Van az a zene, amit elég egyszer meghallanod, és máris egy másik világban, egy másik érzésben találod magad. Ilyen számomra a philadelphiai Devil Master, akik 2016-os demójuk megjelenése óta a punkkal erősen megtűzdelt black metál mestereivé váltak. Talán ez a stílusleírás önmagában nem hangzik különösebben egyedinek, a négyes mégis képes volt olyan sajátos karaktert adni muzsikájának, amely a szeptember 4-én megjelent Bloody Dreams-ben teljesedett ki igazán.

A zenekar magját megalakulásuk óta Disembody Through Unparalleled Pleasure (vokál, basszusgitár), Darkest Prince (gitár) és Infernal Moonlight Apparition (ritmusgitár) adja, hozzájuk csatlakozott 2023-ban a dobok mögött Wrought by Fathomless Hands. Ezzel a felállással született meg harmadik nagylemezük, 4 év hallgatás után. Már a bíbor és vörös árnyalatokban pompázó albumborító is sejtette, hogy ezúttal valami másra számíthatunk, mint az előző, Ecstasies of Never Ending Night esetében. A kompozíció közepén helyet kapó, Lovecraft világát idéző festmény és az azt körülölelő, fehér vonalrajzokból álló keret remekül illeszkedik a dalcsokor hangulatához: egyszerre ördögi, gótikus és a maga nemében gyönyörű.

A csapat ezúttal egyértelműen a minőségre ment a mennyiség helyett, hiszen a friss album kevesebb, mint 29 perces játékidejével az eddigi legrövidebb nagylemezük. Mint ilyen, meglehetősen koncentrált, ugyanakkor meglepően változatos hatásokkal gazdagított anyag, amely egyetlen percig sem engedi lankadni a figyelmet.

A kezdő nóta már az első pillanatokban az arcodba robban, és egyből magával ránt a vérrel átitatott álmok világába. A lendületből aztán valamelyest visszaveszünk a lassabban építkező második tételben, amelyben rögtön egy meglepetés is vár ránk, hiszen Chris Ulsh támogatja meg gitárjátékával, akit többek között a Power Tripből és a Mammoth Grinderből is ismerhetünk. Az ezt követő, Sex with Succubus című harmadik szám pedig már önmagában is igazi különlegesség, hiszen egyenesen a zenekar gyökereihez nyúl vissza: a dal eredetileg zárótételként szerepelt a 10 éve megjelent demón. Már akkor is a Devil Master egyik legkiemelkedőbb és legfülbemászóbb szerzeményének számított, az új lemezen pedig végre olyan erővel szólal meg, amely méltó a benne rejlő potenciálhoz.

A Death Anthem címet viselő következő szám talán az album legkülönlegesebb és legmeglepőbb darabja. Punk black metalba csomagolt, hamisíthatatlan nyolcvanas évekbeli nosztalgiát kínál, olyan riffekkel, amelyek hallatán lehetetlen nem megmozdulni. Ehhez képest egészen más világot képvisel a két részből álló címadó, ötödik dal. Az első rész nyitánya egyből a Tormentort és Csihar Attila élő performanszait juttatja az eszembe. Az indulószerű dobritmussal kísért megkérdőjelezhető hangok után egy gótikus atmoszférával megspékelt zúzásban találjuk magunkat, ami szépen átfolyik a második részbe. Ha csak ezt a részletet hallanám, alighanem arra tippelnék, hogy egy Cradle of Filth-lemez átvezetője szól, hiszen közel két percen keresztül hallgathatjuk egy női hang által tolmácsolva az érzékletes költői képeket, ami csak tovább fokozza a dal amúgy is erőteljes gótikus hangulatát. Ennek végeztével elérkezünk az utolsó nótához, ami a maga közel 11 percével a zenekar eddigi leghosszabb szerzeménye. Itt ismét vár ránk egy meglepetés, hiszen a számban fuvolán közreműködik a japán Sigh-ból ismert, rendkívül sokoldalú Mirai Kawashima. Igazi epikus tétel, ami méltó zárása a lemeznek.

Véleményem szerint a Devil Master napjaink egyik legizgalmasabb és legígéretesebb fiatal zenekara a műfajban. A Bloody Dreams nemcsak azt bizonyítja, hogy a csapat továbbra is képes friss energiával megtölteni a stílust, hanem azt is, hogy bőven van még bennük kiaknázatlan lehetőség. A punk black metál szerelmeseinek mindenképpen érdemes lesz figyelemmel követniük a további munkásságukat, én pedig izgatottan várom, mivel lepnek meg legközelebb.