
Vannak zenekarok, albumok, amik egyszerűen megkerülhetetlenek. Lehetnek akármilyen brutálisak, akármennyire elborultak, beszélnünk kell róluk. A Rammstein egyik ilyen lemeze éppen huszonöt éves lett. Köszöntsük együtt a Mutter-t és nézzük is meg, hogy milyen lemez ez valójában.
1999 szeptembere és decembere között a zenekar az Elba menti Heiligendamm balti-tengeri üdülőhelyén bérelte ki a Weimar házat az előkészítő munkálatokhoz a zenekar. A hangfelvételek 2000 májusában és júniusában készültek a dél-franciaországi Studio Miravalban. Az album megjelenése előtt a Rammstein 2000 decemberében letölthetővé tette a Links 2 3 4 című dalt a hivatalos weboldalán. A Sonne kislemez 2001 januárjában jelent meg.
A Mutter többféle változatban jelent meg: kezdetben hagyományos CD-ként, Németországban pedig bakelitlemezen is. Megjelent egy digipak kiadás is, amelyet más országokba exportáltak. Az Egyesült Államokban egy dupla CD-s változat is forgalomba került, amely tartalmazta a Sonne videóját és a Halleluja című számot. A japán kiadásban a Halleluja két perccel később, a hagyományos CD végén, úgynevezett rejtett számként hallható. Az album később limitált turnékiadásban is megjelent, amely egy második CD-n négy élő felvételt tartalmazott. A borító változatlan maradt, kivéve a színét, amely piros lett.
A próbák alatt Till Lindemann minden elkészült szöveget egyszerűen kitűzött a falra. Paul Landers és a többiek megjegyzéseket írtak melléjük. A rosszabb részeket leszedték, a jók maradtak. Emellett egy külön táblán vezették, melyik dalból mi hiányzik, és minden reggel ezt nézték át közösen. De van egy rendkívül drámai történet is a Mutter-rel kapcsolatban. Richard Kruspe sokkal nagyobb kontrollt akart a dalszerzés felett, míg a Rammstein addig mindig demokratikusan működött. A feszültség odáig fajult, hogy Christoph Schneider szerint már szinte lehetetlen volt Richard nevét úgy kimondani, hogy ne kövesse valamilyen sértés. Később Richard maga is elismerte, hogy nehéz időszak volt, és valóban közel kerültek a szakításhoz. A felvételek alatt Stockholmba is ellátogattak, ahol találkoztak a svéd producerrel és zenésszel, Peter Tägtgrennel. A legenda szerint Flake kissé túlságosan jól érezte magát egy motoros bárban, majdnem verekedés lett belőle, de Tägtgren elsimította a helyzetet. Évekkel később ebből az ismeretségből született meg Till Lindemann és Peter közös projektje, a Lindemann. Bár a Rammstein korábban is használt billentyűket és effekteket, a Mutter volt az első albumuk, ahol a nagyzenekari elemek igazán hangsúlyossá váltak. A Mein Herz brennt, a Sonne és maga a Mutter is ettől lett olyan filmszerű és monumentális. A borítón látható kép egy halott magzat művészi fotója, amelyet Daniel és Geo Fuchs készítettek. A zenekar szerint a kép az album központi témáit, születés, élet, halál és emberi eredet szimbolizálja. Több országban emiatt viták alakultak ki a borító körül.
A Mutter nem egyszerűen dalgyűjtemény, hanem egy tudatosan felépített ív. Az album a gyermekkortól és a rémálmoktól indul, érinti az identitást, a politikát, a szexualitást, a születést, majd végül a halált és az elmúlást. Több elemző szerint ez egy "bölcsőtől a sírig" tartó utazás. Az albumot a Mein Herz Brennt nyitja meg előttünk, azaz világra jöttünk és jöhetnek a gyermekkori félelmek és a rémálmok. Az album egy altatódalszerű, vonósokkal kísért bevezetéssel indul. Till az NDK-ból ismert Sandmännchen (Homokember) alakját idézi meg, de E. T. A. Hoffmann sötét Homokember mítoszára is utal, amelyben a Homokember a gyermekek szemét lopja el. A dal azt sugallja, hogy az igazi szörnyek nem a szekrényben laknak, hanem bennünk. Zeneileg rendkívül monumentális, egyből előkerülnek a vonósok, lassan építkezik, amivel az album egész hangulatát előrevetíti. Nem hiába használja a zenekar is rendkívül sokszor, mint nyitódal. Taposunk tovább a Links 2-3-4-re, ami a politikai identitással foglalkozik. A kilencvenes évek végén sokan szélsőjobboldalinak bélyegezték a zenekart. Ez a dal gyakorlatilag válasz ezekre a vádakra. A refrén "Mein Herz schlägt links“ nem pártpolitikai állásfoglalás, inkább azt hangsúlyozza, hogy a zenekar nem az, aminek sokan tartják. A cím katonai menetelési ritmust idéz, amit ironikusan használnak. Emiatt érthető, hogy katonás dob ritmikák is kerülnek az előtérbe, a riffek pedig rendkívüli mód feszesek. A hatalomról az erőről és persze a függőségről szól a Sonne. A dal eredetileg Vitalij Klicsko bokszoló bevonulózenéjének készült, ezért a "1, 2, 3..." visszaszámlálás. Később mégis önálló életet kapott. A videó Hófehérke történetét fordítja ki: a hercegnő drogfüggő zsarnokká válik, a törpék pedig a zenekar tagjai. A Napnak több értelmezése is lehet. Egyszerre jelképezheti a reményt, a pusztító erőt, a függőséget vagy az isteni hatalmat is. Elmondhatjuk azt is, hogy talán ez Kruspe egyik legismertebb riffje, amit írt. Ha azt hitted, hogy a dolgok nem lehetnek feszesebbek Schneider megmutatja, hogy mennyire jól tartja a tempót a dobokon. Beszélgessünk a hírnévről és a médiáról.
Itt az Ich Will. Sokan félreértik. Nem arról szól, hogy "én vagyok a király", hanem arról, hogy a média és a közönség egymást táplálja.
"Ich will, dass ihr mir vertraut."
A videó különösen ironikus: bankrablóként elfogják őket, mégis hősökké válnak a sajtóban. Ez ma, a közösségi média korában talán még aktuálisabb, mint 2001-ben. Flake hatalmas szerepet kap a dalban, amire tényleg érdemes odafigyelni. A gitárok pedig egyszerűen maguk alá temetnek akár egy hatalmas robbanás.
Amikor már kellően belemelegedtünk a dolgokba, akkor jöhet a Feuer Frei! Az album legközvetlenebb dala, aminek központi témája az ösztönök, az agresszió és a pusztítás! Nem véletlen, hogy bekerült a XXX filmbe Vin Diesel főszereplésével. Koncerteken ehhez használták a legendás lángszóró maszkokat, amik azért még ennyi év után is rendkívül látványosak. A tűz az több mindent is jelent a dalban. Többek közt fegyvert, vágyat, szenvedélyt és rombolást. Hihetetlen gyors, szakít a lassabb tempókkal, ami után a Mutter még nagyobbat üt. Mondhatjuk, hogy ez az album lelke. A narrátor egy mesterségesen létrehozott lény, akit nem szoptat az anyja, nincs köldöke és nem ismeri a származását sem. A történet egyszerre idézi fel Frankenstein történetét a klónozást és annak etikai kérdéseit, illetve az anya-gyermek kapcsolatot annak minden traumájával. Richard Kruspe később elmondta, hogy ez az egyik személyes kedvence, részben azért is, mert saját anyjával való kapcsolatát is visszhangozta benne.
Egy gyermek halottnak tetteti magát, majd élve eltemetik, erről szól a Spieluhr. Azért így megnézve, nem túl kedves témákon dolgozik a zenekar. A sírban egy zenélő dobozt tekerget, hogy hallják odafent, hogy még életben van. Nem is igazán tudok vele mit kezdeni, mert egyszerűen beteg a téma. A Zwitter-re emiatt gyakran áttérek hamar, ami az önazonosság és a kettőség témaköreit dolgozza fel. Már a cím is magáért beszél, aminek a jelentése hermafrodita, de ebben az esetben ezt nem szó szerint kell érteni. A dal az emberben tomboló több személyiségről szól. A szexualitás témakörét a Rein Raus veszi ismét elő. Elmondhatjuk, hogy a legegyenesebb, legtisztább szöveg a lemezen az ez. A "be-ki" ismétlés nyilvánvaló szexuális metafora. Érdekesség, hogy élőben sokáig játszották, de hivatalos stúdióklip nem készült hozzá. Nem csak az elmebeteg témák kerülnek elő a német bandánál, hiszen a drogfüggőség és a halál is szerepet játszik az életükben. Ezt dolgozza fel az Adios, ami az egyik legfélreértettebb dal. Az Adios nem egy egyszerű búcsú, hanem sokszor a heroinra és a kemény drogokra utal. Ami meglepő, hogy a Rammsteinhez képest egy rendkívül gyors szerzeményről beszélünk, amit jól eldugtak az album végén. Az anyukát a Nebel zárja, ami az egyik legszebb ballada, amit a zenekar írt. Két ember utolsó közös pillanatát meséli el a tengerparton, miközben a köd fokozatosan mindent elnyel. Több értelmezés szerint az egyikük haldoklik, és ez az utolsó csókjuk. Egy érdekes nyelvi játék, hogy a Nebel visszafelé olvasva Leben ("élet"), bár nem ismert, hogy ez szándékos volt-e. Az album nem robbanással ér véget, hanem csenddel. Mintha a hallgató végigjárta volna az élet teljes körét. Emiatt is ez a 2000-es évek egyik legfontosabb metal lemeze.