
Egyszer volt, hol nem volt... az egyszeri magyar ámbörnek pénze, kedve, kifogása menni, vagy nem menni az "alulról szerveződő" (értsd: kultúrmissziós tudattal, nem a vurstlit falig rakás, hanem valami tematika, zenei irány, urmabocsá értékrend mentén összeálló) fesztiválokra.
Még én is így álltam ezzel. Mikor pénz volt, idő nem, mikor idő, meg pénz nem. És ez a sztori itt véget is érhetne, HA nem kacsintgatnék oly régóta összefele már majd' 2 éve ezzel a szép külhoni leánnyal. Aztán amikor Malomka meghívott magához, gondoltam, utánanézek, mi ez a nagy bazseva a Délvidéken...
Nem könnyű szem előtt tartani ennyi zenét, zenekart, az egyszer már igaz. Főleg, hogy a szerkesztőségből igazából senkinek sem igazán kenyere a folk, már ha jól tudom (én mondjuk be szoktam vállalni néha ilyeneket, mert vannak efféle kilengéseim). Így aztán le is marad alkalomadtán egy-két friss dalos, klipes bejelentés, melyeket néha illik törleszteni. Most három csajos folk-metal bandának a friss, vagy épp kevésbé friss dalát sorakoztatjuk fel lentebb, név szerint a Leaves' Eyes (oké, ők nem annyira folk, de a mondanivaló miatt lazán beférnek ide), az Arkona és a Storm Seeker egy-egy videós csemegéjét.

Ha van olyan "pop", amit csak idézőjelben hívhatunk popnak, ami olyan, hogy idehaza egyértelműen rockerek hallgatják majd, ami sokkal provokatívabb, dögösebb és/vagy sötétebb, mint a hazai möttáálfelhozatal java, akkor azt olyanok művelik, mint Chelsea Wolfe és Ariel Pink. A sötét úrnő és a fényességes hölgyúr szombaton és vasárnap szinte egymást váltják a top budapesti backstage-ekben.