
Vannak azok a koncertek, amikre illik elmenni. És vannak azok a koncertek, amikre egy idő után már csak az illendőség kedvéért mész el. És vannak azok a koncertek, amikre már illendőségből sem akarsz elmenni. És vannak azok a koncertek, amiket olyanra szerveznek, hogy illendőség ide, illendőség oda, el akarsz menni. És vannak azok a koncertek, amik szürreális véget érnek. Na, ez a koncert ilyen volt!
Kupakok és koponyák. Szegecsek és legénytollak. Középső ujjak és ujjatlanok. Meg a nagy barmok szűk bőrökben. Avagy a lehetetlen frufruk hatalmas ébredése két másik szóval. Szóval thrash metál. Nukleáris telek. Amatőrök szellentenek. A szemét kis sztorikért meg nem kell mindenkinek levenni a polcról az Anthrax könyvet. Akik még emlékeznek azok tudják, hogy volt idő, mikor minden tizedik garázsban Exodus, Destruction és Slayer kunkorította az első pamacsokat a pöcsökre. Kaliforniától Újpestig. Németországtól a Volán telepig. Kicsiben és nagyban. Totál ugyanaz a történet. Mert a bozóttűzként terjedő thrash etalonok voltak a legnagyobb juniorok.