Hihetetlen számomra, de húsz éves az Amon Amarth, With Oden On Our Side albuma, ami szerintem a zenekar legtökéletesebb albuma. Noha ezzel biztos sokan vitáznak, de tipikusan az a lemez, ami a tizenéves énemre nagy hatással volt. A mai napig imádom ezt a lemezt, szóval simogassuk meg!
A Wall Of Sleep az utóbbi másfél évtizedben a lemezkiadás terén is tartotta magát a doom-os tempóhoz. De egyszer csak jött 2025, és begyújtották a rakétákat. Hosszas fejvakarás után sem tudnék még egy példát mondani a magyar underground berkeiből arra, hogy egy zenekar jóval a második iksz betöltése után kapcsol(na) magasabb fokozatba. A tavalyi The Kingdom lemez határozottan érzékelhető földcsuszamlást okozott a hazai mélyrétegekben.
Több mint öt év múltán nyolc dal, huszonhárom percben – valószínűsítem, hogy az első találkozás alkalmával hozzám hasonlóan sokaknak ez volt vagy ez lesz az első gondolatuk, tarkítva egy csakkal és két mindösszével. Azzal szerintem kiegyezhetünk, hogy egy punk rock lemez ideális terjedelme ettől amúgy is legfeljebb egy hajszálnyival lenne több. A menetrend kapcsán meg elég lenne a kortársak felé mutogatni; legyen szó akár a hazai mezőnyről, akár a külföldi punk rockerekről. Konkrét nevekkel most mégsem példálóznék, de a ’80-as évek elejétől jelen lévő zenekaroknál nagyjából ez a mai munkatempó.
A svéd származású Imminence visszatért hatodik stúdióalbumával, az Axis Mundival. A melodikus metalcore stílus létráján egyre feljebb kapaszkodva az új album sem okozott csalódást a zenekar rajongótáborának. Az Axis Mundi egy lökés lehet azok számára is, akik még nem álltak át a metalvilág sötét oldalára, de már meglátták annak fényét.
Ismerős visszatérők és kisebb ismeretlen bandák lemezeit dobta a gép, de végére becsúszott egy ultrazseni album. Viszont a fő témát a boszorkányok adták, hiszen ebben az évben két black metal banda is feldolgozta ugyanazt a történelmi eseményt, ezzel megadva az apropót, hogy a mai epizód tematikája az okkult és obskúrus legendák körül forogjon. És ha zenekarod is van, akivel szeretnél fellépni, akkor pláne érdemes megnézned ezt a részt - keresd a felhívást!
A sváb arénarock csapat egy félig sorlemez – félig válogatás hibriddel búcsúztatja az első 20 évét, valamint Hannes Braun énekest.
A rocktörténelem talán legnagyobb világslágerét megalkotó Europe a „ritkán, de nagyot” mottó jegyében dolgozik. A szeptember végén megjelent Come This Madness kilenc évvel követi az elődjét, cserébe igazán jól sikerült.
Október 2-án megjelent a Down for Whatever legújabb nagylemeze A Nyughatatlan címmel. Az írásban és a zenében is létezik a terápiás alkotás fogalma: amikor a kimondhatatlan érzések valamilyen formában utat törnek maguknak. A DFW új lemeze pedig pontosan ilyen utazásra hív.
Ha itt az október, akkor egyértelműen előtérbe kerül a Type O Negative zenéje nálam. Tipikusan az a zenekar, akit ősszel éri meg hallgatni. Ha meg már itt az ideje, akkor miért ne emlékeznénk meg a harmincadik születésnapját ünneplő October Rust albumról, hogy stílusosak maradjunk így október első hétvégéjén.
Az indokoltnál és a megérdemeltnél ugyan kevesebbet emlegetjük a Fleetwood Mac nevét, de bízom benne, nem kell külön is aláhúznom, hogy pop/rock-vonalon mind a ’70-es, mind pedig a ’80-as évek egyik megkerülhetetlen zenekaráról van szó. Az angol – és utóbb részben amerikai együttes abba a képzeletbeli csoportba tartozik, melynek bizonyos dalait akkor is ismered, ha a címük első blikkre vagy netán másodikra sem mond semmit. Azokra az előadókra gondolok, akik amíg létezett a hagyományos értelemben vett zeneipar, a korabeli csatornákon keresztül ha kerülőutakon is, de személyes műfaji preferenciáktól függetlenül szinte minden zenehallgatóhoz eljutottak.
