RockStation


Die Krupps: Új lemezzel tér vissza az industrial legenda

2014. január 21. - sunthatneversets

Die Krupps 20132.jpg

Machinists Of Joy című új lemezével, és egy gőzmozdony lendületével tér vissza Budapestre február 16-án a Die Krupps. A német industrial zene műfajteremtő, több mint 30 éves zenekara egy texasi és egy chilei előadó, a Chant és a Vigilante oldalán érkezik majd a Dürer Kertbe.

Tovább

Hans-Jürgen Terminator: Die Krupps – The Machinist Of Joy (2013)

thoj.jpgNem tudom, hogy mi van az indusztrial metal-lal. Döglődik vagy már rég halott? Fiatalkorom nagy kedvenceit még ma is előszedem, hiszen zseniális munkák voltak azok. De az utóbbi évek felhozatala kiábrándító. Év elején a KMFDM jött a Kunst című agymenésével, szeptemberben jött az utolsó Ministry album, az se volt túl erős, de legalább Jourgensen papa belátta, hogy ebben nincs több és inkább elment patakiattilának. És most itt van az új Die Krupps lemez, a The Machinist of Joy, ami október 25-én jelent meg és jövő év elején jön hét év szünet után a Laibach. Előre félek, és féltettem előre a Die Krupps-ot is, mert néhány részletet meghallgatva a Madagaszkár című film idevágó része jutott eszembe: „Julien király, mik ezek?

Tovább

A mini albumoké a jövő - interjú Jürgen Englerrel a Die Krupps énekesével

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Kora délutáni randevúmon Jürgen Englert, az 1980-ban életre hívott Die Krupps együttes alapítóját volt szerencsém hallgatni, a mára 30 évet átölelő pályafutásukról.

RS: Ha 30 év távlatából visszagondolsz a pályátokra mire vagy büszkébb a Stahlwerksymphonie-val kezdődő első szakaszra, vagy az egyszerűen csak I. címmel induló másodikra?

JE: Nem szívesen tennék különbséget, mivel mindkét periódus nagyon fontos volt számunkra. A Stahlwerksymphonie jelentős állomás volt az egész műfaj kialakulásában, mivel azokban az időkben nem igazán létezett indusztriális zene. Így ezen időszak a saját identitásunk meghatározásában is nagy szerepet töltött be. Az I.-el kezdődő korszakunk az egész hangzásvilágunkra nagy hatást gyakorolt és egy szintén még nem létező irányvonal kialakulásában játszott jelentős szerepet. Elkezdtük ötvözni az elektronikus és a rock zenét. Így utólag is az a véleményem, hogy minden lépcső fontos szerepet töltött be a karrierünkben.

Tovább

Indusztriális tempó a Dürerben: Nitzer Ebb & Die Krupps @ Dürer Kert, 2011.05.01.

Délután 3-kor találkoztunk a még ébredező Dürer Kert előtt, hogy a megerősített időpontokban feltehessem kérdéseimet az előttünk álló este fellépőinek. Tátongó üresség, a sötét folyosókon félhomály, autogram vadászok az előtérben és a hangpróbáról kiszűrődő elektronikus ütemek fogadtak minket.

Tovább

Nitzer Ebb és Die Krupps a Dürerben [KONCERTAJÁNLÓ]

2011. május 01-én az industrial/EBM zenei színtér két meghatározó együttese a Nitzer Ebb és a Die Krupps közös turné keretében lép fel a Dürer Kertben, a Skalar Music Hungary szervezésében! A két együttes járt már Magyarországon. A Nitzer Ebb nem is olyan régen tavaly januárban volt a Depeche Mode előzenekara az Arénában, sőt egy nappal később önálló koncertet is adott. A Die Krupps viszont nem tegnap járt utoljára nálunk, egészen pontosan 16 év után látogat el újra hozzánk! A budapesti fellépés a Join In The Rhythm Of Machines-ra keresztelt 10 állomásos európai koncertkörút záró állomása lesz.

 

Tovább

Zene a gyárból - Die Krupps: II. The Final Option

Az a tény, hogy jelen írásunk tárgya az alapművek rovatban szerepel, két fajta reakciót válthat ki a rock és metal rajongókban. A nyitottabb fülekkel járók helyeselhetik e döntésemet, míg a tradicionálisabb zenéket kedvelőknél kialakulhat a kapbeaszomat effektus. A rizikót vállalom. Szerintem ennek az elektronikus zenék felől érkező düsseldorfi brigádnak igenis itt a helye és hogy miért, ezt alább részletesen ki is fejtem.

A német csapat első albumát 1981-ben adta ki, tehát már nem mai gyerekek. A Stahlwerksinfonie az industrial, elektro zenék egyik alapműve. A cím és a zene abszolút egybeforr, mintha tényleg egy gyárban próbálnának a zajokból zenét vagy valami ahhoz hasonlót gyártani. Ezt követte még két lemez, aztán1985-től hét év csend következett, majd az 1992-ben egyszerűen csak I. címmel kijött lemez már nem egyszerűen industrial-elektro hatásokat hordozott, hanem a metal zene is megvolt, még ha csak nyomokban is. Jó példa erre a már címével is ráerősítő Metal Machine Music. Még ebben az évben kiadták a Tribute To Metallica című feldolgozásokat tartalmazó EP-t, mely egyértelműen megerősítette, hogy a brigád milyen irányban is képzeli el zenei pályájának folytatását és amelyhez foghatóan emlékezeteset talán csak a finn Apocalyptica alkotott szintén Metallica feldolgozásokkal.

Az 1993-ban megjelent a The Final Option című lemez, amelyen nagy hangsúlyt kap a fémes hangzás, köszönhetően Lee Altus gitáros érkezésének. Ha ősmetalosoknak ismerős a név, az nem véletlen. Játszott ő a Heathenben, manapság pedig az Exodus gitárosa.
Az énekes Jürgen Engler és Altus írták a nóták zömét és nyílván Altus hatása elég nagy volt mert zseniális nóták születtek. Amikor a To The Hilt ötletes klipjét megláttam az MTV-n egyből tudtam, hogy ezt a korongot be kell szereznem. A metal és elektro zene találkozása olyan fülbemászó elegyet alkotott táncolható ritmusaival, hogy mai napig sem találkoztam hasonlóval. Altus riffjei, Engler samplerjei tökéletesen működő fémes gépezetet alkottak.


Akkor még nem tudhatták, hogy legalább egy együttesre nagy hatással lesznek. Ha valaki figyelmesen meghallgatja a Rammstein Sehensucht és Herzeleid című lemezeit, hallgassa meg utána ezt, igen sok hasonlóságot, egyes esetekben még talán annál is többet fog észrevenni. És ugye tudjuk, hogy a Rammstein azóta meddig vitte.

Nem akarok nótákat egyesével kiemelni, de az egyes Crossfire, a fémes, rideg Bloodsuckers a fentebb idézett To The Hilt, az Iron Man vagy a elektrotrash Shellshocked mind igazi gyöngyszem, nem beszélve az abszolút telitalálat Fatherland-ről.

Dalaikat később olyan előadók remixelték, mint Jocke Skog a Clawfingerből, Aaron Aedy a Paradise Lostból, Jeff Walker a Carcassból, a NIN-es Charlie Crouser, vagy a Biohazard.

Aztán '95-ben és '97-ben kiadtak még két nagyon erős, még több metallal átitatott lemezt Odyssey Of The Mind és Paradise Now címmel, aztán Altus kivált a csapatból és jó időre eltűntek a köztudatból. 

A tavalyi év végén megjelent egy a zenei pályájukat összefoglaló dupla disc Too Much History címmel melynek első lemeze The Electro Years, második lemeze pedig The Metal Years címet kapott. Honlapjukat böngészgetve pedig kiderül, hogy az év első felében koncerteznek, de remélem törik a fejüket valami nagyobb dolgon is, hogy ne csak az emlékeinkben kutatva kelljen felidézni őket.




Diszkográfia:
 Stahlwerksinfonie (1981)
 Volle Kraft Voraus (1982)
 Entering the arena (1985)
 I (1992)
 II - The Final Option (1993)
 III - Odyssey of the mind (1995)
 Paradise Now (1997)

Compilations, Remixes and Collector Boxes
 Metall Maschinen Music 91-81 (1991)
 Die Krupps Box (1993)
 II - The Final Remixes (1994)
 Rings Of Steel (1995)
 Remix Wars Strike 2: DIE KRUPPS vs. Front Line Assembly (1996)
 Metalmorphosis of DIE KRUPPS (1997)

 Foundation (1997)
 Too Much History - Vol. 1 "The Electro Years" (2007)
 Too Much History - Vol. 2 "The Metal Years" (2007)
 Too Much History - Limited Edition Double CD (2007)

Singles and EP's
 Wahre Arbeit, Wahrer Lohn (1981)
 Goldfinger (1982)
 Risk (1985)
 Machineries of Joy (1989)
 DIE KRUPPS Demo (1990)
 Germaniac (1990)
 Germaniac (1991)
 Metal Machine Music (1992)
 The Power (1992)
 Tribute to Metallica (1992)
 Fatherland (1993)
 To the Hilt (1994)
 Crossfire (1994)
 Bloodsuckers (1994)
 Isolation (1995)
 Scent (1995)
 Fire (1997)
 Rise Up (1997)
 Black Beauty White Heat (1997)
 Wahre Arbeit, Wahrer Lohn (2005)

Bootlegs
 Against Fascism (1992)
 Live Option (1994)
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum