A Fekete Zajra nem azért megy az ember, mert húsz kedvenc zenekarát akarja négy nap alatt megnézni. Hanem mert kíváncsi. Hogy idén melyik lesz az a koncert, amiről hazafelé mindenki beszél majd, pedig a fesztivál előtt alig esett róla szó. Persze előre mindenki bejelöli, mit szeretne látni, aztán rendszerint valami egészen más ragadja magával. Ebben Sástónak is nagy szerepe van. Két koncert között nem egy poros placcon próbálod túlélni a hőséget, hanem a fák között sétálsz, leülsz egy hideg sörrel az árnyékba, és mire kezdődik a következő buli, már teljesen más ritmusban telik a nap. Persze nekem is megvoltak azok a nevek, amelyek miatt már hónapokkal a fesztivál előtt biztos volt, hogy ott leszek. Az Alcest és a Wolves In The Throne Room nemcsak a szerda, hanem az egész Fekete Zaj legjobban várt fellépői közé tartoztak nálam. Az pedig, hogy Aaron Weaver-t még egy interjú erejéig is sikerült elcsípni, még különlegesebbé tette nemcsak ezt az estét, hanem az egész fesztivált.

Megvan a jövő évi Fekete Zaj Fesztivál hivatalos időpontja. Újra vár mindenkit a Mátra-Sástó 2025. július 31. és augusztus 3. között! A későbbiekben biztos érkeznek a friss információk, amiket ITT, az esemény Facebook oldalán értek majd el.

A Fekete Zaj működésének tizenötödik évébe érve is megmaradt olyannak, amilyen volt, és amilyennek megszerettük: meseszép természeti környezetben, emberi léptékben és baráti hangulatban, elképesztően sokszínű zenei felhozatallal, és különleges off programokkal tartott rendezvénynek.

Hosszú-hosszú idő telt el az utolsó Fekete Zaj fesztivál óta. Majd’ 2 hónap, pedig mintha csak múlt héten lett volna. Mégis, nem tudjuk kiverni a fejünkből... Az egyetlen éjszaka ért, egymás dorkós-bakancsos lábára tipró muzikális élmények olyan sűrűek voltak – na jó, kit akarunk átverni: 2014 első fele annyira gazdag volt mindenféle faszagányos koncertekben – hogy csak mostanra sikerült összekaparni azt, ami ama szeszgőzös, borult, mégis egyáltalán nem sötét éjszakán történt, mikor eltemettük a Zajt. Elnyomott szivarvégekbe, habos szélű sörös poharakba, transzban elhagyott zenekaros pólók és maradék merchhegyek alá.

Eddigi életem legszebb gyászmiséje volt.