ME AND THAT MAN - New Man, New Songs, Same Shit, Vol.1 (Napalm Records 2020)

2020. április 02. - KoaX

newmanvol1.jpg

Nergalt legutoljára az Arénában csodálhattam meg és rá kellett jönnöm, hogy a Behemoth brandet magasra járató frontember a merchandise termékek egyik koronázatlan királya nem igazán érdekel, hogy mit művel a lengyel csapat élén. Kiabál, csinálja a palávert, de amúgy teljesen egysíkú számomra amit csinál. Ellenben a ME AND THAT MAN már ennél érdekesebbnek tűnt a sok előzetes alapján. Nem is volt kérdés, hogy minél előbb a meg kell szereznem az új sz@rt!

Tovább

Old Man Gloom - Seminar IX: Darkness Of Being (2020, Profound Lore)

A vénember feltámadt!

o.jpg

Az Old Man Gloom, mint zenekar egy igen nehezen besorolható alakulat. Alapból nyugodtan használhatjuk a supergroup kifejezést rájuk, mert Aaron Turner gitározik, hörög (ex-Isis, Sumac), Nate Newton a másik gitáros (Converge, Doomriders), és Santos Montano a dobos (rá még visszatérek). A tavaly előtt autó balesetben életét vesztő Caleb Scofield (Cave In, Zozobra) volt a basszusgitáros, akinek a helyét Cave In-es zenésztársa Stephen Brodsky vette át. Sajnos Caleb halála is közrejátszott abban, hogy az Old Man Gloom újra aktív legyen a 2014-es Ape Of God után, a basszeros családját segítő koncerteken verődött újra össze a zenekar, viszont ennek meglett az a hozománya, hogy 2020-ra két albumot is összehoztak. Ennek az első fele a Seminar IX: Darkness Of Being, a folytatás (vagy épp előzmény) a Seminar VIII: Light Of Meaning lesz.

Tovább

Stone Temple Pilots - Perdida (Rhino, 2020)

La perdida total

stpperdidabigger.jpg

“A legtöbb dalunk akusztikus formában születik, és azt éreztük, úgy jönnének át a leghitelesebben, ha ezúttal így is maradnának.”  – mondotta Robert DeLeo bőgős. Jól hangzik, és tényleg, mi baj történhet egy olyan zenekar esetében, aki az egyik valaha volt legtutibb MTV Unpluggedot gurította 1993-ban? Mégis mi baj történhet…? 

Tovább

Beast Of Revelation – The Ancient Ritual of Death (Iron Bonehead Productions, 2020)

Az ősi recept szerint

beast_of_revelation.jpg

Minden műfajban megvannak azok a sokat látott veteránok, akikre bármikor lehet számítani. Habár a hollandiai székhelyű Beast Of Revelation csak 2019 óta létezik, elég a tagok nevét átböngészni, és az ember máris tudja, hogy ezek az arcok nem fogják cserbenhagyni.

Tovább

Pearl Jam - Gigaton (Virgin / EMI, 2020)

Zene felnőtteknek

pearl_jam_gigaton.png

Hét év telt el a legutóbbi Pearl Jam album, és 24 év az utolsó (és ezidáig egyetlen) magyarországi koncert óta. Mindkét esetben hosszúra nyúlt a várakozás és bár sajnálatos módon a régóta várt budapesti fellépést is veszélyezteti a korona-vírus helyzet, az új album azért megérkezett, így történjen bármi, nem maradunk PJ nélkül.

Tovább

Brant Bjork - Brant Bjork (Heavy Psych Records, 2020)

bb.jpg

Megint stonerkedés, megint Brant Bjork. A Kyuss utód Vista Chino lényegében halott, azonban annak tagjai mégis aktívak. John Garcia tavaly hozta ki a szóló lemezét, Nick Oliveri pedig a Mondo Generatort röffintette be. DE! A legaktívabb továbbra is Brant bácsi, aki újabb szólólemezzel jelentkezik. Itt van a legújabb anyaga, ami egyszerűen a Brant Bjork címet kapta.

Tovább

Human Impact - Human Impact (Ipecac, 2020)

Az ütvefúró és az apokalipszis véletlen találkozása a boncasztalon

human_impact.jpg

Az Unsane 2019-ben feloszlott, miután Chris Spencer gitáros-énekes kilépett a bandából, de jó hír a rajongóknak, hogy Chris tovább üvöltözik, mert itt van helyette a Human Impact. Ugyanakkor a “helyette” nem jó szó, hiszen az új formáció nem akar Unsane pótlék lenni, inkább úgy jellemezném, hogy ez az a zenekar amiben az Unsane-es arc játszik.

