Ahogy azt korábban behirdettük, hétfőn két rendkívül érdekes zenekar lépett fel a Dürer kistermében, akik még jelenleg is együtt turnéznak Európában. Egyenként is unikumnak mondható zenei produkciókkal. Ettől, vagyis általuk pedig egy teljesen más világ költözhetett a túlságosan is szellős koncertterembe. A duó alkotta Pinkish Black és az Alaric hozzáállásán azonban nem múlott semmi. A Relapse Records és a Neurot Records két friss lemezes bandája ugyanis olyan zenét és estét varázsolt, amibe sűrűn még akkor sem szaladsz bele vállal, ha konkrétan ezekre hangolt arc vagy abszolút.

A pigeoncoma. pici, fura és öncélú. Ahogy ebből sejthető továbbá: más, mint a többi pici / fura / öncélú zenekar hazánkban. A többi pici, fura és öncélú zenekarral ellentétben ugyanis nem azzal akarja eladni magát, hogy pici, fura és öncélú. Igazából még abban sem vagyok biztos, hogy el akarja adni magát - habár engem megvettek kilóra.

A szép emlékű marionette ID 75%-a, Rosa Parksos és Képzelt Városos elfoglaltságaik mellett, új, de talán minden eddiginél nyersebb és saját hangon csendülnek fel. Nem ritkán. Az e cikk előtti 2 hónapban már a Shell Beach-el, a Camp Koalával és a Pozvakowskival is megmozgatták a fedélzeteket, ami műsorok után kimondható:

Fiúk és lányok: a magyar emo végre maradéktalanul, valóban megérkezett!

Egyel kevesebb ok itthon az indie temetésére: ezt bizonyítja a marionette ID utódzenekaraként alakult pigeoncoma bemutatkozó nagylemeze, a Third Self-Titled. A rövid, de annál hatásosabb album nyolc olyan dalt tár elénk, melyekről könnyen elhihetnénk, hogy egy angol kertvárosban vagy Amerika végtelen útjain születtek meg.