Itt a hétvége, itt az Adj egy ötöst! Benne durvulat metal, amint hardcore punkot játszik, északi folkos epikus fém, germán EBM nagyágyú, sztóner/szpész rock, valamint fura hardcore/thrash. Hallga' csak!

Új dallal jelentkezett az elektronikát metállal kiválóan keverő indusztriál-legenda Die Krupps. A Fuck You című dalt az áprilisban induló turné okán jelentette meg a zenekar, hogy ezt a jövőben valamilyen kiadvány is követi-e a zenakartól az egyelőre nem tudható. Az viszont igen, hogy a csapat augusztus 31-én a Front Line Assembly társaságában az A38 Hajóra látogat.

Augusztus 31-én igazi industrial/EBM ünnep lesz az A38 Hajó koncerttermében, hiszen a műfaj két legendája, a német Die Krupps és a kanadai Front Line Assembly közös turnéja látogat majd el Budapestre.

Bármennyire is igyekszünk a keményzene fő ütőerén rajta tartani az ujjunkat, van, hogy elsiklunk egy-egy új kiadvány megjelenése fölött. Még akkor is simán elő tud ez fordulni, ha történetesen gyermekkorunk meghatározó zenekaráról van szó. Ez történt most a Die Krupps új lemezével kapcsolatban, amikor nagyjából teljesen váratlanul megjelent az új lemez augusztus 28-án. Ha már így alakult, akkor nézzük is, hogy milyen lett a V - Metal Machine Music.

Még nekünk is meglepetésként hatott, hogy az indusztriális metálzenék germán helytartója a Die Krupps augusztus 28-án adja ki új lemezét V Metal Machine Music címmel. Már a címből is sejlik, hogy ezúttal több gitárra lehet számítani a dalokban. Az azonban még minket is meglepett, hogy mennyire sokra. Alább a Battle Extreme című dal, sőt a többi dalba is bele lehet hallgatni egy rövid időre.

Amikor anno tizenéves pöcsköszörű koromban a bátyámmal rongyosra hallgattuk a Die Krupps The Final Option lemezét, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer koncerten fogom üvölteni a Fatherland-et, s nem csak a szobában próbálom felülkiabálni a magnót. Azóta sok idő eltelt, sőt a legutóbbi lemezük, a nagyon elektro-ra sikerült The Machinists Of Joy engem finoman szólva sem is vett le a lábamból, de ha már a Dürer vendégül látta a német nagymestereket, akkor ott kell lennem - már csak a régi kedvencek miatt is.

Két banda vezette fel az estét, és meggyőződésem volt, hogy az első bandát, a Chant-ot annak rendje és módja szerint át is ugrom, köszönhetően annak, hogy rendesen bepálinkáztunk és besöröztünk - természetesen a bátyámmal a történelmi hűség kedvéért. Ám egy jókora csúszás miatt épp sikerült a Chant koncertére beesni.

Machinists Of Joy című új lemezével, és egy gőzmozdony lendületével tér vissza Budapestre február 16-án a Die Krupps. A német industrial zene műfajteremtő, több mint 30 éves zenekara egy texasi és egy chilei előadó, a Chant és a Vigilante oldalán érkezik majd a Dürer Kertbe.

Nem tudom, hogy mi van az indusztrial metal-lal. Döglődik vagy már rég halott? Fiatalkorom nagy kedvenceit még ma is előszedem, hiszen zseniális munkák voltak azok. De az utóbbi évek felhozatala kiábrándító. Év elején a KMFDM jött a Kunst című agymenésével, szeptemberben jött az utolsó Ministry album, az se volt túl erős, de legalább Jourgensen papa belátta, hogy ebben nincs több és inkább elment patakiattilának. És most itt van az új Die Krupps lemez, a The Machinist of Joy, ami október 25-én jelent meg és jövő év elején jön hét év szünet után a Laibach. Előre félek, és féltettem előre a Die Krupps-ot is, mert néhány részletet meghallgatva a Madagaszkár című film idevágó része jutott eszembe: „Julien király, mik ezek?”

A Concerto Music szervezésében február 16-án a Dürer Kert vendége lesz az indusztriális muzsikák egyik világbajnoka a német Die Krupps, akik a The Machinists Of Joy 2014 Tour keretében látogatnak hozzánk. Részletek később. További infók pedig itt. Mi annyira örülünk, hogy nagyon!

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Kora délutáni randevúmon Jürgen Englert, az 1980-ban életre hívott Die Krupps együttes alapítóját volt szerencsém hallgatni, a mára 30 évet átölelő pályafutásukról.

RS: Ha 30 év távlatából visszagondolsz a pályátokra mire vagy büszkébb a Stahlwerksymphonie-val kezdődő első szakaszra, vagy az egyszerűen csak I. címmel induló másodikra?

JE: Nem szívesen tennék különbséget, mivel mindkét periódus nagyon fontos volt számunkra. A Stahlwerksymphonie jelentős állomás volt az egész műfaj kialakulásában, mivel azokban az időkben nem igazán létezett indusztriális zene. Így ezen időszak a saját identitásunk meghatározásában is nagy szerepet töltött be. Az I.-el kezdődő korszakunk az egész hangzásvilágunkra nagy hatást gyakorolt és egy szintén még nem létező irányvonal kialakulásában játszott jelentős szerepet. Elkezdtük ötvözni az elektronikus és a rock zenét. Így utólag is az a véleményem, hogy minden lépcső fontos szerepet töltött be a karrierünkben.