Tovább

Body Count - Carnivore (Century Media, 2020)

A rap metal nagypapa korban is jól áll, ha ügyesen csinálják

bodycountcarnivore.jpg

Ice-T formában van. Míg a 90-es éveket követően alig mutatott aktivitást a Body Count, és közel 20 év alatt csak egy nem különösebben maradandó lemezre futotta tőlük, addig az utóbbi években maximális fordulaton pörög a gettó metál legütősebb brigádja. Fesztiválok, koncertek, és most itt az újabb csapás, zsinórban a harmadik hibátlan adrenalinbomba. A Carnivore egy gyilkos ragadozó, ami szétszed.

Tovább

Today Is The Day - No Good To Anyone (The End Records, 2020)

Amikor hard rockot játszik egy sludge/noise/grind legenda, de csak nem tud kibújni a bőréből

titd-ngta.jpg

Ha szereted a csúnya zenéket, eljön a nap, amikor meg kell ismerned a Today Is The Day-t. Nem csak mert hivatkozási alap, kult, és a Mastodon szebbik fele megfordult benne, és bár ez önmagában is elég volna, de valóban egy olyan zenekarról van szó, amihez hasonlóan csak kevesen tudják dalban elmondani a módosult tudatállapotok és mentális zavarok szépségeit. Kevésbé szélsőséges mivolta végett a No Good To Anyone tökéletes belépő.

Tovább

Wrekmeister Harmonies - We Love To Look At The Carnage (Thrill Jockey, 2020)

Érzelemdús cammogás Tarr Béla rögös útjain

wh.jpg

2017 nyarán volt szerencsém megismerni a Wrekmeister Harmoniest. Az a Robotos koncertjük meg alapjaiban változtatta meg a zenekarhoz való hozzáállásomat. Amik fenn voltak tőlük dalok pörgettem, és be is jöttek eléggé, de élőben megtapasztalni ezt a formabontó zenét más tészta volt. Hegedű, slide gitár, zongora, és mind ez leborítva egy súlyos doom-drone köntössel, miközben egy élő szövet textúráját alkotja minden hang. Ezekért érdemes beleásnia magát az embernek az igazán földalatti zenékbe.

Tovább

Mudfield - Kelet Népe (Keytracks Hungary, 2020)

Csókolom, az év zenekara kijöhet játszani?

mudfield_kelet_nepe.jpg

Az egyik legjobb dolog az Internetben, amióta Vágási Feri is beszállt, hogy van YouTube. Az az oldal, ahová több ezer videót töltenek fel óránként. Az az oldal, ahol bármiről (is) találsz videót. Ha valami leírást keresek már előbb használom ezt az oldalt, mint a Google barátomat. Ebből kifolyólag miért keresnék máshol zenét? És szerencsémre szembe jött a Mudfield.

Tovább

Ozzy Osbourne – Ordinary Man (Epic Records, 2020)

Nem hétköznapi, de nem is örökérvényű

ozzy_ordinary.jpg

Ha csak a címét nézzük a tizenkettedik Ozzy szólólemeznek, egyből valami ironikus csavarra gondolhatunk, hiszen emberünk esetében (bármilyen vonatkozásban) a „szokványos”, „hétköznapi” szavak vagy ezek szinonimái alig értelmezhetőek. Viszont a démoni alakként feszítő énekest látva a borítón, és a címadó szám „…the truth is I don’t wanna die an ordinary man” sorát olvasva a refrénben sok részletet helyre tudunk tenni az albummal kapcsolatosan.

Tovább

Salvia - Noys (2020)

Az év egyik legjobb lemeze már most

salvia.jpg

Folyamatosan keresem az új zenéket. Nem tudom, hogy miért, de nem bírok belenyugodni, hogy ne halljak valami újat. Azért is tartom ezt fontosnak, mert mindig megújulok tőle. Mindig hozzá ad valamit a nézeteimhez. A Salvia, már a nevéből eredendően is könnyen kitalálható, hogy egy újabb stoner zenekar....De milyen stoner!

Tovább

Mondo Generator - Fuck It (Heavy Psych Sounds Records, 2020)

Sallang- és tétmentes stoner kábulat és punkos őrület

mondogenerator-fuckit.jpg

8 év után ismét van Mondo Generator lemez. Persze Nick Oliveri (ex-Kyuss, Dwarves, ex-QOTSA) azalatt sem tétlenkedett, de mindig jó a balhés basszert hallani. A felállás a szokásos, néhány betépett haver, pár rekesz sör, egy kis mocskos punk/stoner rock, ez belépő a mennyországba, és az elvonóra. Ezek az arcok valószínűleg mindkettőről tudnának mesélni, míg a lemezcím mindannyiunk ar's poeticája lehetne. A Fuck It egy laza utazás a kockásinges stoner favágó romantika helyett a poros kaliforniai generátorpartik világába.

