Family Tree cím alatt fog megjelenni a Black Stone Cherry legújabb nagylemeze. Az április 20-án megjelenő albumot az amcsik Budapesten is be fogják mutatni, szóval június 16-án minden minden rajongó illő módon ellátogat majd a Trackbe, hogy aztán a lelkét is kibulizza! Persze a bejelentéssel együtt a borító, a dallista és egy új dal, a Burnin' is elérhető lett, ezek ebben a sorrendben lentebb meg is találhatók.

Kis hazánkba látogat, így pótolja a tavalyi törölt koncertjét az amcsi rocker Black Stone Cherry. A csapat június 16-án fogja szétszedni a Barba Negra Track színpadát, jó eséllyel a tavalyelőtti Kentucky lemez és a tavalyi Back To  Blues EP legjobbjait előtérbe helyezve.

Még április elején jelent meg a Black Stone Cherry legfrissebb nagylemeze Kentucky címmel. Most új dalszöveges videó látott napvilágot a csapattól, amely a Shakin' My Cage című dalra készült és alább meg is tekinthető. Aki még nem tudná, annak mondjuk, hogy a zenekar február 11-én az A38 Hajó vendége lesz.

Monumentális stadionhimnuszok, jóféle southern rock, döggel felturbózva: nem bonyolult, de annál hatásosabb a Black Stone Cherry receptje. A kentucky-i kvartett két éve már tartott egy telt házas koncertet az A38 Hajón. Akik ott voltak, tanúsíthatják, hogy a nagyívű stadionhimnusz-refréneket éppúgy lehet itt is üvölteni, és a súlyos riffek csak még jobban letépik a fejeket. A Black Stone Cherry február 11-én ismét a Hajóra látogat, ahol új, Kentucky című lemezét mutatja be.

A Kentuckyból – földrajzilag közép-kelet, de általában az USA déli (southern!) államai közé sorolják – érkezett Black Stone Cherry alapvető ismérve, hogy zseniális énekessel és roppant karcosan nyomja az imént hivatkozott stílusú, dallamos rock muzsikát, amellyel ugyanakkor viszonylag csekély kiigazításokkal a rádiós és slágerlistás sikerek is elérhető közelségben lehetnek elvileg. Mármint odaát az Államokban. Chris Robertsonéknak, pontosabban az első négy lemezüket gondozó, ma már Warner-hátterű Roadrunnernek volt is egy teljesen nyilvánvaló próbálkozása ebben az irányban, mégpedig a kevésbé ösztönös, inkább kiszámított, bár így sem vállalhatatlan Between The Devil And The Deep Blue Sea albummal („ékes” példa erre a Blame It On The Boom Boom nóta). Végül, amikor bebizonyosodott, hogy nem tudják a bandát a Billboard csúcsáig fellőni, bő egy esztendeje megadták nekik a lelépést.

A holland Mascot-nál jelenik meg a Black Stone Cherry vissza a gyökerekhez típusú új albuma a Kentucky. A 13 dalos lemezhez jópár dal megjelent már, alább itt a legújabb, a Soul Machine, amihez egy szöveges videó is készült. Akik lemaradtak volna a korábban közzétett dalokról azoknak odatettük mindet.

Ahogy azt már korábban írtuk Kentucky címmel jelenik meg április 1-jén a Black Stone Cherry ötödik stúdióalbuma. A lemez amolyan "vissza-a-gyökerekhez" készült hazai pályán ugyanott ahol az első lemezüket készítették és ugyanúgy, tehát külső producer nélkül. Az első teljes dalt tegnap tette közzé a csapat és alább máris meghallgathatod.

Valamikor a tavasszal a Mascot Records gondozásában érkezik a Black Stone Cherry új albuma, amely a Kentucky címet viseli majd. A csapat otthon, a Kentucky állambeli Glasgow egyik stúdiójában dolgozik az új albumon, amely amolyan vissza a gyökerekhez típusú lemeznek ígérkezik. 

Október 30-án Thank You: Livin' Live címmel jelenik meg a Black Stone Cherry koncert DVD-je, melyet pontosan az egy évvel azelőtt, a birminghami koncertjükön vettek fel. A több, mint 20 dalt tartalmazó kiadvány mellett extraként interjúk és az idei Download fesztiválos fellépés pár felvétele is látható lesz. Előzetesként alább a White Trash Millionaire felvétele és a DVD dallistája.

Éppen elstartolt a Sziget, amikor lezajlott ez a buli. Voltaképp oda is leszervezhették volna: a Black Stone Cherry esetében aktuális, felszálló ágban lévő, zeneileg abszolút közérthető (szerencsére nem az olcsó népszerűséget hajszoló, az ún. „lakossági” aspektusoktól mentes) csapatról beszélünk, amely a tömegszórakoztatásnak ebből a közegéből se lógott volna ki. Mégis maradtunk, úgymond, a fesztivál árnyékában – de hát jobb volt nekünk az árnyékban hűsölve cseresznyézni a rekkenő hőség miatt…

Monumentális stadionhimnuszok, jóféle southern rock, döggel feltúrbózva: nem bonyolult, de annál hatásosabb a Black Stone Cherry receptje. A kentucky-i kvartett első magyarországi fellépése augusztus 10-én ugyan egy szűk befogadóképességű klubban, az A38 Hajón lesz, de a nagyívű refréneket éppúgy lehet itt is üvölteni, és a súlyos riffek csak még jobban letépik a fejeket. Egy igazi férfi meglepi a csaját egy Robbie Williams-jeggyel, ő maga pedig zúz egyet az A38-on BSC-re - a tökéletes augusztus 10-i program!

Az amerikai hard rock banda bejelentette, hogy ha minden jó megy, akkor október-november táján stúdióban tudnak vonulni dolgozni az új lemezen és ennek megfelelően a jövő év elején, tavasszal meg is jelenhet az vadiúj album. A BSC tavaly jelentkezett utoljára lemezzel, a Magic Mountain-nel, reméljük a koncerten komolyan teljesítő zenekar az új lemezzel sem hagy minket cserben.

Monumentális stadionhimnuszok, jóféle southern rock, döggel feltúrbózva: nem bonyolult, de annál hatásosabb a Black Stone Cherry receptje. A kentucky-i kvartett első magyarországi fellépése ugyan egy szűk befogadóképességű klubban, az A38 Hajón lesz, de a nagyívű refréneket éppúgy lehet itt is üvölteni, és a súlyos riffek csak még jobban letépik a fejeket. Egy igazi férfi meglepi a csaját egy Robbie Williams-jeggyel, ő maga pedig zúz egyet az A38-on BSC-re - a tökéletes augusztus 10-i program! További infók ITT.

Kedves olvasó, ne szégyenkezz, amiért nem hallottál még e fura nevű formációról – bevallom, nekem is kimaradt az életemből, pedig jól kell(ene) ismernem széltében-hosszában a rockvilágot. Hogy a Black Stone Cherry (BSC lesz ezentúl e cikkben) miért nem tudott beleégni a rock-kedvelők memóriájába, az számomra nem is kérdéses...

Az amerikai Black Stone Cherry harmadik albuma május 31-én kerül a boltokba Between The Devil And The Deep Blue Sea címmel a Roadrunner Records gondozásában. Az album producere Howard Benson volt.

Az albumra a következő dalok kerültek:

01. White Trash Millionaire
02. Killing Floor
03. In My Blood
04. Such A Shame
05. Won't Let Go
06. Blame It On The Boom Boom
07. Like I Roll
08. Can't You See
09. Let Me See You Shake
10. Stay
11. Change
12. All I'm Dreamin' Of

A White Trash Millionaire című dalhoz már klip is készült, amit tovább után meg is nézhettek.

A számomra eddig ismeretlen Black Stone Cherry már a második lemezét adja ki. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagykiadónál dolgoznak, hiszen a Roadrunner az elmúlt években szépen kinőtte magát és most már nem csak a kőkemény, fejet letépő zenét játszó bandákat szerződteti, hanem a némileg lágyabb stílus felé is nyitottak.

Nos a BSC-nél valahogy olyan érzésem van, hogy egy kicsit megtervezett a dolog vagy csak annyira amerikai amennyire egy zene lehet. Alapvetően hard rock ez egy kis southern rockkal és grunge-al megkeverve. A végeredmény pedig abszolút rádióbarát zene, ami azonban kevés izgalmas és eddig még nem hallott pillanatot tartalmaz, bár az kétségtelen, hogy profi gépezetről van szó.

A Chris Robertson – ének/gitár, Ben Wells – gitár, Jon Lawhon – basszusgitár, John Fred Young – dob felállású zenekar a Nashville-i Black Bird Studios-ban rögzítette az albumot, melynek tulajdonosa és vezetője Martina McBride countrysztár. Az anyag igazi jókedvű, vidéki amerikai rock 'n' roll hangulatot áraszt, melynek producere az a veterán Bob Marlette volt, aki már Ozzy-val is dolgozott együtt.

Az anyaggal igazi gondom nincs, csak nekem valahogy nem igen jönnek be ezek a zenék. Végig olyan Nickelback utánérzésem van. Ez egy kicsit keményebb zene, de akkor is ez ugrott be elsőre.  Talán ha szeretném a wesco csizmát és a cowboy kalapot könnyebben menne a dolog, de nem jönnek be ezek sem. Ráadásul nagyon olyan érzésem van, hogy ezzel a zenével a tengerentúlon jóval nagyobbat lehet szakítani, mint Európában.

Pedig Chris Robertson énekes hangjában ott van az erő, igazi rocktorok, de a zenei megoldások nekem egy kicsit sablonosnak tűnnek a vidéki történetekről és babonákról szóló nótákban. A Things My Father Said típusú rádiós nyáladzásoktól pedig mindig ideges leszek.
Jó, azért van itt a tizenhárom négy perc körüli nótából jó pár nagyon is fogós! Mindjárt a nyitó klipes Blind Man telitalálat, húzós blues rockjával, de a hármas Reverend Wrinkle is kiváló, mely szintén hasonló stílusban fogant. Jó még a rohanó, taka-taka riffel megáldott The Bitter End, de a legjobb nótákat a lemez második felére hagyták. Ilyen a délies Long Sleeves, a hammond-dal vastagon átszőtt  - abszolút legjobb - Devil's Queen, vagy a málházósan induló, majd country slágerré változó The Key.

A sikerre való törekvés nyilvánvaló, de még nem hat erőltetetten a dolog és ezt a pozitív dolgok közé írom. Igazából minden a helyén is van, és még a befutás sem reménytelen Amerikában. Aki izgalmasabb pillanatokat szeretne az máshol keresgéljen, de aki szereti az amerikai hard rockot az nyugodtan tehet egy próbát a Black Stone Cherry-vel.
 
7.5/10

Black Stone Cherry : Blind Man