Úgy veszem észre, a los angelesi In This Moment körüli történésekről rendre beszámolunk, kiadványaik közül azonban fura módon csak a 2017-es Rutialról hoztunk le ismertetőt. Pedig hát világviszonylatban ma is releváns a zenekar. Legmagasabb listás helyezéseik az előző évtizedre tehetők, Európában 2019 óta nem koncerteznek, de Maria Brink énekesnő és csapata már nyilvánvalóan túl van azon, hogy előbbi tényezőt szem előtt tartva alkosson, utóbbi helyzet meg akár a mostani anyag kapcsán is változhat, mondjuk jövőre (jelenleg a Hollywood Undeaddel turnéznak az Államokban). Szóval a Witch – a kilencedik album – azt hivatott igazolni, hogy nem a tegnap hőseiként kell emlegetni a formációt.
Van az a zene, amit elég egyszer meghallanod, és máris egy másik világban, egy másik érzésben találod magad. Ilyen számomra a philadelphiai Devil Master, akik 2016-os demójuk megjelenése óta a punkkal erősen megtűzdelt black metál mestereivé váltak. Talán ez a stílusleírás önmagában nem hangzik különösebben egyedinek, a négyes mégis képes volt olyan sajátos karaktert adni muzsikájának, amely a szeptember 4-én megjelent Bloody Dreams-ben teljesedett ki igazán.
Hát, megjárjuk ebben az epizódban a hadak útját! A metal színtér széleire kalandozunk, pár esetben magam sem vagyok biztos, hogy metal/rock zenét hallgattam-e. De inkább megmutatom, hogy mik jöttek szembe velem 2020 márciusa és májusa között. Fekete ambient drone, szarozós grind mellett zseniális progrock kiadványt és az ország kedvence Ossian lemezt is hallgattam. Öveket bekapcsolni!
Tom Morello egy megkerülhetetlen alak a rockzene történetében. Amit műveltek anno a Rage Against the Machine-nel, az valami fenomenális volt. Nem is csoda, hogy az emberek még mindig odafigyelnek a fickóra, csináljon bármit is. Ő pedig csinál mindig valamit! Vagy segít a Black Sabbath búcsúkoncert szervezésében, vagy vendégeskedik valahol, vagy az emberi jogokért harcol, ha pedig nem ezeket csinálja, akkor éppen új szólóanyagot ír. Most éppen az Everyone Gets Everything They Want albummal jelentkezik, amit meg is hallgattunk.
Hosszú kihagyás, majd alapos ráhangolódás után végre megérkezett az Anthrax új albuma. A Cursum Perficio elsősorban a rajongók elvárásait tartja szem előtt, és többnyire ki is szolgálja azokat.
Harmadik menet, amikor a súly nem pusztán a hangerőről szól. A magyar underground egyik alapköve. Olyan szinten kötelező darab, hogyha enélkül indulsz el az életben akkor esélyed sincs a súlyos riffek uralta terepen. Születésnapos a Neck Sprain lemez! Simogatás következik!
A nagy visszatérések néha elmaradnak, de mégis vannak zenekarok, akik így is hatalmasat tudnak gurítani, és csinálnak egy olyan lemezt, amiről talán évtizedek múlva is beszélni fogunk. Itt az új Pure Reason Revolution lemez.
Az új évad kezdésnek több, mint tökéletes. A lemezek minőségének hektikussága és a nyomorult fogások ellenére sikerült újabb gyöngyszemeket kitúrni a múltból. Ezek a lemezek az év elejéről valók, ezek még nem hordják magukon annak a nyomorult másfél évnek a nyomait - azok később jönnek, később ütnek. Mudfield, Thy Catafalque és Kárpátia az epizódban.
Ősz végén, amikor még süt a nap de már elmúlt az ereje, jó lemenni a partra leülni és hosszasan nézni a nyugodt vizet és hallgatni a morajló csendet. Néha elúszik egy hattyú, néha elvitorlázik egy sirály. Elmélkedni, remélni és várakozni, miközben alig történik valami.
Vannak zenekarok, albumok, amik egyszerűen megkerülhetetlenek. Lehetnek akármilyen brutálisak, akármennyire elborultak, beszélnünk kell róluk. A Rammstein egyik ilyen lemeze éppen huszonöt éves lett. Köszöntsük együtt a Mutter-t és nézzük is meg, hogy milyen lemez ez valójában.
