore-t, amitől borsózik az ember háta.

A Shopaholic már közelít a popposabb színtérhez. A breakdownok attól ütnek, hogy a glitter alatt végig dühös a szám. A refrén a Destiny’s Child Independent Women Pt. 1-jére hajaz, de a szám többi részében egyértelműen eltér a két világ.

Az EP címadó dala a METALICIOUS (feat. Left to Suffer) pontos leírása egy csajos metalbulinak: iszogatás, szájfény, cuki retikülök és moshpit. A dal indie-sleaze popként indul, majd Taylor Barber szinte földöntúli deathcore-vokálja veszi át a szerepet ezzel egy kis pinpongmeccset alakítva a lágy és nehéz részek között.

Az EP legnagyobb erőssége, hogy egy pillanatra sem akar választani a cukormáz és a brutalitás között. Inkább egymásnak ereszti őket, és megnézi, mi történik, ha a rózsaszín popvilág találkozik a deathcore-ral. Ha kívánsz egy kis savanyúcukorkát, amitől égnek áll a hajad, és vágysz 17 perc erőszakosan csillogós élvezetre, akkor mindenképp hallgasd meg a METALICIOUS-t.