Dead Sacraments - Celestial Throne (2019)

Az égi trónok harca

2019. július 14. - KoaX
56161676_1122232504643659_4058657074387615744_o.jpg
Milliószor elmondtam már, hogy fontos az új zenekarokat felkutatni. Minden nap örömmel hallgatok meg valami új zenét, amit a haverok küldenek, hogy "ez marha király" Ettől független a tavalyi fogadalmam miatt folyamatosan keresem az új zenéket, hogy meglegyen a heti egy lemezkritika. Most itt van a Dead Sacraments lemeze, a Celestial Throne. Az, hogy milyen is ez az anyag hamarosan kiderül, de....

Tovább

3TEETH - METAWAR (Century Media Records, 2019)

Maybe next time

r-13841247-1562340478-8510_jpeg.jpg

A 2013-ban alakult amerikai 3TEETH a legjobb reményekkel indult el egy olyan úton, amire a legjobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy magabiztosan áll az idők viharában: az industrial metal zene útján. A szebb napokat is megért stílus fő képviselői mára öregesen munkálják az ipari fémet és mi rajongók is leginkább a régmúlt klasszikusaiból élünk és rohadtul örülünk, ha egy-egy újabb lemez megüti a 90-es évek mesterműveinek alsó szintjét.

Tovább

Abbath - Outstrider (Season Of The Mist, 2019)

A black metal bohóca és királya

outstrider.jpg

Abbath számomra egy jelenség, az ember, aki nem veszi komolyan, a legkomolyabb metal irányzatot - a black metal bohóca, de egyben királya is. Személyiségét és színpadi mutatványait lehet szeretni, vagy utalni. Én személy szerint csípem a májsztrót és régóta követem a munkásságát. Amióta viszont kilépett az Immortalból és magányos farkasként vadászik, egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem, szóló albuma pár hallgatás után igencsak unalmassá vált.

Tovább

Destrage – The Chosen One (Metal Blade, 2019)

Milánói szelet

 thechosenone.jpg

…Na, szóval az ember néha kimerészkedik a kényelmi zónájából, és belehallgat a modern idők muzsikájába. Egyrészt ugye nem árt valamennyire képben lenni azt illetően, mire gerjed a fiatalabb korosztály. Másrészt nem tagadom, ezt az immár ötödik albumánál tartó olasz zenekart jó ismerőseim ajánlották figyelmembe, akiket ráadásul közeli viszony fűz az egyes tagokhoz.

Tovább

King Hobo - Mauga (2019)

kinghobo-mauga.jpgMost már az év felénél járunk, jó pár lemezkritika a hátam mögött van. Azonban most volt először, hogy majdnem megcsúsztam a határidővel. Vicces, mert volt, hogy három hétre előre kész voltam, azonban most a King Hobo-val meggyűlt a bajom. A Mauga című új lemeze a zenekarnak már két hete pihen a lejátszómban, de valahogy nem akart beérni. Hallgattam ilyen és olyan körülmények közt, de a nesze stoner zene megközelítés még mindig nem ütött be.

Tovább

Darkthrone - Old Star (2019, Peaceville Records)

80-as évek fekete köntösben

darkthroneoldstarcd.jpgAz ezerarcú Darkthrone... Death metallal kezdtek, majd kihoztak több stílusmeghatározó "trve" black metal lemezt, utána beütött a black 'n' rollos punk. Miután otthagyták örökre az ujjlenyomatukat a black metal kultikus tetthelyén, a 2000-es évek közepén úgy gondolták ideje a klasszikusok előtt tisztelegni, így egyre több helyet kapott zenéjükben a rock 'n' roll, a régi heavy és speed, illetve a NWOBHM védjegyei egyfajta tisztelgés gyanánt. Meg tudnám tippelni, hogy Fenriz és Nocturno Culto miket raktak fel a lejátszóra az utóbbi pár hónapban, főleg, hogy felesben írták ezt a korongot. Nyilván csakis csupa klasszikust. A tizennyolcadik nagylemez tehát nem több - ahogy ez már kialakult a fiúknál egy ideje - mint színtiszta tisztelgés az old-school előtt a sajátos stílusjegyek összekeverésével.

Tovább

Baroness - Gold & Grey (2019, Abraxam Hymns)

A bárónő újraéledt

baronessgoldgreycd.jpg

A Baroness olyan érzelmi hullámvasút számomra, amilyet zenekar nem nagyon okozott nekem. A Red meg a Blue lemezük annak idején az egyik legkellemesebb felfedezés volt számomra. A maga fura, dallamilag progresszív köntösbe bújtatott sludge zenéjükre elismerően csettintettem, ráadásul az énekes/gitáros John Baizley olyan borítókat rittyentett neki, hogy leesett az ember álla. Nem mellesleg a Georgia állam, és a keleti part hasonszőrű bandáinál is megjelentek az album artjai (Kylesa, Black Tusk, Torche stb.). Akkor úgy érződött, hogy egy új színtér zászlós hajója lesz a Baroness.

