Ólomlábakon járt az idő, hiszen már július elején megtudtam, hogy az egymillió éve vágyott Graveyard végre igazán közel lesz hozzánk, így az öreg Isten se akadályozhatja meg, hogy végre lecsekkoljam a lemezről-lemezre gyengébb, de még így is csodás vintage bandát. Előzenekart nem is választhattak volna jobban, hiszen az ex-Hellacopters gitáros Nicke Andersson új brigádja, az ISE, akiket már volt szerencsém látni egy klubbulin tök egyedül, a lehető legjobb választásnak tűnt. Aztán jött a hír az időpont változással, így került egy nappal előrébb a koncert, és csatlakozott rá a Backyard Babies turnéjára.Ettől még ez egy Graveyard lemezbemutató turné volt, azonban a B.B. egészen biztosan sokat dobott a programon, hiszen sokak kedvence Dregen bandája. Én speciel a Total 13 után, főleg az élőben nyújtott lehangoló, gyalázatos produktumuk után szakítottam velük, de a Total 13 ettől még az egyik legnagyobb sweden r'n'r lemez ever! 

Ez a turné testesíti meg a jelenkori svéd garázsrock élvonalát, a fékevesztett rock&roll-t sutba vágó, tradicionálisabb hangzású bandák seregszemléjét.

Leltározzuk csak le gyorsan a 2010 óta megjelent Imperial State Electric kiadványok listáját!:  3 nagylemez, egy Japánban idén megjelent feldolgozáslemez, egy 2011-es 10"-es koncertlemez, és 12 db 7" kiadvány. Elmebetegség, ebben egyetérthetünk.

Nicke Anderssont már az egekig magasztaltam jó pár alkalommal, most mégis azt mondom, ez a tempó Chewbacca védelem kompatibilis! (Gy.k.: Hölgyek és urak, ez itt Csubakka. Csubakka egy wookie a Kashyyyk bolygóról. De Csubakka az Endor bolygón él. Gondolják csak meg; ennek nincs értelme! Miért akar egy wookie, egy 220 centis wookie az Endoron, 50 centis ewokok között élni? Ennek nincs értelme!) Pont úgy viszonyul N.A. az általa rohamtempóban fosott lemezekhez, mint azoknak képviselt értéke, ami exponenciálisan csökken, azaz a Csubakka védelem tökéletesen tetten érhető!

Weinheim, zápor, enyhe szél, 8 fok, a hajam nem érdekel. Úgyis rövid, meg sapkát is hordok. De hol a klub? Nem klub az, kávézó a helyi Művház első emeletén. Central, de nem igazán a központban. Illetve mihez képest? A lényeg, hogy megvan. Izgatott tömegnek nyoma sincs. Én azért izgulok, a többiek meg egykedvűek. Az idő teszi? Zenekar sehol, hotelban pihennek, biztos mert esik, meg kedd van, meg egy faluban vannak. Azért ha már elmásztunk idáig check-check a zegzugokat. Semmi. Otthon a ruhásszekrényemben nagyobb élet van. Mire a svéd előzenekar belecsap a mindenhonnan összelopkodott, de az egyéniséget gondosan nélkülöző műsorába, ami egyöntetű közönyt idézett elő nálunk, addigra a hely szépen megtelt. Voltunk vagy 37-en. De lehet 51-en, nem számoltam meg. 

Nicke Anderssonnak 1994-ben elgurult a gyógyszere és első rohamában megalkotta az évszázad egyik legütősebb rock&roll formációját, amivel aztán 14 éven át boldogította az arra fogékony rajongók széles táborát. Ez volt a The Hellacopters. Olyan magas szintű, energiától duzzadó és megunhatatlan lemezekkel gazdagította a világot, mint a zajos és punkos Payin' the Dues, a minden tekintetben első és megugorhatatlan High Visibility, az érett, átgondolt de minden ízében zseniális By The Grace of God, majd érezve a korral járó változás szelét, zárásként tisztelegve mindazon előadók előtt, akiknek köszönhette az inspirációt egész addigi karrierje során, megalkotta a Head Off cimű tribute lemezt, amivel felbaszott egy óriási felkiáltójelet a történet végére és útjára engedte játszópajtásait.