Pelican - Nighttime Stories (Southern Lord, 2019)

Esti mese kicsit másképp

2019. május 28. - RaczUr

cover_1.jpg

Az a zenekar számomra a Pelican, ami már az első pár hangtól, amit tőlük hallottam, rögtön megvett kilóra. Az Australasia volt az alámerülés chicago-i zenekar munkásságába, és emlékszem nem sokra rá kidobták a What We All Come to Need-et. Na! Az a lemez az elmúlt tíz évben körbe járta az összes azóta elhasznált telefonom, laptopom, mp3 lejátszóm. Ebben az eltelt dekádban pedig volt még egy Forever Becoming lemezük 2013-ban, ami szintén jó időre beköltözött a lejátszási listámba, de olyan sokat nem élt meg mint az elődje.

Tovább

Jöhet egy friss Pelican-tétel?

pelican_1.jpgMég két hét és mindenki számára teljes egészében elérhető lesz a Pelican legújabb nagylemeze, a Nighttime Stories. Az instrumentális metalban nyomuló zsenik a Cold Hope című dallal folytatja a promózást, amely a korábban bemutatott, szintén mellékelt előzetessel, a Midnight and Mescalinenal együtt fülelhető nálunk is.

Tovább

Júniusban jön a Pelican új lemeze

pelican-2019.jpgNighttime Stories címen, június 7-én fog megjelenni a Pelican legfrissebb nagylemeze, melynek az első előzetesét, a Midnight And Mescalinet már elérhetővé is tették a srácok. A rajongók számára egy hétinches kislemezen külön is meg fog jelenni ez a tétel a máshol el nem érhető Darkness On The Stairs társaságában, ez a Record Store Day keretein belül jön ki limitált példányszámban.

Tovább

Stúdióba vonult a Pelican

pelican.jpgBehelyezte magát a négy fal közé, sőt már fel is rántotta az új, egyelőre még cím nélküli albumát a post-metalos Pelican. A csapat legutóbb 2013-ban jelentkezett teljes albummal (2015-ben azért ott volt a The Cliff EP), így van mire várni a rajongóknak. A keverés a következő hónapban kezdődik, így megjelenés jó eséllyel már csak jövőre várható.

Tovább

Mutáns madár: Pelican - Forever Becoming (2013)

cover.jpgA Pelican a négy évvel ezelőtti What We All Come To Need albumával elemileg határozta meg az akkori zenei ízlésemet. Csúnyán szólva post rockról volt szó –bár ennek a stílusnak az Australasia albumuk még jobban beillett volna a maga lecsupaszított ösztön zenéjével-, de már ott is kilógott néha a lóláb, és sejteni lehetett, hogy tágan értelmezik a műfaji követelményeket. Ének a WWACTN-ben egy számban volt, de azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy instrumentális zenekarról van szó. Mondjuk az egy darab dalos számuk, a Final Breath az egyik, ha nem a legjobb daluk, amit valaha összepakoltak.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum