Nincs is jobb, mint a fesztiválok között beesni egy-egy klubkoncertre. Bár a szabadtéri bulikat preferálom, de nyilván vétek lett volna kihagyni a Dürer kertben megrendezésre kerülő Cattle Decapitation koncertet. Főleg úgy, hogy előtte láttuk őket a cseh Obscene Extreme, majd a szlovák Gothoom Fesztiválokon. Na meg ugye a hazai supportokban ott volt az egyik kedvencem, a Nadir is.

Ha van olyan "pop", amit csak idézőjelben hívhatunk popnak, ami olyan, hogy idehaza egyértelműen rockerek hallgatják majd, ami sokkal provokatívabb, dögösebb és/vagy sötétebb, mint a hazai möttáálfelhozatal java, akkor azt olyanok művelik, mint Chelsea Wolfe és Ariel Pink. A sötét úrnő és a fényességes hölgyúr szombaton és vasárnap szinte egymást váltják a top budapesti backstage-ekben.

Mi pedig elmondjuk, miért kéne rajtuk összefutnunk.

Az elmúlt 1-2 évben rengeteg hazai zenekar dobta be a törölközőt, és sajnos ehhez a csoporthoz tartozik a Human Error is. Sokan emlegetik őket a vezető magyar crust/grind zenekarnak, ami joggal illeti őket. De sajnos ez az idő is elérkezett, mikor is búcsút intenek a közönségnek.

Augusztus 5.-ére úgy vártunk, mint egy ajándék napéjegyenlőségre, ahol bónuszba hull a földekre a lányok gótruhája. Ebben mondjuk az Emptiness Booking előrelátó és szívós, kitartó hirdettetése is közrejátszott... Viszont aki hasítottbőrös-arcfestős agancs- és csontlóbálásra számított, annak csalódnia kellett.

Az Agalloch és a C R O W N népünnepélyszerűen várt pogánykodása épp hogy nem tradicionális, nyers és vad volt, hanem végtelenül kifinomult, modern és meditatív. Már amennyiben ez lehetséges avantgárd metálzenekaroktól.

Néha az ember úgy is elmegy egy-egy koncertre az ország másik felén, ha nincs rá akkrede, pénze, ajánlólevele, meg kell hívnia a kollégáját, senki le se szarja, semmit nem tud a főfellépőről, és aznap dönti el, hogy nosza.

És ilyenkor az ember, ha szemfüles, belenyúl a jóba.

06.24.-e szerda ilyen "néha" volt. A zsákbamacskán mindenki zúgó füllel nyert egy olyan tripla garázspunkshowt, amit emlegethet bárki, aki szereti ezt a mocskosul alulbecsült, félreismert, tág keretek közt működő műfajt... vagy az, aki csak simán szereti a leszarom rock'n'roll hepajt. Mer' az volt rendesen.

Úgy 1 hét távlatából is kijelenthető: a The Darkness beleégett a tudatba és a tudatalattiba, a retinába és a dobhártyába, otthagyta rusnya, asszimetrikus, fogszabályzós brit harapásnyomát szívünkön, és azóta is éget minket márcos csókja.

- Na ez a mondat tökéletesen tükrözi a produkciót: a kor szinte egyedüli mókafelelős, hiteles hardrock-alakulata, kik másodvirágzásukba locsolják épp a viszkit és az izzadságot, olyat alkotott 07.17.-én a Dürer Kertben, első magyarországi fellépésükön, ami tananyagszámba megy.

Ha nem tűnt volna fel mostanság, pláne az elmúlt 2 évben: kis hazánk az Emptiness Booking és a Dürer fáradhatatlan, félőrült szervezőinek hála totál-tökre el van kényeztetve a keményzenei underground nemzetközi gyöngyszemeivel.

Augusztus 5.-én kitárulnak a füst-marta üvegajtók, hogy - valami druidikus együttállásnak hála talán - köszöntsenek 2 eszelős bandát és a blackséget posztmodern köntösbe (felöltőbe? palástba? hoodieba?) velük bújtatni kész közönséget. A már majd' 2 évtizede a Régiek útján járó, minden tekintetben kultikusnak mondható, kísérleti-neopogány Agalloch és a francia, industrial-blackmetal-lowtempo-depechemode torzszülöttként jellemezhető C R O W N ...és remélhetőleg pár mezei állatkoponya... töltik be a kistermet!

Bizonyára sokan olvastak az elmúlt napokban, hogy a Liget Projekt részeként megvalósításra kerülő cirkuszkomplexum, hogyan érintheti az Ajtósi Dürer soron most meglévő kulturális és szórakoztató létesítmények helyzetét. Az alábbiakban a Dürer Kert közleményét közöljük változtatások nélkül. (Fotó: Adrián Zoltán/Dürer Kert)

A posztmodern és elszállós zenék kedvelőinek ez az esztendő még sokáig fog élni az emlékezetében... Annyira sok buli van hátra csak ebben a hónapban, hogy még mi sem tértünk magunkhoz, alig győzünk felváltva járni és írni róluk. Most viszont úgy gondoltuk, kedveskedünk Nektek egy kis naptárazással... Íme a hó előrelátható része post-mindenségileg!

Réti Zsolt kollégánkról közismert, hogy igencsak komoly gondnak kell ahhoz közbejönni, hogy ő egy rock-koncertet is kihagyjon. A Dürer Kert - mint az egyik legnépszerűbb koncert-helyszín - a közeli hetekben több kiállítást is szervez az ott megtartott koncerteken készült fotókból. Zsolt koncertfotói két részletben lesznek megtekinthetőek a Dürer Kertben, melyek közül az első már látható. Zsoltnak ezúton gratulálunk!      

Néha előfordul olyan koncert, ahol az előzenekarok sokkal, de sokkal erősebbek, mint maga a headliner. Ez a Veto Tour MMXIII is ilyen volt, természetesen az én szemszögemből nézve.

Bő két évvel legutóbbi látogatása óta, a Pro-Pain szinte verhetetlen lett. Nemrégiben jelent meg a The Final Revolution albumuk, sejthető volt, hogy eljönnek hozzánk is. A Pro-Pain szereti a magyarokat, és ez fordítva is igaz. Meg is látszott a vasárnap esti teltházon a Dürer kert Kistermében.