Tovább

Lowrider - Refraction (Blues Funeral Recordings, 2020)

20 éves bor a nemesebb fajtából

low.jpg

A Lowrider neve nem ismeretlen számomra, az viszont igencsak meglepett, hogy gyakorlatilag az Ode to Io lemezük, ami gyakori vendége volt bő tizenöt éve a lejátszómnak, az egyetlen nagylemeze a svéd zenekarnak, emellett négy számot dobtak ki a Nebulával közös spliten. Az Ode to Io viszont egy olyan eltalált lemez volt, amivel elég vastagon beírták a nevüket, az akkor (2000-es lemezről beszélünk) a Kyuss utáni, de a másodvirágzás előtti stoner rock nagykönyvébe. Most pedig gyakorlatilag a semmiből újra megjelent a Lowrider a Refractions című lemezével.

Tovább

Psychotic Waltz – The God-Shaped Void (Inside Out Music, 2020)

Keringő a világ tetején

pw2020.jpg

Ha az ember az életének egy korai szakaszában – tizenévesen, illetve a húszas évei elején – a szívébe zárja egy zenekar akkori munkásságát, és meghatározó koncertélmény is köti hozzájuk, akkor óhatatlanul különösen magas elvárásokkal közelít az adott együttes huszonhárom (!) év kihagyás után érkező visszatérő anyagához. Jelen sorok írójának a kaliforniai (San Diego városából származó) Psychotic Waltzhoz fűződő „viszonyára” pontosan ráillik mindez, és vagyunk még jó néhányan, akikre igazak a fenti megállapítások.

Tovább

Loathe - I Let It In And It Took Everything (Sharp Tone Records, 2020)

Millennium akkor és most

135170-loathe-i-let-it-in-and-it-took-everything.jpg

Van egy meredek teóriám, amibe egyébként pont annyira lehet belemagyarázni sok mindent, mint amennyire darabjaira lehet szedni. Szóval röviden ennyi lenne: Húsz évente a zenei fő irányvonalak (legfőképp a rock/metal stílusoknál) újra előkerülnek kisebb-nagyobb változtatásokkal. Gyakorlatban megnézve (belemagyarázva) kb. így néz ki a tétel: A 90-es évek grunge érája elég sokat merített a 70-es évek psych/hard rock dolgaiból, a 60-as, 70-es évek pedig sokat táplálkozott a korai könnyűzene country-blues majd rock n' roll vonulatából.

Tovább

BUZZ - Valium (2020)

Budapest reménye

buzz_valium_ep_cover-_med.jpg

Minden héten igyekszem legalább egy új albumot meghallgatni. Többségében igyekszem kicsi, underground zenekarokat felfedezni magamnak, hátha idejekorán meglátom az új nagy reménységet. Tavaly is találtam jócskán király kis zenekarokat. A héten nem kellett sokat keresgélnem, ugyanis a budapesti BUZZ zenekar anyag egyből pofán csapott.

Tovább

Green Day - Father Of All Motherfuckers (Reprise Records, 2019)

Múltba nyúló jelenkori homály

faterofall.jpgKétségtelen, hogy az American Idiot okozta robbanás következtében a Green Day kitörölhetetlenül beírta magát az arénazenekarok sorába. Persze Billy Joe Armstrongék ezt igyekeznek is meghálálni, mindig van valami szemtelenül fogós nótájuk, aminek következtében nem hogy a víz felett, a sztratoszférában tartják magukat, így szinte csak sodródni kell a (lég)áramlattal és hozni, amit nagyon is tudnak: a slágereket. Nos, a Father Of All Motherfuckersszel ez egy kicsit mellément.

Tovább

Annihilator - Ballistic, Sadistic (Silver Lining Music, 2020)

Nincsenek viccdalok, műfajkísérletek, lelassulások

annihilator-ballistic-sadistic.jpg

Mindig kiemelt figyelemmel követem Jeff Waters és aktuális zenésztársai munkáját és az első hírek óta, hogy új lemezt ad ki az Annihilator izgatottan vártam a megjelenést. Ígéretekből nem volt hiány: a legjobb lemez a Schizo Deluxe óta, dühös, technikás album, a három legerősebb albumunk közé tartozik, az Annihilator valaha megjelent egyik legjobb albuma, stb. Meglehetősen ambiciózus nyilatkozat, de mindig ezt olvashatjuk új lemezek kapcsán.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum