A Linkin Park bevonult a mozikba és ilyenkor nincs mit tenni, jegyet vásárol az ember és a szerda estéjét a nyárzáró Thy Catafalque/Lazarvs kombó helyett pop cornt majszolva belesüpped a mozi bársonyszékébe és várja a csodát.

Az én generációmnak (meg szerintem a rock zenében) a Linkin Park egy megkerülhetetlen zenekar. Így nem volt mit tenni, dacolva a férfi náthával irány a mozi! Zárójelben megjegyzem, minden reklám nélkül, a Lidl-ben kapható gyömbér shot némi feketeborssal hihetetlen javulást hozott a közérzetemben, és negyed annyiba sem kerül, mint egy neocitrán, zárójel bezárva. Szóval beültem a moziba, aminek a termében egyre többen lettek. Meglepő, hiszen a Ghost filmet mindösszesen négyen néztük meg Miskolcon. Ellenben az LP más kategória, ezen kár vitázni is. Elhelyezkedtem, jót röhögtem az új Ben Stiler film előzetesén és elkezdődött a főattrakció. És itt jött a váratlan meglepetés. Én annyit tudtam, hogy lesz a mozikban Linkin Park film. Mivel két évvel ezelőtt elrabolták a szívem és „rongyosra” néztem a YouTube-on a visszatérő koncertet, így nagyobb gondolkodás nélkül vásároltam meg a jegyem. Az elmúlt időben sorra jöttek ki koncertfelvételek, mert hát az Unshatter megjelent live albumként is, de úgy voltam vele, hogy direkt nem nézek bele, éheztetem magam.

Ez annyira jól ment, hogy nekem fogalmam se volt, hogy egy dokumentumfilmre ültem be, ami a reunion-t mutatja be a zenekar útját az új album megjelenéséig. Bamm, nesze neked, meglepetés! A meglepetésnek, így rettentően örültem, mert több infót is megtudhattam az utolsó lemezről, ami így még közelebb hozta a szívemhez a lemezt (most is azt hallgatom) Nagyon meglepő volt a számomra, hogy Colin mekkora szerepet vállalt a lemez elkészülésében. rettentően jó volt látni azt is, hogy Brad miként adja áldását a közösmunkára ismét, illetve az is szép dolog, hogy Rob is megvan említve a filmben. Ami kicsit furcsa volt, hogy Alex nincs megszólítva. értem én, hogy session zenész a zenekarban, de két mondatot tőle is meghallgattam volna, mégis csak a világ egyik legnagyobb zenekarában játszik. Amúgy a film rendkívül jól van felépítve, érdekes, hogy kezdik újra a srácok a zenélést, hogy találnak egymásra, hogy esik le nekik, hogy ide kell még valaki. Érdekes szembesülni azzal, hogy attól, hogy a zenekarnak 2024 szeptemberében volt egy jó koncertje még benne volt a pakliban, hogy az album lehet bukás. Ezzel pedig ők is tisztában voltak. Mondjuk azóta az idő őket igazolja, hogy Emily remek választás volt. Nagyon tetszik, hogy Shinoda tisztában van mindannyijuk határaival. Tetszik, hogy egyikőjük sem egy Chester hasonmást akart, hanem egy olyan embert, aki beletud simulni a zenekarba és a saját érzéseit pakolja bele a dalokba.  A Brazl koncertről meglepően kevés dolog van bevágva, de nem is baj, mivel így sokkal jobban megszínezik ezek a jelenetek a filmet, mintsem elvinnék a fókuszt.

Az igazat megvallva, ha nem látta valaki rajongó létére a filmet, akkor nagyon sajnálhatja. Rendkívül ösztönzőleg hatott rám. Nagyon szimpatikus, hogy nem a múltból akarnak élni, hogy nem akarják azt mondani, hogy ennyi volt és csókolom, hanem mertek kockáztatni. Vállalkozó szelleműek és nagyon rátapintottak a dolgokra. Nagyon bízom benne, hogy a rossz NovaRock-os élmény után láthatom őket 2027-ben már normális körülmények között. Egyetlen egy rossz dolog van abban, hogy moziban ment ez az alkotás. Az, hogy a hétvégén nem nézhetem meg újra....