
Egy korábban részleteiben már elérhető, még a Ted Ed Fred időkből származó videofelvétel látott napvilágot a később Nirvana néven ismertté váló zenekartól (még Dale Groverrel a dobok mögött). A csapat egy műszaki boltban, a RadioShackben forgatott videót két dalra, az If You Mustra és a Paper Cutsra, melyeket előző este demoztak fel. A videó persze nem a legjobb minőségű, viszont a rajongóknak kötelező néznivaló.
Az Internet világa a sok marhaság mellett rejteget azért néhány kincset is. Ilyen a lent látható képzeletbeli focimez kollekció is, melyek klasszikus albumok borítói alapján "készültek el". Tessék ámulni, bámulni, nézelődni! Be kell vallanunk, egyet-kettőt még mi is felpasszíroznánk magunkra, kár, hogy - ahogy már mondtuk is - ezek csak a képzelet (egyébként nagyszerű) szüleményei.
A feldolgozás legtöbbször a tiszteletadás jele. A szándék mindig nemes, az eredmény talán már annál kifogásolhatóbb tud lenni. Mégis ebben az a legkínosabb, ha egy nagyobb zenekarnak, vagy előadónak sikerül kevésbé előnyösen, vagy mondhatni penetráns sz*rul interpretálni hősei dalát, melyre sajnos van példa bőven. Szóval lássuk, milyen is az, amikor nem úgy sikerül a tisztelgés, ahogy azt elvártuk volna. Természetesen, mint minden lista, ez is szubjektív mércével mérendő, mindenki szabadon tehet hozzá a saját kedvenc "rosszai" közül.
A Smells Like Teen Spiritet még az is ismeri, aki egyébként megveti a rockzenét, mert hogy "azmilyenjódalmár". Hogy kinek mennyire tetszik, egyéni ízlés kérdése, a cikk írója pl. sosem szerette, de az tény, hogy ha valaki gitározni akar megtanulni, annak általában az egyik első áldozata lesz ez a szerzemény. A Rockin' 1000 nevű, 1000 tagú rockzenekar (akik korábban a Foo Fighters Learn To Fly-ját is
1991. Még tombol a hajmetal, a Guns N' Roses mánia bekebelezi a világot, a Black Sabbath újra Dioval az élen tolja egy kis ideig, az AC/DC a The Razor's Edge-t turnéztatja, felfutóban a grunge. Több, ma már legendás lemez látott napvilágot ebben az évben, aki már akkor is "élte" a rockzenét, izgalmas korszakot tudhatott magáénak. De lássuk, milyen, mára már kultikussá érő korongok láttak napvilágot ebben az évben? Nektek mik a kedvenceitek ebből az évből? Mi maradt le, mit hagynátok ki ebből a felsorolásból?
Mindenki ismer jobb/rosszabb feldolgozásokat, melyek közül tényleg csak néhány érdemli meg akár azt is, hogy szót pazaroljunk rá. Nem úgy, mint a jelen cikk tárgya, mely egyértelműen az érdekesebb, jobb, életrevalóbb merítésből való. Sturgill Simpson kellemes, szinte már Johnny Cashre emlékeztető hangja egy lágy, countrys ízt kölcsönöz az egésznek, az egészet pedig Matt Mahurin melankolikus kisfilmje festi alá.




