Az Ænima a Tool első stúdióalbuma, amelyen már a korábbi Peach basszusgitáros, Justin Chancellor is közreműködik. Az Ænima cím az anima (latinul „lélek”, illetve a „életerő” fogalmához kapcsolódik, és gyakran használta a pszichológus Carl Jung, és az enema (beöntés) szavak összevonásából született.
Az Ignite is egy megkerülhetetlen zenekar többek közt az egykori énekes, Téglás Zoli miatt is. Most azonban azt ünnepeljük, hogy a zenekar egyik legsikeresebb albuma az Our Darkest Days tegnap töltötte be a huszadik születésnapját. Simogassuk meg egy kicsit.
A Mastodon az a zenekar, akik bármit csinálnak, tűkön ülök, hogy hallhassam. Noha mindenki tudta tizenöt évvel ezelőtt, hogy a progresszív plafont elérte a zenekar, mégis meglepő volt a The Hunter könnyedsége. Nem mellesleg pedig a könnyedsége ellenére így is kellett idő, hogy az ember be tudja fogadni. Simogassuk csak meg ezt a vadászt.
Évekig úgy voltam vele, hogy a The Great Southern Trendkill nem jó. Illetve nem is így fogalmaznék, nem nekem szól. Aztán egyszer hirtelen beütött valami, benyomtam a kocsiba és jó ideig nehezen tudtam kiszedni a lejátszóból. Azóta már nem csak elismerem, hanem imádom ezt a lemezt és rengetegszer meghallgattam. Hihetetlen, hogy ez a PanterA album már harminc éves. Tudjátok mi jön…irány a simogató!
A Limp Bizkit örökké ott lesz a kedvenc zenekaraim között. Csinálhatnak bármit, akkor sem tudnak kiszorulni innen. Emlékszem, hogy hosszas várakozás után érkezett meg a Gold Cobra, amit vegyes fogadtatás követett, nem is véletlen. Noha nem a legjobb albuma a zenekarnak, azért vannak ezen is témák, amiket érdemes elvinni a „simogatóba”.
A Machine Head szerintem akkor volt a legkirályabb, amikor tolta a nu-metal szekerét. Ez lehet sokaknak nem szimpatikus, de a Burning Red és a most simogatás alá kerülő Supercharger az én két kedvenc lemezem a zenekartól. Pofonegyszerű dalok, marha jó groove-os témák, kétezres évek, mi kell még? Essünk is neki!
A Christ Illusion a Slayer 2006-ban megjelent kilencedik stúdióalbuma, és sok szempontból fordulópontnak tekinthető a zenekar pályáján. Nem azért, mert új irányba indultak volna, hanem épp ellenkezőleg: mert tudatosan visszanyúltak a gyökerekhez, és újra azt a nyers, agresszív thrash metal hangzást helyezték előtérbe, amelyet korábban is imádtunk. Mikor máskor, ha nem Húsvétkor simogassuk meg együtt a lemezt!
A kétezres évek egyik legsötétebb albumát vesszük most górcső alá. Azt a lemezt, ami teljesen megváltoztatta azt, amit brutalitásról gondoltunk. Mindezt úgy, hogy közben kasszasiker lett és a metal történelem egyik legfontosabb anyaga, még akkor is, ha nem éppen tökéletes lemezről beszélünk. Itt az Iowa simogatása!
A tavalyi év egyik fontos része volt, hogy a Fear Factory Demanufacture című albuma harminc éves lett. Az ünnepi koncertsorozat hozzánk is elért, aminek minden percét imádtuk. Most viszont új fejezet jön, újabb ünnepi percek következnek, hiszen a Digimortal huszonöt éves lett.
Az In Flames a nyolcadik albumával egyértelműen választóponthoz érkezett. Vagy még nagyobb lesz a zenekar és ezért átvitt értelemben “feláldozzák” a múltjukat vagy maradnak ott, ahol éppen vannak. A Come Clarity húsz éve jelent meg! Szerinted merre ment a zenekar?
A Hatebreed mindig azon zenekarok közé fog tartozni, akik valami miatt fenntartják az érdeklődésem. Amikor láttam, hogy az egyik kedvenc lemezem a zenekartól húsz éves, egyből tudtam, hogy meg kell simogatni. Bizony idősödik szépen a Supremacy.
Nem tudom, melyik kolléga ötlete volt, hogy a régilemezes rovatunkat Albumsimogatónak hívjuk, mindenesetre ezúttal igazán találó a cím: ha van album, amire ráfér egy kis simogatás, hát a Chameleon az.
Hihetetlen, rohan az idő. Ezelőtt tizenöt évvel ezelőtt mondták nekem, hogy a Pantera apukarock, akkor ma mit mondanának rá? Harmincöt éve jöttek a tehenész fiúk és magukkal vitték sokak lelkét a pokolba. Az évek folyamán meg a lelkek csak egyre szaporodtak ezen a helyen, hála az Abbott testvéreknek és két hű pajtásuknak. Na, simogassuk meg marha gyorsan a Cowboys From Hell-t!
Tényleg rohan az idő, és a P.O.D. konceptlemez a The Awakening is már a tizedik születésnapját ünnepli idén. Mivel a zenekar közel áll a szívemhez, ez az album meg pláne, így egyértelmű volt, hogy még a decemberi hajtás előtt megsimogatom egy kicsit.
Ha azt mondom, hogy SLAYER, akkor nem csak egy zenekar nevét mondom ki. Nem csak egy nagy zenekarról beszélek, hanem az egyik legmeghatározóbb thrash metal zenekarról. Arról, akik akkor is menők igazából, amikor éppen nem számítanak annak. Akik legendák már csak attól, hogy léteznek. Akiket feltétel nélkül imád jóformán minden metalos! Tíz éve jelent meg a Slayer “utolsó” albuma.
1970 februárjában biztos sokan várták a Valentin napot, azonban pár srác Angliában biztos, hogy sokkal jobban be volt sózva amiatt, hogy február 13-án megjelenik az első lemezük. Mennyire klassz dolog ez! Aztán a franc se gondolta volna, hogy ezzel a lemezzel bő ötven évvel ezelőtt egy olyan műfajt teremtenek, amit mindannyian imádunk, legyen szó bármely alfajáról.
Az Opeth azon zenekarok közé tartozik, akik bármilyen albummal is rukkolnak elő, annak ad az ember egy esélyt. Ha pedig nem tetszik, akkor altatja magát azzal a tudattal, hogy ez a művészi szabadság, de anno mennyire király volt minden! Na, a tavaly megjelent The Last Will and Testament tényleg egy marha jó album, azért az ember csak visszakacsingat a hős időkbe. Tegyünk most mi is így és nézzük meg a húsz évvel ezelőtt megjelent Ghost Reveries albumot!
És a cirkusz tényleg elhagyta a várost. Hihetetlen, de ennek is már harminc éve, pedig mennyire reménykedtünk benne, hogy még visszatér. Legalább egyszer. Csak egyszer álltak volna össze úgy, mint régen, de az égiek mást írtak meg. Mi viszont emlékszünk erre a lemezre. Kyuss, ...And the Circus Leaves Town.
Miért? Uram, mondd el nekem, hogy miért vártam az évben ennyit erre az albumsimogatóra? Miért nem jutott előbb eszembe? A Down debütáló albuma, ami a rock/metal történelem egyik legjobb első lemeze idén már tényleg harminc éves? Ez azért durva. De akkor simogassuk meg együtt egy kicsit a Nola-t !
A svéd származású Monolord szinte a semmiből robbant be a doom köztudatba és már az első lemezével maga alá gyűrte a műfaj rajongóit. Ritka az, hogy valaki már az első albumával kultikussá váljon, az pedig még ritkább, hogy a második album egy ilyen debütálás után megállja a helyét. Tíz éves a Vænir.