Két kisstílű bűnöző – a viszonylag jóképű Ricco és az egyáltalán nem jóképű Bob – tutinak vélt tippet kap egy kifosztható New York-i vegyesbolt kapcsán. Amint meglelik az üzletet, keserű csalódás éri őket: a pisztollyal fenyegetett boltos tudomásukra hozza, hogy a hely a rettegett maffiafőnök, Archie Moran pártfogását élvezi, aki már csak azért sem örülne a kirablásának, mert a kasszában lévő 5 ezer dollár nagy része pont a neki szánt védelmi pénz. Miután Ricco fejbe kólintja a boltost és felmarkolja a zöldhasúakat, arra lesz figyelmes, hogy Moran emberei a bolt felé tartanak, úgyhogy Bobbal egyetemben kereket old. Antihőseink addig menekülnek, mígnem egy szexshopban kötnek ki, elvégre a filmet a piszkos fantáziájú Aristide Massaccesi, azaz Joe D’Amato (Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő + Mussolini legromlottabb bombanői + Az élőhalottak erotikus éjszakái) rendezte.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A szexshop eladónője, Lorna, épp a barátjával beszél telefonon, amikor Riccóék beosonnak, és nyomban kiderül számukra, hogy a felettébb vonzó hölgy bizony Archie Morannal kavar. Ricco szerint Lorna tökéletes lesz túsznak és tárgyalási alapnak, akit majd csak akkor engednek szabadon, ha már átlépték a kanadai határt. Lorna kikotyogja, hogy Moran víkendháza épp üresen áll, és ott aztán biztos nem keresnék őket az emberei. Riccónak tetszik az ötlet, de ragaszkodik hozzá, hogy Sammy, a nem túl fényesen sikerült rablás konditermet üzemeltető fekete értelmi szerzője is velük tartson pusztán azért, hogy amennyiben lebuknak, a bűntársaival együtt patkoljon el, hiszen megérdemli. Lorna ravasz teremtés, aki nem véletlenül hozta szóba a pasija nyaralóját: útközben egy benzinkút vécéjében a szemeteskosárba pottyant egy ötvendollárost, amelyre előzőleg ráfirkantotta a Morannak szóló üzenetet arról, hová viszik az elrablói. A maffiafőnök üresnek hitt házikójában ismét kellemetlen meglepetés éri Riccóékat: három ingyenélő fiatal, Frank, Sue és Faye épp kéjlaknak használja, természetesen a tulajdonos tudta nélkül. A gyenge testalkatú Frank nem sokat ér a bűnözők ellenében, Lorna, Sue és Faye viszont idővel képessé válik manipulálni a menthetetlenül kanos Riccót, Bobot és Sammyt…
„Lássuk, melyik boltot van értelme kirabolni!”
„Nem lennék a helyetekben, fiúk. Ez az üzlet Archie Moran védelme alatt áll, aki nem szereti, ha kihúzzák a zsebéből a részesedését.”
„Mikor utazunk el végre Rómába vásárolgatni, Archie? Megbolondulok a degenerált vevőktől.”
„Archie egy ideig hiányolni fog, Lorna, mert magammal viszlek túsznak. Bob nagy rajongója a szexuális segédeszközöknek, úgyhogy örülne, ha a cégetek megtisztelné pár ajándéktárggyal.”
„Sammy, a nigger is velünk jön, ha már volt pofája rossz tippet adni.”
„Nagylány vagyok, aki képes egyedül is elboldogulni a mellékhelyiségben.”
„Kénytelen vagyok árgus szemmel figyelni téged, nehogy valami turpisságot csinálj.”
„Szörnyű kamaszkorod lehetett, Ricco, ha nem tudsz bízni a nőkben.”
„Reméljük, a tulaj néhány napig nem akar még eljönni a víkendházába.”
„Én is, mert imádom Franket és Sue-t kukkolni.”
A 70-es években – elsősorban a Wes Craven (Rémálom az Elm utcában + Sikoly) rendezte Az utolsó ház balra hatására – egymás után készültek az olyan klausztrofób hangulatú pszichothrillerek, amelyekben néhány kiszámíthatatlanul viselkedő bűnöző túszul vagy foglyul ejti egy ház lakóit, hogy aztán szexuális zaklatásban és egyéb megaláztatásokban részesítse őket. Természetesen az olasz zsánerfilmes legenda, Aristide Massaccesi direktor-operatőr-producer sem akart kimaradni a dömpingből, és 1978-ban, az USA-ban leforgatta a maga alapvetését eme alműfajban Szexshop a 7. sugárúton (Il porno shop della settima strada) címmel. Massaccesi a gyomorforgató sokkolás mesterének számított, ezért különösen meglepő, hogy ezúttal nem biztosított túl nagy teret a deviancia tombolásának. Az utolsó ház balra-utánzatok általában válogatott életveszélyes degeneráltakat vonultatnak fel, már ami a bűnözőket illeti, a Szexshop a 7. sugárúton három rosszfiúja viszont az előbb említettekhez képest szinte ártatlan bárányka: Ricco szeret parancsolgatni, de nem forr benne gyilkos indulat; Sammy ugyan kijelenti, hogy akár még Franket is meghágná, ha úgy alakul, ám végül kiderül róla, hogy szorult belé némi jóindulat; Bob pedig azzal akarja leplezni a szebbik nemtől való gyerekes félelmét, hogy (meglehetősen bénán) félelmetes perverznek próbálja beállítani magát.
„Ne tessék bántani minket! Csak megdézsmáltuk a frigót, és összegyűrtük a lepedőt.”
„Ne fenyegessék a barátnőimet, különben elrohanok gyúrni, és 10 év múlva Svarciként állok bosszút!”
„Nem fenyegetünk, csak ismerkedünk…”
„Lehet, hogy a szexshopban te voltál az év eladónője, Lorna, de a főztöd pocsék. Ha nem tudnám leöblíteni rögtön Heinekennel, sugárban hánynék tőle.”
„Még szerencse, hogy a gasztrosokkot kitűnően tudod feledtetni a látványoddal.”
„Adj helyet magad mellett, én is tisztulni szeretnék…”
„Mondd csak, Sue: mit szólnál egy kis közös relaxáláshoz?”
„Kezemben a dákóm, a golyóim készenlétben: kezdődhet a játék!”
A keresett fotómodell, Annamaria Clementi 1973-ban debütált a filmvásznon a Valdez lovai című Charles Bronson-western indián asszonyt játszó statisztájaként, majd Massaccesi úr klasszikusa, az Emanuelle és az utolsó kannibálok következett, amelyben egy emberevő dzsungellakók által felfalt ájtatos apácát formált meg. A zseniális rendező meglátta szemrevaló felfedezettjében a potenciális sztárt, és nyolc filmre szóló szerződést ajánlott neki, ám végül csak egyetlen további közös munkájuk született: a Szexshop a 7. sugárúton, amelyben Clementi főszereplőként alakíthatta a rafinált és szuperszexi Lornát. Bár Massaccesi gyakran készített pornókat – a 90-es években még magyar kastélyokban is −, váltig állította, hogy a Szexshop pornográf jeleneteihez semmi köze, azokat ugyanis utólag vágta bele a filmbe egy forgalmazó, aki még arra sem ügyelt, hogy az eredeti verzióban csakis softcore akciót művelő színészek testdublőrjei hasonlítsanak a célszemélyekre (a tengerparton alaposan lebarnult Annamaria Clementit például egy hófehérke helyettesítette a hardcore pillanatokban, akinek a haja és a fanszőrzete sem emlékeztetett a szupermodellére). Clementi kisasszony nem hitt a direktornak, ezért kijelentette, hogy többé nem kíván együtt dolgozni vele, de azt manapság is hangsúlyozza, hogy a nézeteltérésük ellenére nagyra tartotta Massaccesit, aki roppant kedves és humoros ember volt, a film plakátja pedig évtizedek óta a lakása nappalijában díszíti a falat. A Sue szerepét kapó Annj Gorennek (igazi neve: Anna Maria Napolitano) nem voltak olyan aggályai, mint Annamaria Clementinek, és vígan felbukkant később Aristide Massaccessi Santo Domingóban levezényelt pornófilmjeiben. Riccót és Sammyt amerikai vendégművészek, Maximilian Vhener és Peter Outlaw formálták meg: valószínűleg álnéven ügyködő tévés színészekről van szó, akik kissé kínosnak érezték ezt az olasz szennyopuszt, de a gázsi, mint tudjuk, nagy úr… A film legjobb színészi alakítását a Bobként kellően nyugtalanító Ernesto Colli (A békesség kora + Torzó) nyújtotta, a Franket játszó Christian Borromeo és a Faye-ként ijedező Brigitte Petronio pedig 1980-ban Ruggero DeodatoAz utolsó ház balra-utánérzésében, avagy Az utolsó ház a park szélén címmel bemutatott klasszikusban szintén kiszolgáltatott személyek bőrébe bújt, ami alapján nekem nyilvánvalónak tűnik, hogy a neves direktor a kollégája „szexshopos” filmjében fedezte fel őket magának. A Szexshop a 7. sugárúton csupán közepesen jelentős darabja a Joe D’Amatóként hírhedtté lett Aristide Massaccesi életművének, a talján erkölcstelen mesék rajongóinak azonban még így is kötelező néznivaló.
„Egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ezzel a három bűnözővel összezárva. Mit tanácsolsz, Lorna?”
„Azt, hogy feküdjünk le velük, aztán pattanjunk meg, amint lankad a… figyelmük.”
„Moran úr? Találtam egy ötvendollárost takarítás közben a benzinkút budijában. Enyém lehet, ha elárulom, mit üzennek magának rajta?”
Ráadás:
Annamaria Clementi, aki megszokta, hogy bámulják
Annamaria Clementi legkedvesebb New York-i emléke nem a Szexshop a 7. sugárúton forgatásával, hanem az egyik forgatási szünnappal kapcsolatos:
Kissé megfájdult a fejem, úgyhogy beugrottam egy gyógyszertárba csillapítóért. Beálltam a sorba, és 2-3 perccel később nem más bukkant fel az üzletben, mint Robert De Niro, a kedvenc színészem. Olyan tekintettel bámult engem, hogy a felesége hatalmas pofont kevert volna le neki, ha épp ő is ott tartózkodik. Stírölés terén Robert elsőrangúnak bizonyult, kikezdeni viszont sajnos nem volt mersze velem.
A Szexshop a 7. sugárúton forgatása 1978-ban zajlott New Yorkban, a film legelején pedig egy lemezbolt kirakatában jól látszik, mely album volt ekkoriban az egyik legkelendőbb: a Charlie angyalai sztárjának, Cheryl Laddnek az első szólólemeze, rajta a meztelenül úszkáló bombanők himnuszával, a Skinnydippin’-nel
Egy kellemesnek ígérkező koratavaszi szombaton a Dunaújváros közelében a Duna jobb partján, Budapesttől mindössze hatvan kilométerre délre, tulajdonképpen az ország szívében fekvő Rácalmásra látogattunk. A közel ötezer lakosú város az útleírások alapján sok mindent kínál a kirándulóknak: sétálhatunk…
Valódi helyett az igazat
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a MÁV Szimfonikusok Beethoven-projektje az idei év kimagaslóan legjobb sorozata. És itt nem pusztán arról van szó, hogy szervezettsége, emberközelsége és programja a többi koncertsorozathoz képest kitűnő. Inkább arról, hogy alapvetően változtatták meg a…
