
Nem tegnap és nem is tegnapelőtt történt, hogy a rég megboldogult Garázs című rádióműsorban minden előzmény nélkül szembejött velem az a félmondat, hogy „…Patkányok futnak az ágyon, életed múló álom.” Megfelelő előtanulmányok birtokában – hetedikes fejjel, két kilencven perces, másolt kazetta birtokosaként, egyiken a Testament: The New Order-ével és a Metallica:…and Justice for All lemezének háromnegyed órányi részletével, másikon az Éjszakai bevetés és a Félre az útból! albumokkal – számomra ekkor értek először össze a szálak.





Az Ugass kutya! néhány évvel ezelőtti 
A hazai thrash metal veteránjai a múlt héten egy három főzenekaros csomag részeként jutottak el az észak-keleti végekre. Jómagam a további fellépők – Alcohol, illetve Nemzeti Hang – dolgaival nem vagyok tisztában, így a pénteki egri szeánszon kizárólag a középső műsorsávban szereplő soproni négyesre koncentráltam.

Amikor hegyekben jelennek meg a zenei, zenekari könyvek, szinte lehetetlen tartani az iramot. Személy szerint azoknak a zenekaroknak kiadványait is szívesen lapozgatom, akiket amúgy nem nagyon szoktam hallgatni (van, hogy rájuk is kapok, mint a Ramones esetében), de elsősorban azért azokra mozdulok rá, akik közelebb állnak a szívemhez. Talán nem meglepő, de Moby Dick az utóbbi kategóriába esik, így nem volt kérdés, hogy zenekarból nemrégiben kikerült Mentes Norbert könyvét beszerezzem-e és minden más olvasmányt félrerakva nekikezdjek a Na, mi van? 40 év Moby Dicknek. (fotók: Mentes Norbert - Facebook)

Mostanában egyáltalán nincs okunk a panaszra, ha koncertélményekre vágyunk és az, hogy mit választunk az igen bőséges kínálatból már tényleg „csak” idő és pénz kérdése. Persze mindig akad egy-egy „miért nem jár erre sohasem” név az éppen aktuális turné felhozatalban, de bőven jön a kárpótlás más irányból, sőt ha egy-egy kedvencről lemaradnánk, a szezon alatt egy kisebb nagyobb út bevállalásával viszonylag nagy eséllyel elcsíphetjük valamelyik közeli fesztiválon. A Testament esetében mindez pont fordítva történt. A Nova Rockon ugyanis sikerült lemaradnom róluk, ám végül hazai pályán "mindenért is" kárpótolva lettem.
Thrash-nagyágyúk, ha találkoznak...! Nem kis nevekkel fog találkozni az, aki kilátogatn a Testament