Bloodbath - The Arrow Of Satan Is Drawn (2018, Peaceville Records)

Olvasás mellé engedj egy jó fürdőt magadnak...

2018. november 25. - bönin

bloodbath_the_arrow.jpg

A svédek, akik körülbelül négyévente vérfürdőt rendeznek egy-egy erős death metal lemezzel, illetve érdekes tagcserékkel, most ismét adtak egy nagy pofont a színtérnek. Már pár hete megjelent az album, de valahogy nem tudtam leülni egy-két hallgatás után írni róla. Nagy falat volt, sokat kellett rágni, mert bizony ez nyers hús... Többszörös csócsálás után összeállt a gyomromban, majd miután megemésztettem, rájöttem hogy ez bizony sajnos nem lesz az év death metal lemeze.

Tovább

The Royal Freak Out - A Step Beyond the Fading Line (2018)

41134533_2151647411525273_1836440986847281152_o.jpg

Minden hétre jut szinte valami új zenekari anyag, amit hallgathatunk. Valami friss, valami olyan, amire érdemes figyelni. Az egészben pedig az a legszebb, hogy ezen anyagok közt egyre több a magyar lemez is .Most a The Royal Freak Outtal fogunk foglalkozni és az ő új lemezükkel, az A Step Beyond the Fading Line következik.

Tovább

Uncle Acid & The Deadbeats- Wasteland (Rise Above Records, 2018)

Kár, hogy a régi jó dolgok még ma is kísértenek

uncleacidwastelandcd.jpg

Vannak olyan műfajok, amik időről-időre bekúsznak a köztudatba. Valahogy ebben az évben felülreprezentált volt számomra a retro rock/stoner/psy rock ötvözet. És töredelmesen bevallom, ez az a műfaj, ami nekem nem igazán tud már újat nyújtani jó tíz éve. Mert egyfelől egy olyan műfajról beszélünk, aminek a gyökerei a 70-es években gyökereznek, másfelől meg a legritkább esetben éreztem az ebben a stílusban alkotóktól, hogy kibújnának a trapézgatyáikból, ledobnák az ujjatlan, felvarrós farmer felsőt, és leszednék a próbaterem falán lógó batikolt zászlót.

Tovább

Buso Von Kobra - Chinese Tales From Outer Space Vol.1

A kínai kobra meséje

45430958_1755863697874812_2644004570614726656_o.jpg

A Buso Von Kobra számomra mindig egy olyan zenekar volt, amiről tudtuk, hogy van, de sosem tudtuk, hogy éppen mi van. Voltunk úgynevezett „illegál” koncerten, ami totál magával rántott minket anno. Aztán voltunk rendes koncerten is, ami feledhető volt. De egy valamit sosem felejtettünk el, hogy itt ez a zenekar, akire érdemes figyelnünk. Most meg itt van a legújabb anyaguk…..

Tovább

Unleashed - The Hunt For White Christ (2018, Napalm Records)

Old-school svéd death metal viking szőrmében

the_hunt_for_white_christ.jpg

Az alcím tulajdonképpen mindent elárul, amit első körben az Unleashed-ról tudni illik. Ők voltak anno az első death metal brigád, akik a klasszik brutális belezős, zombis témák helyett, inkább a hagyományőrzés felé tendálódtak és előszeretettel használták fel viking őseik mitológiáját és szimbólumvilágát. Sokan nem tudják, de előbb léptek erre az útra, mint az Amon Amarth. Mind a két svéd társulat kiemelkedő banda a skandináv folklór terén, bár én szájízem szerint az Unleashed zeneileg a death metal-t jobban őrzi a hagyomány ügyileg, míg populárisabb társa már sokkal emészthetőbb muzsikát játszik. Ámbár való igaz, hogy a 12 albumos pályafutásuk alatt előfordult, hogy csorba esett a kreativitáson. Ez a 13. lemezre viszont egyáltalán nem igaz.

Tovább

The Ocean - Phanerozoic I: Palaeozoic (Metal Blade, 2018)

Tovább a rögök útján

phanerozoiccover.jpgA The Ocean egy különleges zenekar. Amellett, hogy a zenéjük is rengeteg forrásból táplálkozik, nem félnek attól, hogy a szövegeknek is jelentést, történetet, hátteret adjanak. Csináltak már albumot a korai földtörténetről, a Nap- és emberközpontú világkép kritikájáról, a tenger mélységének szintjeiről, azaz csupa-csupa érdekes, okos témáról és még a korai, nyersebb korongok bimbózó progresszivitásáról nem is szóltunk. A németek most ismét a földtörténetet vették górcső alá, azon belül is ott vették fel újra a fonalat, ahol a tíz évvel ezelőtti lemez, a Precambriannel abbahagyták, azaz most a fanerozoikum korszakának első részét, a paleozoikumot tálalják fel nekünk fogyasztásra. Jó ízléssel, többszöri alkalomra!

Tovább

Bohemian Rhapsody (Egy Bohém Rapszódia, 2018)

queen-bohemian-rhapsody-soundtrack-1536163276-640x640.jpgNem vagyok egy nagy filmbuzi, ezt minden ismerősöm tudja rólam. Rettentő sok olyan mű született már, amitől mások el vannak ájulva, engem mégsem bír meghatni, többször már olyan szinten, hogy már a megnézésig sem jutok el, mert az alapötlet, téma nem bír érdekelni. Ez van, nem is kezdem el sorolni ezeket, kapok érte bőven amúgy is, haha. Viszont ha valamire felkapom a fejemet, arra már tényleg úgy rá tudok mozdulni, hogy szinte gyermeki lelkesedéssel várjam azt, hogy mikor mehetek végre a moziba, hogy megnézzem azt! Ja, mert persze moziba is szökőévente egyszer járok, szóval értitek...

Tovább

Shining - Animal (Universal, 2018)

Hát, ez így nem annyira jós(z)ágos

shining-animal.jpgA Shining (most a norvégról van szó, de jó, hogy két, általam - mely többé, mely kevésbé - kedvelt zenekar is ugyanazt a nevet viseli) már jó előre tudatta, hogy a friss albumra valamennyi stílusváltást kívánnak eszközölni. Úgy voltam vele, üsse kavics, végül is az idők folyamán  voltak már ők jazz, "blackjazz", kattant indulsztriál is, de hogy most bulirockba csapjanak át, az egy kicsit gyomrosként talált meg. Ez valahogy most nem tudtam megemészteni. De lássuk részleteiben!

Tovább

Soulfly - Ritual (Nuclear Blast, 2018)

Kezdődjék a rituálé

ritual.jpg

Amikor szóba kerül Max Cavalera mindenki forgatja a szemét, hogy mit is lehetne mondani az öregre. Tény, hogy a munkásságát nem tudjuk kikerülni, illetve egyszerűen kikerülhetetlen. Az első Soulfly album óta eltelt húsz év (basszus de öregek vagyunk) és most itt van a Ritual. Húsz év kemény meló után, a továbbiakban kifejtjük, hogy nekünk bejött-e az új Soulfly lemez.

Tovább

Circles - The Last One (Season of Mist, 2018)

Átlagos körök

a1074841880_10.jpg

Dzsízuszkrájszt - már öt éve volt!? Ez volt az első gondolatom, amikor az ausztrál Circles új lemeze befutott és ennek apropóján megnéztem a legutóbbi, nagy kedvenc lemezük, az Infinitias megjelenését. Őszintén nem tűnt ennyire távolinak, de azért jobban elmerengve tényleg ideje volt, hogy az aussie prog metalos barátaink újra ráragasszák a fejünkre a fülesünket a zenéjükkel. Öt év azért elég nagy idő, azért van már lehetőség változni zeneileg is, ugyanakkor ennyi idő alatt láttuk, hogy maga a djent/prog metal színtér is hogy átalakult, sőt mennyi ausztrál prog banda vált ismertté, népszerűvé azóta (Caligula's Horse, Dead Letter Circus stb.). A lecke fel van adva.

Tovább

Antal - The Countess (2018)

A mi kutyánk kölyke nagyot harap!

antal_the_countess.jpgNincs benne semmi titkolnivaló, hogy az Antal a RockStation zenei családján belül született, azaz olyan kéz írta ezeket a muzsikákat, amely itt is meg szokta mondani a magáét, szeretjük is érte, mert arany lélek. De akkor most hogyan is áll a helyzet? Akkor akasszuk egy kicsit a hóhért? Akasszuk,hát! De a helyzet az, hogy nem lesz olyan egyszerű eset, mert a hóhér kezében egy maci méretű fegyver van és elég veszélyesen bánik vele!

Tovább

Terrorizer - Caustic Attack (The End Records, 2018)

Deathgrind egy valagnyi thrash-sel

caustic_attack.jpg

Valószínűleg a Terrorizer-ről mindenkinek a World Downfall fog az eszébe jutni. Ezt a lemezt nem lehet megkerülni, ha a grindcore-t, death metal-t, vagy alapvetően extrém cuccot tolsz. Sokaknak a Terrorizer egyenlő ezzel a művel és ezzel egyet is kell, hogy értsek. Legenda született és halt is meg 1989-ben, majd – a Napalm Death-ből is ismert – Jesse Pintado 2006-os halálával végleg zárva kellett volna maradni a koporsónak. Vagy mégsem? Hiszen idén még turnéztak is nálunk a Nile-lal és nekem igen jó emlékeim vannak a buliról.

Tovább

Monuments - Phronesis (2018, Century Media)

... és ugyenezt kérem szépen élőben is előadni!

monumentsphronesiscd.jpg

A djent korszak hajnalán egy bizonyos Fellsilent nevű angol zenekar Milton Keynes környékén összegyűjtötte a matekos agyakat, hogy aztán rövid élete után a romjain megalakuljon két nagyszerű és korszakos zenekar: a TesseracT és a Monuments. Mai írásunk tárgya a Fellsilent egykori gitárosa agyának, John Browne-nak zenekarának, a Monuments harmadik lemeze, a Phronesis, ami négy évvel követi a még most is kegyetlen erős The Amanuensis-t. Bevált csapaton pedig ne nagyon változtass elv mentén pedig a srácok elénk szórtak egy újabb masszív albumot, amit öröm ízlelgetni.

Tovább

Voivod - The Wake (Century Media, 2018)

Izgalmas és újító

voivod-the_wake_a.jpg

Valószínűleg a 2013-as Target Earth volt a legjobb lemez, amit az utóbbi években kiadtak, így nem alacsony lécet kell átugrania a zenekarnak! Szerencsére nem egy "Target Earth II-t" kaptunk, hanem egy olyan albumot amelyen a zenekar új dolgokat próbál ki anélkül, hogy teljesen elhagynák az eredeti hangjukat miközben a Voivodot a jövő felé mozgatja.

Tovább

AWS - Fekete részem (EDGE Records, 2018)

Lángtengerré váló apró szikra

awsfeketereszem.jpgTalán most nem nagyon kell bemutatni senkinek az AWS nevét. Én mondjuk azok közé tartozok, akiknek kimondottan tetszik, hogy sikerült eddig eljutniuk, mert egy jó ideje már követem a munkásságukat, csak egy ici-pici pluszt hiányoltam belőle. Ezt most megkaptuk.  Persze sokaknak a 'dalfeszivál miatt lett ismert a nevük, de ezt a plusz ugródeszkát csak egyvalamivel lehet igazán, mintegy bizonyítékként megfejelni, vagy bizonyítani, hogy tényleg ott a helyük a figyelem középpontjában: egy jó lemezzel. És tessék, a Fekete részem az is lett, ez az, amivel szerény meglátásom szerint igazán beért az AWS-esszencia, amire várok már egy ideje. Most robbantották be a srácok igazán azt a bizonyos ajtót.

Tovább

Joe Bonamassa - Redemption (Mascot Records, 2018)

Hajolj meg a blues rock királya előtt, majd táncolj!

joebonamassaredemption_0.jpgJoe Bonamassa egy kifejezést biztos nem vett még fel a szótárába, vagy ha mégis, akkor azt egyáltalán nem szereti alkalmazni: nyugodtan ülni a hátsóján. A bátran a blues rock királyának is nevezhető gitármester a nyári budapesti koncert után kiadta a legfrissebb nagylemezét, melynek pár dalát már Pesten is hallhattuk, így könnyen fel lehet vele idézni a buli dögös, seggrázós hangulatát.

Tovább

Behemoth - I Loved You At Your Darkest (Nuclear Blast, 2018)

Az év black metal lemeze?

i-loved-you-at-your-darkest.jpgA Behemothnak sikerült az, ami a Dimmu Borgirnak sajnos nem feltétlenül: jó eséllyel leszállította az év black metal lemezét. Mind a két korongot elég nagy várakozás előzte meg és hiába békültem ki időközben már a norvégok művével is, Nergalék jobban vették a ziccert, aminek következtében egy olyan telitalálatot csaptak oda az I Loved You At Your Darkesttel, hogy csak zeng tőle a műfaj! És még fog is egy darabig!

Tovább

High On Fire - Electric Messiah (eOne Music, 2018)

Félmeztelen mocsári szörny

high-on-fire-electric-messiah-1533564802-640x640.jpg

Elfogytak a jelzők Matt Pike-ra...19 éve zúdítja a gyanútlan hallgatókra az univerzum általa kreált teremtményeit, rémeit és hőseit, így a 8. sorlemez minőségéről érdemben tényleg csak annyit lehet nyilatkozni, hogy zseniális. A hangzás, ami fémjelzi mind a High On Fire-t, mind a Sleepet, lemezről lemezre dermesztőbb. Iszonyat töménységben árad a hangfalakból, mázsás görgetegként omlik, temeti maga alá a hallgatót. Matt énektémái még sosem szóltak a pokol eme bugyrából, iszonyat mélyről bugyog elő, és önt el mindent, megállíthatatlanul hömpölyög, akárcsak a zene. 

Tovább

Anaal Nathrakh – A New Kind Of Horror (Metal Blade, 2018)

A horror pontosan ugyanolyan, mint eddig bármikor

an_a_new_kind_of_horror.jpgA műfaji zenékkel az a gond, hogy egy idő után szükségszerűen önismétlésbe torkollik, és onnantól kezdve a befogadón múlik, hogy meddig tolerálja az egy helyben topogást. Ez talán éles mondatnak tűnik így, egy lemezismertető kezdőmondataként, de az Anaal Nathrakh új anyaga kapcsán valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem az első pár hallgatás után. Alább bővebben fogok érvelni az innováció és a határok átlépése mellett.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum