No, kérem! Csak-csak visszatért Magyarországra a Suicide Silence, ami már csak azért is fontos esemény, mivel a hét évvel ezelőtti bulijuk az A38-on a karrier mélypontjukat jelentő, önmagukról elnevezett album turnéja volt, ahol a zenekar mindenhogy volt, csak egyben nem annyira. Viszont most akkorát csaptak, hogy a fal adta a másikat, a hangulattal pedig már a nulladik perctől nem volt probléma, konkrétan az első perctől az utolsóig maximális lángon égett a téma.

A 2013-ban Bostonban alakult, de mára már Los Angeles-ben működő Dead Poet Society az amerikai alt-rock színtér izgalmas és ambiciózus zenekara. Ha akarnám se tudnám őket beskatulyázni, mert van itt minden, mi szemnek szájnak ingere. Egyedi stílusban ötvözik a rock, a hardcore, néhol a blues elemeket, így a dalokban megtalálhatók a hangos, érzelmekkel teli gitár riffek, vagy a súlyosabb breakdown-ok is.

Tavaly ősszel már próbálkozott a Frontiers magyar üdvöskéje a Barba Negra kisebbik termével – és a regisztrációhoz kötött, kedvezményes árú jeggyel –, de akkor a szervezés, na meg a reklám hagyott némi kívánnivalót maga után. A hibákból láthatóan tanult a Stardust, és lépett egyet előre a rajongói bázisa kiépítésében.

Talán nem nevezhető szokványos hétfő esti programnak egy ennyire ütőképes felhozatal hangversenyének végigtombolása, de arra azért nem számítottam, hogy az est főhősei lesznek a legjobban meglepődve azon, hogy a küzdőtér nagyobbat mozdult, mint hétvégén egy fesztiválszezonban. Erről pedig csak és kizárólag ők tehettek…

Február 14-én Budapesten lépett majd fel a grindcore legenda Napalm Death.  A szerelmesek világnapjára jobb eseményt keresve sem lehetett találni, főleg, hogy olyan kedves kis zenekarok húzták a talpalávalót még, mint a Primitive Man, a Wormrot vagy a Piece. A koncerten Máté Évi barátunk képviselte a RockStation fotós tagozatát, az ő képeiből válogattunk.

Alig 6 hónap telt el a Nothing But Thieves legutóbbi magyarországi fellépése óta, ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy a Barba Negra zsúfolásig megtelik majd zenéjükre éhes rajongókkal. A 2023-ban megjelent Dead Club City albumot turnéztató kvintett ezúttal az ugyancsak brit Bad Nerves társaságában érkezett Budapestre.

Már az előző dupla A38 koncert előtt is hallani lehetett pletykákat, hogy a következő Thy Catafalque koncert egy nagyon különleges helyszínen kerül majd megrendezésre. Ez a Magyar Zene Háza lett, aminek falai közt valószínűleg még sosem dübörgött így a kétlábgép.

Egy elég monstre csomag érkezett ezen a hétfői napon a Dürer Kert nagytermébe, tudtam hogy itt bizony brutalitásból nem lesz hiány. A Suffocation rendre kihagyott minket minden covid utáni EU turnéjából, így nagyon örültem, amikor végre újra felkerült Budapest a térképükre, ráadásul a Sanguisugabogg társaságában, akik legalább ugyanekkora kedvencek.

Abbath szólómunkáinak sosem voltam nagy fanja, az Immortalnak viszont annál inkább. Hozzácsapva ehhez napjaink talán legjobb black/speed bandáját, a Hellrippert és a Joel Grind vezette Toxic Holocaustot, a csalódás kizárt volt.

Nyolc év után tért vissza Magyarországra az Tesseract, így bátran mondhatjuk, hogy az utóbbi időben nem igazán kényeztették el az itthoni nagyközönséget. Na, nem mintha az Unprocessed, akik nekem az este fénypontja voltak, olyan sűrűn járnának erre, hiszen annak is már jó öt éve, hogy volt szerencsém megismerni őket az A38-on, azóta meg nem jártak magyar földön, legalábbis zenélni tutira nem. Ezeknek a lógósoknak a The Callous Daoboys melegített be, akik tavaly után tolták el ide újra a biciklit, de szerintem haladjunk szépen, sorjában.

Felemás érzésekkel indultam el a Barba Negrába ezen a szombat estén. A Delain az egyik kedvencem a poposabb metal zenék vonaláról, de lényegében egy teljesen más csapat érkezett Budapestre, mint legutóbb. Aggódtam, hogy fognak teljesíteni az átalakult tagsággal, de mint később kiderült, a félelmem alaptalan volt.

A finn-magyar-görög Beast In Black a tavalyi Európa-turné után alig egy évvel ismét útra kelt. Bár új nagylemezük egyelőre nincs, szinte minden koncertjük teltházas idén is. A frissített programmal és új vendégzenekarokkal kiálló csapatot Bécsben kaptuk el.

Amikor egy-egy ismertebb, kedvelt hazai zenekar a városodba látogat, akkor igyekszel elintézni, hogy láthasd őket. Jelen esetben a Lazarvs indult neki az ország keleti részének a Darkmess társaságában. Miskolc volt az úticél, ahol a Helynekem színpadát gyötörte meg szombat este a két zenekar. Igen, Budapesten kívül is van zenei élet!

Január első szombatján ismét megrendezésre került a Desszert Feszt Budapest Parádé, amely a neve ellenére minden évben elég súlyos felhozatallal várja az underground elkötelezett híveit. A helyszín az Instant-Fogas kisebb és nagyobb terme, így felváltva mehetnek a koncertek és akár nyitástól zárásig folyamatosan szólhat az élőzene a füledbe, persze csak ha kellően nyitott vagy, hiszen a lineup ebben az évben is elég eklektikusra sikeredett. 

Képzeljük el a Barba Negra komplexumot a város bármely pontjából ideálisan megközelíthető helyen, hűtőkamra-effektus nélkül, dimenzióit tekintve négyzetre emelve, és megkapjuk az egykori gyárépületből háromtermes koncerthelyszínné varázsolt Klokgebouwt. /Fotó: Marcel Krijgsman/

Régen mindig foglalkoztatott, hogy mitől olyan más egy-egy vidéki klub buli, mint a fővárosi koncertek. Hiszen lehet valami jobb, hogyha nem olyan jó a technikai háttér? Mennyire tud bepörögni egy már ismert, befutott zenekar, ha nem háromezer, hanem “csak” ötszáz embernek játszik. Ez volt a fő motívuma annak, amiért december 14-én, Miskolcon ellátogattam a Tankcsapda koncertjére.

Az Eclipse legújabb albuma idén ősszel jelent meg, ennek turnéja zajlott a közelmúltban. A körút nem érintette Magyarországot, de exkluzív beszámolóval szolgálhatunk a prágai koncertről.

David Lowy tíz éve alapította a The Dead Daisies zenekart, most válogatáslemezzel és turnéval ünneplik az elmúlt évtizedet. A 2022-es halasztás után már igencsak várhatták a rajongók -köztük én is -, hogy ismét láthassák a kedvenceiket, különösen most, hogy John Corabi visszatért a zenekarba. Eddig sem másodvonalbeli "futottak még" zenészek fordultak meg a zenekarban, Glenn Hughes remek volt és a Holy Ground/Radiance is jól sikerült lemezek, de igen nehéz pótolni egy olyan karizmatikus frontembert és hangot mint John Corabi, Marco Mendozáról nem is beszélve. Nekem nagy öröm John visszatérése és biztos voltam benne, hogy ott kell lennem a Barba Negrában!

Végre 9 hosszú év után visszatértek a halálcsillagok, ezúttal a Barba Negra blue stage-re a májusban megjelent legújabb lemezük bemutató turnéja keretein belül. A turnéra szintén svéd előzenekarokat hoztak magukkal az eletronikus és a synthwave hangzás ötvözetét képviselő Priestet (korábban már megfordultak nálunk 2018-ban a Fekete Zaj Fesztiválon, valamint a 2019-es év januárjában a Dürer Kertben is), valamint a heavy metalt képviselő Liv Sint (ex-Sister Sin, 2010-es Lordi előzenekaraként láthattuk és hallhattuk már Liv Jaggrell-t az akkori bandájával a Sister Sin-nel).

Ha a Helmetről írok, nem állhatom meg, hogy ne nosztalgiázással kezdjem, hiszen 28 év telt el az első találkozásom óta Page Hamilton egyszemélyes zenekarával. Floridában éltem, internet még sehol, lemezboltokba jártam be és szórólapokról tudtam meg, kit lehet elcsípni a környéken. Amikor megláttam a Helmetet, majd kiugrottam a bőrömből! Kevés cd-m volt akkoriban még, de amikor elkezdtem a kazikat digitálisra cserélni, a Meantime és a Betty elsők közt volt.