
A sváb arénarock csapat egy félig sorlemez – félig válogatás hibriddel búcsúztatja az első 20 évét, valamint Hannes Braun énekest.
A középiskolás baráti társaságból formálódott Kissin’ Dynamite szorgos, csináld-magad munkamorálja mostanra kezdett beérni: az utolsó nagylemezük listavezető volt Németországban, és a hazai pályán kívül is egyre jobban cseng a nevük. Mondhatjuk, hogy Hannes kilépése nem a legjobb időben érte a csapatot. Ő volt a zenekar arca, fő dalszerzője, a szövegeket pedig családi munkamegosztásban az asszonnyal, Anna Brunnerrel (Exit Eden) írta közösen. De ő producerelte a felvételeket, és még a videók gyártásában is részt vett. Erre rakódott a turnékkal járó stressz és fizikai megterhelés, és most jelzett neki a rendszer, hogy talán lassítani kellene. Ha arra gondolok, hogy a banda nagyjából most van a csúcson, még inkább átérzem a döntés súlyát. Nyilván, ha csak a lóvé számítana, hajtaná a csacsit végkimerülésig, szóval, jó oka volt rá, hogy most nyissa ki a fékezőernyőt. A folytatást úgy tervezik, hogy Hannes csak az énekesi és a turnézós teendőket adja át a leendő utódjának, a dalszerzői és egyéb háttérmunkákat viszi tovább.
A borzalmas borítók iránt különös vonzalmat táplál a zenekar, ezúttal sem hazudtolták meg magukat. A cím nélküli album precíz rendszertani besorolására nem vállalkoznék, szerencsére ennek egyre kisebb jelentősége van. 13 dal, több mint háromnegyed órában, tehát súlyra megvan. Ebből hat új kompozíció, a többi hét pedig a korai korszak kistafírozott, újra rögzített darabja. És hogy még érdekfeszítőbb legyen, néhányhoz vendégeket is hívtak. De mindez csak apróbetűs mellékszál, hiszen a lemez Hannes hattyúdala. Érdekes lesz látni, hogyan alakulnak majd zeneileg, fazonilag, miután egy ennyire domináns karakter hátralépett, de ezen majd a maga idejében elmélkedünk. Most nézzük a nótákat!
A KD kapcsán a kritika és maga a zenekar is gyakran hozza fel a Bon Jovit referenciaként, és a nyitó Glory Days rá is szolgál erre a párhuzamra. No nem a mostani, hanem a 40 évvel ezelőtti Bon Jovit képzeljük el, kétszer akkora golyókkal, és akkor megkapjuk ezt. A kortársak közül a rockhimnusz-specialista Eclipse nevét is idecitálom, velük még több rokonságot mutatnak. A Glory Dayst videós körítéssel javaslom fogyasztani, úgy még inkább átjön a nosztalgikus, barátságos hangulat. A legjobb új dal, tökéletes felütés ehhez a spéci lemezhez.
Az első újravett korai zsenge, a Heartattack – 2026 még tökösebb. A szövege megmosolyogtató, de a refrént már a végére együtt énekeljük az ünnepelttel. Az ősrajongóknak pedig – és ez igaz a többi újba tett dalra is – külön érdekesség megfigyelni, mennyit változott a hangszerelés, meg persze Hannes énekhangja. Az Out in the Rain – 2026, ahogy az utóneve is elárulja, szintén egy régebbi dal. Az új verzióban Elize Ryd, az Amaranthe énekesnője énekel duettet, és nagyon jól áll neki ez a lírai miliő. Határozottan szép, kedves hangszíne van.
A vendéglista másik húzóneve Ralf Scheepers, a Primal Fear szirénahagú énekese, aki a Steel of Swabia – 2026-ot kovácsolta még acélosabbá. Vele együtt az összkép már-már power metalos, ami a változatosságnak is jót tesz. A lemezt egy másik új dal, a Good in Goodbye foglalja keretbe. Ez egy érzelmes lassú, Hannes búcsúja a zenésztársaktól és a közönségtől. A mondanivaló a „csak a szépre emlékezem” gondolat körül forog, és tényleg megható lett. Az első Glory Days a nosztalgia-rockhimnusz, emez pedig a búcsú-lírai, közte meg újak, régiek vegyesen, plusz a sztárvendégek. Nem lesz olyan dinamitcsókolgató fan, aki nem komázza majd ezt a csomagot.

Ha a zenekar eddigi munkásságát nézem, szerintem a 2022-es Not the End of the Road a legjobban sikerült albumuk. Az idei kiadvány nyilván más megítélés alá esik, nem is idéztem be a pontozóbizottság elé. Igen, én is érzem, hogy az új témák nem mindegyike tigris, némelyiket legalább egy perccel túlhúzták, és az én gyomromnak sok a lírázás is. De nem leszek túl kritikus, hiszen ez egy apokrif album, ami különleges okból jöhetett létre, és sokkal ötletesebb, rajongóbarátabb, mint egy sima besztof válogatás. Szerethető dalok egy szerethető bandától. Te kit látnál szívesen a KD 2.0 élén?
