Crippled Black Phoenix - Great Escape (2018, Seasons of Mist)

Körbe érve

2018. szeptember 24. - RaczUr

crippledbpgreatesc.jpg

Ami a Crippled Black Phoenix-et illeti, valahogy eddig a nyárig sikeresen elkerült a zenekar. Azaz, hogy pontosítsak: kb. 3 éve belehallgattam, hogy mit csinálnak, és tetszett. Viszont a Bronze lemzük volt, amit először végighallgattam, az pedig nem lépte át túlzottan az ingerküszöbömet. Az idei Fekete Zajon egy pofás koncertet adtak, amivel sikeresen felkeltették az érdeklődésemet. Pont kapóra jött a legújabb Great Escape lemezük, hogy kicsit jobban alámerüljek a CBP világba.

Tovább

Siege Of Power - Warning Blast (Metal Blade Records, 2018)

Death/thrash massza

warning_blast.jpg

Azonnal felkaptam a fejem, amikor elkezdték promózni a Siege Of Power-re keresztelt szuperformációt, hiszen szemem végigfutott a projectet alkotó srácok nevein. Már az első szám meghallgatása előtt jó előérzetem volt, hiszen nem akárkik álltak itt össze, hogy ránk hozzák a pusztítást. A vokál mögött az Autopsy énekese Chris Reifert rombol, mellette a húrokat pedig az Ashpyx, Thanatos és ex-Hail Of Bullets gitárosa Paul Baayens kontrollálja. Ha ez nem lenne elég, akkor a dobok mögött Bob Bagchus, az Ashpyx régi dobosa diktál, aki tulajdonképpen a Deathhammer albumig oktatott a bandában. A death/doom-os srácokkal csináltak egy bitang jó lemezt Grand Supreme Blood Court néven is. Basszeros pedig Theo van Eekelen – a talán a legismeretlenebb arc – de ő is játszott az összes említett bandában, kivéve az Ashpyx-ban. Tudom, kicsit kaotikus, de amit most letettek az asztalra az is…

Tovább

Clutch - Book Of Bad Decisions (2018)

Neked miről szólna a könyved?

clutch_book.jpg

Mindenki életében vannak rossz döntések, amikkel akár egy kisebb könyvet is meglehetne tölteni. A tizenkettedik stúdió albumával a Clutch megírta a saját könyvét, ahol nagyon sok fontos információt megtudhatunk a zenekarról. Továbbra sem a világbéke és a mérhetetlen szenvedésről írtak a srácok. Válts sebességet és nyomd a tovább gombot, mert itt a Book Of Bad Decisions.

Tovább

Paul McCartney - Egypt Station (Capitol, 2018)

Az öreg szól!

egyptstation.jpgPaul McCartney, sőt, Sir Paul McCartney. Ha valakinek be kell mutatni ezt a nevet, az... De komolyan, van ilyen ember? Hiszen ő az egyike azoknak a személyeknek, akik meghatározták a pop és a rockzene elmúlt bő fél évszázadát, ő az, aki a The Beatlesszel sikert sikerre halmozva legendává vált és ő az, aki még hetvenhat, igen, hetvenhat évesen sem tud otthon csücsülni a kandalló előtt, hanem inkább a két, két és fél órás bulikkal szórakoztatja az egyébként hatalmas közönségét és persze: adogatja ki az új dalokat, melyekből a legfrissebb csokor Egypt Station néven lett elérhető.

Tovább

Alice In Chains - Rainier Fog (BMG, 2018)

... nem az Alice In Chains hibája, mert ez egy kiváló album!

rainier-fog-album-art.jpg

A 2005-ös újraindulásuk óta nem kényeztették a rajongókat túl sok friss megjelenéssel a seattle-i arcok, így a Rainier Fog az év talán egyik legfontosabb megjelenése, tartalmazzon bármit is a korong, de szerencsénkre Jerry bátyó és társai nem vették félvállról a dolgot, és nagyon kerek, egész lemezt csaptak le az asztalra.

Tovább

Pig Destroyer - Head Cage (Relapse Records, 2018)

Vegyes érzelmű disznóvágás

pig-destroyer-head-cage-relapse.jpg

A Pig Destroyer nagyon sokáig régisulis hangzásvilágú grindcore banda volt, sokszor a Napalm Death kistesójaként emlegették őket. Azóta kicsit más a szituáció, bár az előbb említett mesterek is sok változást vittek a zenéjükbe, sőt az egész grindcore színtér állandóan újít valamit. Rengeteg banda ugyanúgy szól, mint az összes többi, mások pedig próbálnak valami plusszal kitűnni. Disznópusztítóék az utolsó két albumokkal – beleértve, most a Head Cage-t is – eléggé vegyes érzelmeket váltottak ki a grind arcokból, ugyanis az előbbi folyamat ment végbe a washingtoni brigádnál is.

Tovább

Dee Snider - For The Love Of Metal (Napalm Records, 2018)

Annyira METAL, mint egy Rob Halford által felszentelt acélkohó

for-love-of-metal.jpg

Dee Sinder a Twisted Sister élén már a 80-as években kitörölhetetlenül bevéste magát a rockzene nagykönyvébe. A Sarah Jessica Parker szépségével vetekedő 63 éves glam metal ikon szólóalbuma For The Love Of Metal címmel július 27-én jelent meg, melyet a Hatebreed frontember Jamey Jasta inspirálására és produceri irányításával készített el. A lemezen vendégeskedik többek között Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Howard Jones (ex-Killswitch Engage, Light The Torch), Mark Morton (Lamb of God), Joel Grind és Nick Bellmore (Toxic Holocaust), valamint Charlie Bellmore (Kingdom Of Sorrow). Nem semmi a felhozatal mi?!

