Az ezerarcú Darkthrone... Death metallal kezdtek, majd kihoztak több stílusmeghatározó "trve" black metal lemezt, utána beütött a black 'n' rollos punk. Miután otthagyták örökre az ujjlenyomatukat a black metal kultikus tetthelyén, a 2000-es évek közepén úgy gondolták ideje a klasszikusok előtt tisztelegni, így egyre több helyet kapott zenéjükben a rock 'n' roll, a régi heavy és speed, illetve a NWOBHM védjegyei egyfajta tisztelgés gyanánt. Meg tudnám tippelni, hogy Fenriz és Nocturno Culto miket raktak fel a lejátszóra az utóbbi pár hónapban, főleg, hogy felesben írták ezt a korongot. Nyilván csakis csupa klasszikust. A tizennyolcadik nagylemez tehát nem több - ahogy ez már kialakult a fiúknál egy ideje - mint színtiszta tisztelgés az old-school előtt a sajátos stílusjegyek összekeverésével.