A (Másik) Nap, Amikor Meghalt A Zene - Kurt Cobain & Layne Staley halála, egy korszak vége

2019. április 06. - Nemesúr

rockstation_cover_the_day_the_music_died_png.png No de hogyhogy "a MÁSIK" nap?...
A grungeról és a segítségnyújtás szükségéről.

Tovább

Légy önmagad, mert csak ennyit tehetsz - Chris Cornell, köszönj a mennyeknek

chriscornell_goodbye_png_1.png

Nagyon ki kéne akadnom, így kezdetnek. Jó zsurnalista-fogás egyből felkorbácsolással, az átélhető, a magyar néplélekbe amúgy is mélyen beágyazott, jó öreg tehetetlen haraggal indítani. Most még indokolt is. De csak törődöttséget érzek. Űrt.

Barátkozom egy világgal, amiben a nap helyén este fekete lyuk nyílik. Egyre több reggel ismét azzal a gondolattal kelek fel, hogy na, csak még egy kör, csak még egy napig bírjam még ki, talán megteszi, és akkor el is dúdolom, hogy "one more time around - might do it", hogy talán jobb lesz. Egy világgal az egyik hősöm - talán az első, talán az egyetelen rock'n'roll hősöm - nélkül, ami azóta lépten-nyomon az övét tükrözi. Azóta, hogy elment.

Tovább

Zeitgeist Pop - Megérkezett az Alone in the Moon második videoklipje

aitm.jpg

Új videoklippel jelentkezett a budapesti Alone in The Moon. A grunge-stoner-hard rock elemeket ütős szövegekkel ötvöző trió a Zeitgeist Pop című dalukra forgatta második klipjét, amelynek koncepcióját és látványát a rendező-vágó-operatőr ”mindenes” Buttinger Gergely valósította meg.

Tovább

GARÁZSADÁS 2: Ketten a világ ellen - 2x2 két fős banda

garazsadas_2_cover_png_eff.jpg

GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!

...Mondjuk annak az alapvető ténynek a fel- avagy elismerése, hogy vajon 2 fő elég lehet-e egy teljes értékű rockshowt összehozni? Hogy ki lehetséges-e tölteni 2 elmével és akár csak 2 hangszerrel a teret? A 2. adásban - stílszerűen - mindkét kérdésre IGEN & IGEN a válasz! Élőben is megbizonyosodhatsz erről, személyesen méghozzá, amikor is mindjárt az első páros 3x kúr oda Magyarországnak a héten...

Tovább

A grunge fénykora - Alice In Chains: Dirt

Ma 10 éve annak, hogy elhunyt Layne Staley az ALICE IN CHAINS énekese.
 
Valahogy úgy emlékszem, hogy az Alice In Chains magyar rockerkörökben pályája csúcsán sem kapta meg azt a respektet, amit szerintem megérdemeltek volna. Talán el lettek könyvelve mainstreamnek, vagy ki tudja. Jó mondjuk azt el ismerem, hogy mivel jelen alkotásuk négyszeres platina, így azért ezt undergroundnak nevezni nagy merészség volna. A 90-es évek elején tomboló grunge láz élmenőinek számítottak a Nirvana, a Pearl Jam és a Soungarden társaságában. A stílus pár évig volt a média által felfuttatva, bár az azért kétségtelen, hogy igencsak jó muzsikák születtek ezidőtájt.
Tovább

A grunge fénykora II. : Pearl Jam - Ten

Korábban az Alice In Chains Dirt című lemezének kapcsán a grunge-ot, mint rockzenei műfajt már érintettük. Lehet azon vitatkozni, hogy melyik banda képviselte legtökéletesebben az irányzatot, melyik vitte magasabban a lobogót, azon azonban nehéz lenne vitatkozni, hogy ki vészelte át a legszerencsésebben a műfaj lecsengését. Az Alice In Chains ugye Layne Staley kábítószer-túladagolásban bekövetkezett halála óta csak vegetál, a Nirvana Kurt Cobain öngyilkossága után feloszlott, csakúgy mint a Soundgarden; ott azért ilyen tragédiának nem kellett bekövetkeznie ehhez. A Pearl Jam viszont él és virul, a mai napig alkot, nem is akárhogy.
 
Az együttes a Mother Love Bone romjain alakult. Miután a frontember Andrew Wood 1990-ben heroin-túladagolás következtében elhunyt, a gitáros Stone Gossard és a basszusgitáros Jeff Ament úgy döntött, új zenekart alapítanak. Csatlakozott hozzájuk Mike McCready (szólógitár) és első demójukat elküldték Jack Ironsnak – aki később átvette a dobos szerepkörét – a demóanyag eljutott az akkor 25 éves San Diego-i szörfös sráchoz, Eddie Vedderhez, aki kicsit hozzáigazított az elkészült dalokhoz és később a frontemberi pozícióban találta magát. Nem sokkal később érkezett a dobos Dave Krusen, és ezzel összeállt a csapat eredeti felállása.

A banda eredetileg Monkey Baylock-nak nevezték, aki egy amerikai kosaras volt a New Jersey Nets-ben, és a bandatagok rajongtak érte. A név megváltozott, miután a zenekar leszerződött az kiadóhoz, és kisebb jogi viták születtek a sportoló nevének használatából, ugyanis a Nike cég is igényt tartott rá. A Pearl Jam azonban az eredeti névre való emlékezésként a debütáló albumot a játékos mezének száma után Ten-re keresztelte.
A Pearl Jam debütáló lemeze, 1991. augusztus 27.-én jelent meg az kiadó gondozásában. Az album minden idők egyik legtöbb példányban eladott rocklemeze lett, több mint két évig volt a Billboard listán. Napjainkig csak az USA-ban 10,000,000 példány kelt el belőle, így 15-szörös platina státuszt ért el világszerte.
 
A hetvenes évek pszichadéliájának kicsit leegyszerűsített változatában gyökerező zene ez, mely ezen az albumon tizenegy klasszikusban öltött testet. A sort az Once nyitja punkosan, dühösen, kiváló kezdés. Az ezután következő Even Flow, Alive kettős alapozta meg ennek a bandának a hírnevét. Fogós refrének, visszafogottabb verzék, kiváló gitártémák. Az Alive teljes (nem a klipes) verziójának a végén az a kétperces gitárszóló a műfaj legjobbjai közül való. A hivatalos klipek megtekinthetők a YouTube-on, de mivel beillesztésük le van tiltva, ezért itt most inkább két koncertfelvételt mutatunk. Az Alive a 1992-es Pink Pop, az Even Flow a 2006-os Reading fesztiválról érkezik (jó kis gitár és dobszólókkal) - 14 évnyi ugrás az időben.

Alive @ Pink Pop 1992

Even Flow @ Reading Festival 2006

A négyes Why Go megint inkább az Once vonalát viszi tovább, gyorsabb tempójú dal. Az ezt követő Black a legszebb dal a lemezen, Vedder kifejező éneke és az alatta meghúzódó zongora csodálatos harmóniákat képes megszólaltatni. A hatos Jeremy a rockballada a lemezen, minden megvan benne ahhoz, hogy sláger legyen. Az is lett. A B oldalt nyitó kissé alteros Oceans, lebegése ezután kicsit idegenül hat, de maga a nóta kiváló. A punkosan rohanó Porch megint éles váltás, koncertekre való kedvenc, Vedder kiváló énekével. A kilences Garden megint lebegősebb darab, zseniális refrénnel. A Deep zaklatott hangvétele után az albumot a kilenc perces szomorúszép Release zárja, méltóképp befejezve az albumot.        
 
A csapat karrierje ezután sem botlott meg. Pár tagcserét követően is minőségi munkákat hoztak ki, amiben azért nagy szerepet játszott, hogy a csapat magja együtt maradt. Nagy példányszámban keltek el lemezeik, bár a Ten sikerét sohasem tudták megismételni. Az évek során egy fajta ikonokká is váltak, noha a rocksztárság mindig is távol állt tőlük. A tagok néha projekteznek is egy kicsit, aztán újból kihoznak egy lemezt és mostanában nagyon is jó anyagok kerülnek ki a kezük alól. Bármit tesznek ezután, már akkor is a rock történelem könyvébe írták a nevüket.

 
Teljes diszkográfia itt.
A rövid meg itt:
1991 - Ten
1993 - Vs.
1994 - Vitalogy
1996 - No Code
1998 - Yield
2000 - Binaural
2002 - Riot Act
2006 - Pearl Jam
 
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum