Mikortól lesz egy zenekar legenda? Mitől lesz egy zenekar legenda? Mi kell ahhoz, hogy egyáltalán legenda legyen egy zenekar? A Faith No More már az aktív karrierje során kivívta magának ezt a státuszt. Sajnálatos módon felnőtt egy generáció, akik nem láthatták fiatalon élőben ezt a zenekart, de a 2015-ös (második) reunion sokaknak adott lehetőséget, egészen 2022-ig. Ebben az időszakban született meg jó eséllyel a zenekar utolsó lemeze is, ami idén tíz éves. Itt a Sol Invictus album simogatási ideje.

Egy friss interjúban, amelyet Greg Prato (Alternative Nation) készített, a Faith No More társalapítója, zenei úttörője Roddy Bottum, aki jelenleg készülő memoárját, „The Royal We”-t népszerűsíti, arról is beszélt, el tudná-e képzelni, hogy ismét fellépjen zenésztársaival. A válasz azonban nem volt túl pozitív.

A Let There Be Talk podcast legújabb epizódjában, Dean Delray rock and roll komikussal a Faith No More dobosa, Mike Bordin beszélt a banda jelenlegi helyzetéről, három és fél évvel azután, hogy a banda törölte a korábban bejelentett 2021 őszi fellépéseit. Bordin elmondja az interjúban, hogy már a cuccuk úton volt a koncertre, amikor is kiderült, hogy Patton nem tudja vállalni a turnét. A zenekar támogatta, de szépen fokozatosan nyilvánvaló lett, hogy Mike többé nem biztos, hogy hajlandó a zenekarral játszani. 

Hihetetlen, hogy a Faith No More-nak ez az albuma már harminc éves. Röpül az idő, de ezt mostanában gyakran hangoztatom, hiszen számomra nagyon kedves albumok ünneplik a jubileumi évüket. Mit is mondhatnék? Essünk neki együtt a King for a Day... Fool for a Lifetime-nak.

Hihetetlen, de harminc éve jelent meg a Faith No More legendás albuma a King For A Day, Fool For A Lifetime. Mivel a zenekar nem igazán aktív, így koncertet nem várhatunk tőlük, ellenben a YouTube-ra felkerült egy közel húsz perces dokumentumfilm az albumról, amit érdemes minden rajongónak végig néznie! Kellemes szórakozást kívánunk!

Az év albumának elnevezni a saját albumodat még akár nagyképűen is hangozhat, de tegyük hozzá, hogy huszonöt évvel ezelőtt 1997-ben a Faith No More nem tévedett ezzel a címmel kapcsolatban. Aki kicsit is nyitott, nem hord szemellenzőt az láthatja a mai napig, hogy ez a zenekar valami olyan különlegeset alkotott az ezredfordulóhoz közeledve, amit rajtuk kívül senki sem tudott megcsinálni a kilencvenes években. Ne is húzzuk az időt, itt az Album Of The Year, ami számomra a Faith No More legjobb albuma!

Jó pár hónapja adtuk hírül, hogy a legendás Mike Patton sajnos komoly mentális betegségekkel küzd, ezért egy intézménybe vonult, jó időre. Egyik zenekara a Dead Cross hamarosan lemezzel jelentkezik, Mike a Rolling Stone magazin számára adott interjút, ahol mesélt a problémáiról.

Többek között Rammstein-, Ministry-, Agnostic Front-, Stabbing Westwards- és Faith No More-tagok muzsikálnak a The Beatles klasszikusának, a Come Togethernek friss feldolgozásában. A virtuális jótékonyági kislemezen kiadott, háromféle verzióban elérhetővé tett dal létrejöttét az ukrán helyzet inspirálta, az eladásokból származó bevételt az UNICEF az ukránok megsegítésére használja majd fel. A nóták és a résztvevők teljes névsora az alábbiakban találhatók meg.

Mike Patton egy jó értelemben vett kattant művész, de így szeretjük. Viszont az zenésznél valami most megszaladhatott, hiszen minden őszre tervezett koncertet lemondott és ezt minden zenekarára kell érteni. A folyton pörgő énekes a közösségi médiában kért elnézést a rajongóktól, a hivatalos indoklás szerint mentális problémáktól szenved, amire még a járványhelyzet is szépen rásegített. Jobbulást neki!

A minap eszembe ötlött, hogy mennyi rossz filmet mentett meg a jó soundtrack, sőt mi több, tett kultikussá vagy adott esetben túlnőve a mozin, vált saját jogán alapművé. Ezen felbuzdulva ragadtam billentyűzetet, hogy tovább rontva a szememet (és a hallásom) összeszedjek nektek néhány olyan filmet és filmzenét ami megfelel a fenti kritériumoknak, persze a Rockstation szellemiségéhez méltóan (szóval a Grease rajongók ne is olvassanak tovább).

A közismerten italomán Mike Patton valószínüleg nagy rajongója az olasz konyhának is, ugyanakkor gond nélkül elfogyasztja (majd szépen visszaöklendezi ) saját cipőfűzőjét, ha a helyzet úgy kívánja. A Tomahawkban is ezek a szélsőségek adják egymásnak a kilincset, aztán a nagy jövés-menésben végül olyan albumok bírnak születni,  mint a friss Tonic Immobility.

Friss számot adott a szürke nagyvilágnak a Dirty O'Keefe. A Billy Gould (Faith No More), Christian Martucci (Stone Sour), Steve Shephard (Trash N' Privilege) és Dave Raun (Lagwagon) által alkotott formáció a klipet is kapott Brick Or Bullettel igyekszik kicsit felvillanyozni a közhangulatot, ami egy elég hangulatos, húzós kis nóta lett.

A májusban kiadott Man On Manes dal és annak időközben eltávolított, a nyílt melegsége miatt igen nagy vihart kavart videója után szólóban megírt nótával jelentkezik Roddy Bottum. A Faith No More billentyűseként ismert zenész persze nem felejtette el az élettársával, Joey Holmannel közös projektjét sem (a lemezük valamikor augusztusban várható), viszont a People Power és később megjelenő társai egy Provincetownban megejtett session alatt kerültek rögzítésre, mutatjuk, ez hogy sikerült.

Kiadta a bemutatkozó dalát a Faith No More-billentyűs Roddy Bottum és meleg párjának, Joey Holmannek a közös projektje, a Man On Man. A Daddy című dalban mind a két tag megcsillogtatja a hangszálait, a nóta maga egyébként leginkább az elektro-rock kategóriába lőhető be (ha egyáltalán). Az érzékenyebbek a videóval csak óvatosan ismerkedjenek!

Man On Man néven új projektet indított a Faith No More billentyűse Roddy Bottum és a barátja, Joey Holman. A meleg pár a jövő hét folyamán fogja kiadni az első dalát, a Daddyt, egyelőre nem tudni, milyen stílusban. Az biztos, hogy elmondásuk szerint "meleg szeretők meleg zenét játszanak" lesz a tematika.

Folytatódik divat-történeti kirándulásunk a fémzene tanösvényén, amit az első részhez hasonlóan (amit ITT olvashattok) felületes módon, pusztán a külsőségek által vezetve taposunk végig acélbetétes bakancsunkban. 

A Faith No More újra hallat magáról! Az év elején még jöttek az újabb koncertekről a hírek, azonban a koranavírus (de utálom már ezt leírni) természetesen átszabta az idei terveiket. Mi azonban akkor sem maradunk Faith No More nélkül, hiszen megjelent magyar nyelven is a zenekar történetét feldolgozó képregényt! Ahogy kézhez kaptam, neki is estem egyből!

Egy pár hete dobta be a hírt a Mr. Bungle, hogy ők bizony stúdióban vannak. A nagy szem-felcsillanás mellett persze senki nem tudta, mi okból is történik ez az egész, de most már mindent letisztázott a csapat, illetve annak gitárosa, Trey Spruance: az elmúlt koncerteken bemutatott 1986-os demót, a The Raging Wrath Of The Easter Bunnyt, néhány ki nem adott dalt és feldolgozást is felránt a jelenleg Spruance mellett Scott Iant, Dave Lombardot, Trevor Dunnt és természetesen Mike Pattont magába foglaló formáció.

Mike Pattonnak most valami csúnyán bekattant. Nem elég, hogy a Mr. Bungle demó-miniturnét csinál, meg a Faith No More is útra kel a nyáron, a Corpse Flower lemeze mellett még a Tomahawkra is jutott ideje a frontembernek - ne kérdezzétek, hogyan. Akárhogy is, Duane Denison egy Rig Rundown videóban bebökte, hogy bizony újraéledt ez a formáció is, melyben a Jesus Lizardos gitároson kívül Trevor Dunn (Mr. Bungle) és John Stainer (Battles, ex-Helmet) is ott figyel a frontember mellett. Egy tuti, egy western-ízű nóta, a High Noon már erősen készülőben van!

Tudjátok, most pár buli erejéig visszatért a Mr. Bungle, hogy újra bemutassák a Raging Wrath Of The Easter Bunny című demójukat. A Dave Lombardoval és Scott Iannel kiegészült csapathoz Los Angelesben nem kisebb arc ugrott be a backstage-be, mint Danny DeVito, aki mint kiderült, nagy rajongója a csapatnak. Persze ment is a fotózkodás oda-vissza, sőt, Mike Patton még színészleckéket is kapott az apró termetű humoristától. Mutatjuk a képeket!