Tovább

Halestorm – Vicious (Atlantic, 2018)  

Gonosz asszony és társai

halestorm_vicious_cover_1425_jpg_1_1.jpeg

Nem mondhatnám, hogy a szívembe zártam a Halestorm legutóbbi albumát (Into the Wild Life), és alapvetően azóta sem változott a véleményem róla: Jay Joyce producerrel a csapat túlságosan eltávolodott a régi sulis hard rock gyökereitől a gitárszegény, popos irányban, ráadásul dalok szempontjából sem volt egy hatalmas eresztés. Viszont annak tudatában, hogy ezúttal Nick Raskulinecz (Rush, Alice In Chains, Korn, Ghost, Mastodon stb.) irányításával dolgozott a négyes, valamint az előzetesen közzétett nóták többségének ismeretében ismét kezdtem bizakodni.

Tovább

Sinsaeneum - Repulsion For Humanity (earMUSIC, 2018)

A hattyú daláról röviden

sinsaenum_2.jpg

Most fejeztem be Bruce Dickinson könyvét, ahol többek közt arról is beszél az öreg, hogy a supergroupok milyen negatív hatással is tudnak egymásra lenni. Az, hogy a Sinsaenumnak a Repulsion For Humanity a hattyú dala lesz-e azt majd a rajongók és az idő eldönti. Mi meghallgattuk jó párszor, most meg ki is beszéljük.

Tovább

NAGAARUM - Apples

A Newtoni anyagról, saját szavakkal

Az underground útvesztőiben kevés olyan alkotóval találkozik az ember, mint Nagaarum, aki idén már egy évtizede zavarba ejtő mennyiségben árasztja el hallgatóságát minden korlátot figyelmen kívül hagyó projektjének gyöngyszemeivel. Emberünk 10 év alatt összesen 15 lemezt és 2 split anyagot tett le az asztalra, azaz, ha az átlagot vesszük, évente - több mint - 1.5 kiadványa látott napvilágot.

Tovább

Between The Buried And Me - Automata II (Sumerian Records, 2018)

A gép forog, a rajongó pislog

automataii.jpgBevallom, nem vagyok most egyszerű helyzetben, hiszen a Between The Buried And Me az egyik legnagyobb kedvencem. Nem, nem az a baj, hogy rossz lenne a két részre bontott Automata nagylemez második része (az elsőről ITT fejtettem ki a gondolataimat), mert iszonyat király, talán az egyik legjobb termésük, de őszintén! Hanem valahogy rajtam van egy olyan érzés, hogy hiába egy marha jó fél óráról beszélünk, valahogy nem értem, miért kellett félbebontani ezt a két felet együtt számolva jó bő egy órányi anyagot, miért kellett a rajongókat kínozni azzal, hogy eddig fiókban tartották a csomagot. Jár érte a bünti! Nekünk meg a megcsúszott muzikális gyönyörűség!

Tovább

Autopilot - Half the pressure, twice the speed (2018)

Útlevelet a galaxisba

autopilot_half.jpgA beszámolóknak van egy alattomos fajtája, amit ezer éve el kellett volna, el szerettél volna készíteni, de vagy nem jött ki rá a lépés, vagy értelmetlennek tűnt a lélektani határidő után, napi 10 ezer poszt, a fizetett tartalmak, botrányok vagy álhírek között. Viszont annyira veled marad, hogy még hónapokkal később sem tudod elengedni. Valahogy így alakult ki ez az írás is, hatásvadász címek, frappáns lead és ésszerű időzítés nélkül, egyszerű rajongásból.

Tovább

Daron Malakian And Scars On Broadway - Dictator (2018)

Beköszönt a régi ismerős

659123107518.jpg

Mindig tartogat izgalmakat az, mikor azt mondja a főszerkesztő, hogy „erről kellene írnod”. Sosem lehet tudni ilyenkor, hogy valami olyat kaptál, ami megszínesíti a napjaidat, vagy komoly szenvedés elé állít téged. A Dictatorról annyit tudtam, hogy egy lila, festett csávó van a borítón. Így eléggé nyitottan álltam az új barátsághoz.

Tovább

Bullet For My Valentine - Gravity (Spinefarm, 2018)

Tömeg-vonzás?

gravity.jpgA körülbelül egy hónapja a Budapest Parkot megmozgató Bullet For My Valentine az új albumára modernebb megszólalást ígért. Ez mondjuk olyan dolog, hogy mi minősül manapság már modernnek, nemdebár? A Bullet eleve nem volt sosem egy végletekig súlyos, de még hagyományos felfogású zenekar sem (azt leszámítva, hogy a thrashes riffek azért mindig befigyeltek a cukormázas dallamok mellett), de az mégis sokakat meglepett, hogy szinte teljesen száműzték a szólókat az albumról. Lehet emiatt húzni a szánkat, lehet pocskondiázni őket, de... Tudjátok, mit? Attól még ez egy teljesen jó album lett!

Tovább

Deafheaven – Ordinary Corrupt Human Love (Anti, 2018)

Fájdalom, magány, szomorúság és felemelkedés

deafheaven-ordinary-corrupt-human-love.jpgPéntek 13-ra igazítani egy lemez megjelenését mindig ügyes húzás, kevés ilyen dátum van, amit amúgy is megjegyez az egyszeri kritikus, talán április 20. és június 06. még ilyen. A Deafheaven negyedik lemezének azonban semmi köze a jeles naphoz, legfeljebb annyi, hogy ekkor jelent meg az Ordinary Corrupt Human Love.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum