
Hát, feleim, lassan segédbranddé válik a Moshing On Orfű. 2012 óta látogatom a fesztivált, és 2014 óta tehetem ezt minden évben akkreditált firkászként. 2017-ben és 2018-ban átálltunk a Moshing On Orfű füzetformátumára: az első és egyetlen fesztiválfanzinra Magyarországon, amit csak a Rockstatiönön érhettek el! Úgy tűnik, kultúrmissziónk sikerrel járt: bármerre fordulok, a FOO már nem alter/hippibölcsiként, hanem igenis akként a nívós kortárs hazai rockfesztként szerepel a köztudatban, ami. És mosht...






„Fontosat vinni ügyesen kell!” – egyre ügyesebben. Például az Ákos retket evett és véletlen ott volt a Szujó Dani is, de közben nem szólt. Közbe se. Például egyedi a sziklaszilárd Péter. Meleg a víz és intuitív az interjú. „Példák hullámokra” – a kidőlt fa fölé. „Ű”! Magyar wanted! Például elsőre megilletődött az értetlen levegő. Sapka, fájó hátból derék, debreceni koncert, pesti. Például karácsony. Objektív példák szubjektív csatornán. Vannak még zseniálisak is! A törpék lesik az Óriást. Ő, bárcsak lenne a van és legyen! Ez mind például egymást kiegészítve. „Gyere, gyere!” Például gyorsabban, halkabban, karc-mentesebben! „Azért jöttem, hogy” a hullámok végre újra egy hullámhosszra táncoljanak. Például itt. Egyedi Péterrel és Örményi Ákossal, az Óriás két tagjával Bajnóczi Piroska beszélgetett.
A tavalyi nagysikerű közös év végi koncertet követően ismét együtt búcsúzik az óévtől a Corvintető színpadán az Óriás és a Turbo. A szinte párhuzamos karriert futó fővárosi kedvenceknek minden oka meg van a pezsgődurrogtatásra, nagyszerű évet zárnak és az utóbbi időben asztalra tett anyagaik még tökösebb jövőt mutatnak.