Igaz, hogy a friss Primus anyag, a zseniálisan hibbant The Desaturating Seven már kint van egy ideje, valahogy mégsem csináltak nagy hírverést annak, hogy a Toolos kolléga, Justin Chancellor is szerepel az albumon. Mr. Chancellor persze nem a négyhúrost bőgette meg a korongon, hanem éppenséggel a hangját hallatja, a nyitódal, a The Valley narrációját vállalta magára. Erről lentebb meg is győződhettek.

Jövő pénteken megjelenik a Primus legfrissebb anyaga, a The Desaturating Seven, melyről két dalt, a The Sevent és a The Schemeet már ismerheti is ország-világ. Most itt a harmadik kedvcsináló, a The Valley, mely egy kisebb meseintroval egybeöltve csalogatja be a gyanútlan hallgatót, hogy aztán mire már eluralkodna rajta a rémület, megnyugtassa: igen, ez továbbra is legalább annyira Primusos, amennyire csak egy Primus dal lehet.
Legalább nem kell hosszasan várakozni! A váratlan fordulat ugyanis az, hogy Les Claypool zenekara a napokban jelentette be, hogy új albuma felépült. Ami szeptember 29 - én ki is pöcköli magát a hallgatóság elé, méghozzá The Desaturating Seven címen, mintegy kilencedik Primus lemezként az univerzális zenetörténelemben. Esetleges meghajlásotok végett, hogyha majd mély elgondolkodásotok és sok kérdésetek egyszer véget ért. Mert a leckét ugye felszokták adni zenei képletek ügyében a srácok. Amire rátehet még egy zseni réteget az is, hogy Les, Larry és Tim felállásban készült el az új cucc, akik a Primus alapítói is egyben és együtt utoljára a kilencvenötös Tales from the Punchbowl lemezen tolták a témákat. Persze ott is tök szerényen. Aztán, hogy nyakatok ne csak a szavak után tekeredjen van új dal is, amit most meg tudunk mutatni. Itt...
Hát, akárhogy nézzük, lassan már ideje lenne egy új Primus CD-nek, ugyanis Les Claypoolék legutóbbi anyaga, a Charlie és a Csokigyár zenéjét feldolgozó Primus & the Chocolate Factory with the Fungi Ensemble 2014-ben, saját dalos lemez, a Green Naugahyde pedig 2011-ben jött ki, ami nem ma volt, valljuk be. De Primusék végre bemutattak egy új dalt, méghozzá a Seven címűt, ami az elvileg még idénre várható új nagylemezen fog jó eséllyel helyet foglalni. Tessék csak megkagylózni!
Egy olyan elkötelezett Primus rajongó szájából mint én, biztos ellentmondásosnak tűnhet, ha azt mondom, hogy még szerencse, hogy a kilencvenes éveket a maga tudattágító regressziós hipnózisaival sűrűn megsorozó trió, azért több mint tíz év szüntetett tartott a megnevezett igencsak intenzív időszak után. Mert nekem körülbelül ennyi időre volt szükségem, hogy valamelyest feltudjam dolgozni az akkoriban született első hat lemezt. Így hát még akkor sem bántam, hogy ismét eltelt három év az utolsó Green Naugahyde megjelenése óta, ha a fent említett ellentmondásnak megfelelően mindeközben mégis úgy vártam egy új Primus lemezt, mint a Placebo a bombabiztos nyári Sziget gázsit.

Jó 12 év telt el már az Antipop, a legutóbbi Primus album óta. Igaz, 2003-ban volt egy DVD 5 új nótával, de azután inkább csak koncertezgettek. Visszatért Jay Lane dobos, aki anno réges-régen egyetlen demo erejéig volt a banda tagja. Ebből talán lehetett sejteni (vagy remélni, ki hogy szereti), hogy kissé visszakanyarodnak a régi időkhöz. Továbbra is itt van Larry LaLonde, aki az ősidőkben még a kultikus death/trash/black Possessed tagja volt. Azért ez jelzi, hogy nem jöttmentekből áll a banda. És hát maga Claypool, az arc, aki imád szívni, kedvenc sportja pedig a legyező horgászat. És hogy alapjában véve milyen zene is a Primus? Nos, avatatlan fül számára nem sokkal másabb mint a Kenó sorsolás