Délután 3-kor találkoztunk a még ébredező Dürer Kert előtt, hogy a megerősített időpontokban feltehessem kérdéseimet az előttünk álló este fellépőinek. Tátongó üresség, a sötét folyosókon félhomály, autogram vadászok az előtérben és a hangpróbáról kiszűrődő elektronikus ütemek fogadtak minket.

2011. május 01-én az industrial/EBM zenei színtér két meghatározó együttese a Nitzer Ebb és a Die Krupps közös turné keretében lép fel a Dürer Kertben, a Skalar Music Hungary szervezésében! A két együttes járt már Magyarországon. A Nitzer Ebb nem is olyan régen tavaly januárban volt a Depeche Mode előzenekara az Arénában, sőt egy nappal később önálló koncertet is adott. A Die Krupps viszont nem tegnap járt utoljára nálunk, egészen pontosan 16 év után látogat el újra hozzánk! A budapesti fellépés a Join In The Rhythm Of Machines-ra keresztelt 10 állomásos európai koncertkörút záró állomása lesz.

 

Az a tény, hogy jelen írásunk tárgya az alapművek rovatban szerepel, két fajta reakciót válthat ki a rock és metal rajongókban. A nyitottabb fülekkel járók helyeselhetik e döntésemet, míg a tradicionálisabb zenéket kedvelőknél kialakulhat a kapbeaszomat effektus. A rizikót vállalom. Szerintem ennek az elektronikus zenék felől érkező düsseldorfi brigádnak igenis itt a helye és hogy miért, ezt alább részletesen ki is fejtem.

A német csapat első albumát 1981-ben adta ki, tehát már nem mai gyerekek. A Stahlwerksinfonie az industrial, elektro zenék egyik alapműve. A cím és a zene abszolút egybeforr, mintha tényleg egy gyárban próbálnának a zajokból zenét vagy valami ahhoz hasonlót gyártani. Ezt követte még két lemez, aztán1985-től hét év csend következett, majd az 1992-ben egyszerűen csak I. címmel kijött lemez már nem egyszerűen industrial-elektro hatásokat hordozott, hanem a metal zene is megvolt, még ha csak nyomokban is. Jó példa erre a már címével is ráerősítő Metal Machine Music. Még ebben az évben kiadták a Tribute To Metallica című feldolgozásokat tartalmazó EP-t, mely egyértelműen megerősítette, hogy a brigád milyen irányban is képzeli el zenei pályájának folytatását és amelyhez foghatóan emlékezeteset talán csak a finn Apocalyptica alkotott szintén Metallica feldolgozásokkal.

Az 1993-ban megjelent a The Final Option című lemez, amelyen nagy hangsúlyt kap a fémes hangzás, köszönhetően Lee Altus gitáros érkezésének. Ha ősmetalosoknak ismerős a név, az nem véletlen. Játszott ő a Heathenben, manapság pedig az Exodus gitárosa.
Az énekes Jürgen Engler és Altus írták a nóták zömét és nyílván Altus hatása elég nagy volt mert zseniális nóták születtek. Amikor a To The Hilt ötletes klipjét megláttam az MTV-n egyből tudtam, hogy ezt a korongot be kell szereznem. A metal és elektro zene találkozása olyan fülbemászó elegyet alkotott táncolható ritmusaival, hogy mai napig sem találkoztam hasonlóval. Altus riffjei, Engler samplerjei tökéletesen működő fémes gépezetet alkottak.


Akkor még nem tudhatták, hogy legalább egy együttesre nagy hatással lesznek. Ha valaki figyelmesen meghallgatja a Rammstein Sehensucht és Herzeleid című lemezeit, hallgassa meg utána ezt, igen sok hasonlóságot, egyes esetekben még talán annál is többet fog észrevenni. És ugye tudjuk, hogy a Rammstein azóta meddig vitte.

Nem akarok nótákat egyesével kiemelni, de az egyes Crossfire, a fémes, rideg Bloodsuckers a fentebb idézett To The Hilt, az Iron Man vagy a elektrotrash Shellshocked mind igazi gyöngyszem, nem beszélve az abszolút telitalálat Fatherland-ről.

Dalaikat később olyan előadók remixelték, mint Jocke Skog a Clawfingerből, Aaron Aedy a Paradise Lostból, Jeff Walker a Carcassból, a NIN-es Charlie Crouser, vagy a Biohazard.

Aztán '95-ben és '97-ben kiadtak még két nagyon erős, még több metallal átitatott lemezt Odyssey Of The Mind és Paradise Now címmel, aztán Altus kivált a csapatból és jó időre eltűntek a köztudatból. 

A tavalyi év végén megjelent egy a zenei pályájukat összefoglaló dupla disc Too Much History címmel melynek első lemeze The Electro Years, második lemeze pedig The Metal Years címet kapott. Honlapjukat böngészgetve pedig kiderül, hogy az év első felében koncerteznek, de remélem törik a fejüket valami nagyobb dolgon is, hogy ne csak az emlékeinkben kutatva kelljen felidézni őket.