Tovább

The Bounders – Tiltott Gyümölcs (No Silence Studios, 2019)

Lemezajánló a szegény ember Hellacopterséhez

borito.jpg

A szentesi punk-rock trió egy megalakulás, pár tesztkoncert, egy feloszlás, és egy újjáalakulás után piacra dobta a Tiltott Gyümölcs című hét számos debüt albumát.
Az első dalnál egy kicsit pszichedelikus-progresszív hatású basszus-dob kombinációnál pár másodpercig azt hiheti az ember, hogy most jön a  magyar Tool, de aztán Sebők Tomi egyszerű nyers, skandináv garázsrockon edződött SG gitárja beúszik az „éterbe”, és egyértelművé teszi, hogy itt a jó értelemben vette egyszerű, dallamos punk-rock következik.

Tovább

Idle Hands - Mana (Eisenwald Tonschmiede, 2019)

Időpocsékolás kizárva

idle_hands_mana.jpg

Az utóbbi hónapokban szinte kizárólag a durva, extrém mezőny lemezeit hallgattam, úgy látszik, van igazság abban, hogy az ember aktuális lelkiállapota hozza magával azt, hogy milyen zenét hallgat. Egyszerűen nem voltam képes lenyomni egy dallamosabb lemezt. Kivételt talán némi Priest, Maiden, Nevermore (mekkora isten banda voltak…) és a Visigoth képeztek. Fentiek alapján egy rejtélyes algoritmus eredményeképp dobhatta fel (valahol a Benighted, Misery Index és a Dead To A Dying World között) a legnagyobb videómegosztó oldal az Idle Hands Mana című lemezét.

Tovább

Whitesnake – Flesh & Blood (Frontiers Records, 2019)

…a farkába harap…

fleshandblood.jpg

Ismét felmerül a kérdés, mire számíthat az ember egy, pályájának nyilvánvalóan a befejező szakaszában járó rocklegenda aktuális anyagától. Főleg, ha az utóbbi évek koncerttapasztalatai nyomán e legenda színpadképessége minimum megkérdőjelezhetővé vált. Mondjuk ki nyugodtan, kertelés nélkül, hogy David Coverdale-ről van szó, akinek hajdani szívtipró image-éből mára bizony alig maradt valami. Torka jócskán megkopott, és egészségi gondjairól is értesülhettünk. Ezek az életkor velejárói, nem sokat lehet ellenük tenni, és nem is volt semmi meglepő abban, hogy 2011-ben a Forevermore lemezt, majd a négy esztendővel ezelőtti The Purple Albumot is hattyúdalnak szánta eredetileg a mester. Önmagában véve aligha létkérdés számára egy újabb Whitesnake dalgyűjtemény; nem véletlen, hogy részben a felépülését szem előtt tartva halogatta egy ideig ennek a lemeznek az elkészítését (a megjelenés csúszása külön történet).

Tovább

Kampfar - Ofidians Manifest (Indie Recordings, 2019)

Észak fekete kígyói

kampfar_ofidians.jpg

Nyolcadik nagylemezéhez érkezett a norvég black metal zenekar, a Kampfar. Az ősi északi csatakiáltásról elnevezett banda 4 éve adta ki eddigi utolsó sorlemezét, a Profant, amelyért hazájukban megkapták a Spellmann díjat, mint a metal színtér legjobb lemezéért járó elismerést. A közel negyedszázados múlttal büszkélkedő csapat nem tágította olyan mértékben stílusuk határait, mint mondjuk az Enslaved, de azért közel sem a „true Norwegian black metal” szigorú keretein belül mozognak. Nem egy old school black metal anyag a „kígyószerű manifesztáció” sem, annál jóval színesebb az összkép, amelyet zenéjükkel megfestettek.

Tovább

Rammstein - Rammstein (Universal Music, 2019)

A tíz évet alvó industrial arkangyal

rammstein_1.jpg

Industrial, industrial metal, Neue Deutsche Härte, hard rock - legyen akármi a stílusuk, a Rammstein mostanra az egyik legsikeresebb zenekarrá nőtte ki magát '94-es megalakulásuk óta több milliós lemezeladásokkal. Telt házas arénakoncerteket adnak, olyan színpadi és pirotechnikai elemekkel, hogy nem túlzok, ha azt állítom a leglátványosabb élő banda a rocktörténelemben. Utolsó lemezük, a Liebe Ist Für Alle Da (LIFAD) 10 éve jelent meg, így a rajongók már hektoliternyi nyálat csorgattak az elmúlt hónapokban – óriási a hype és az ingerszomj, úgy izzik a levegő, mint az első sorokban a koncertjeiken. Az új korong címe és külcsínje a minimalizmus oltárán áldozik – az albumcím a zenekar neve (self-titled), az albumborító pedig egy gyufa close up-ja. Hosszas bevezető után beindítom az industrial motort és kőkemény analízisnek vetem alá Rammsteint. Egy ilyen kaliberű lemeznél muszáj egyenként megcsócsálni a számokat, viszont a végén az is fontos, hogy egyben a gyomor miként emészti meg a 11 fogásos menüt. Lássuk!

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum