
Vannak azok a koncertek, amik hosszú hónapokig próbára teszik az ember türelmét, nem győzi kivárni, hogy végre nekiindulhasson, és az utolsó cseppjéig kiélvezze az élményt, és vannak azok a koncertek, amik csendesen egyszer csak elérkeznek. Mindkettőből ki lehet jönni így is, meg úgy is, nekem tegnap az így is jutott. Vasárnap, naptár lapozgatás közben esett le a tantusz, hogy két nap múlva jelenésem van. Aztán eljött a kedd, és nagyon nem akaródzott megindulnom a Dürer felé, befészkeltem magam a kis családi idillbe, meccsnap is volt, így hosszas tökölődésemnek az lett az eredménye, hogy a Harlott - Cephalic Carnage bulijáról jól le is csúsztam. Mondjuk utóbbi számomra sosem mondott túl sokat, de sok barátom, akik szeretik, elégedetten nyilatkoztak a műsorukról.