Havok - V (Century Media, 2020)

Elviszi a pálmát a new wave thrash színtéren

2020. június 04. - Frogfoot

havok_v.jpgA coloradoi székhelyű Havok visszatért a 2017-es Conformicide után amely magasra tette a lécet, David Sanchezék új albuma a minden fantázia nélkül elnevezett "V". Az első négy albumával a Havok bebizonyította, hogy könyörtelen erővel rendelkezik a thrash metal területén és elviszi a pálmát a new wave thrash színtéren. A ’80-as években keresendők a hatásaik, azonban akik járatosak ebben a korszakban azok egész pontosan képesek megtippelni azt is, hogy azon belül melyik volt az a pár név, ami kiemelt jelentőséggel bírt a zenészek ízlésének formálásában.

Tovább

Albumsimogató: Limp Bizkit - Chocolate Starfish And The Hot Dog Flavored Water (2000)

limp_bizkit_chocolate.jpg

Az ezredforduló küszöbén állunk, 1999-et írunk. Érezzük, hogy valami komoly változás jön. Miközben a világ retteg a millenniumi évtől, addig Britney Spears mérhetetlen teret hódít magának. Ricky Martin minden nő szívét meghódítja a Livin' la Vida Loca dallal. Lemegy a Woodstock Fesztivál, és Amerikában a nu-metal arra készül, hogy leigázza a világot. A számítógépek összeomlása elmaradt, megmaradt a gazdaság, de a nu-metal tagadhatatlanul megpörgette a Földet.

Tovább

Mad Robots - Pareidolia (EDGE Records, 2020)

4jy4x7nh.jpeg

A robotok csúnyák, gonoszak, önálló életre kelnek és leigázzák az emberiséget. Ezt már marha régóta tudjuk. De vannak hasznos robotok is, akik még nem ébredtek öntudatra, akik még bírják, ha kapnak egy csicskalángost, de azért mégis vissza szólnak, ha úgy van. Itt van most a hazai Mad Robots, akik szórják a nyakleveseket az új Pareidolia címre keresztelt albumukkal.

Tovább

Firewind – Firewind (AFM Records, 2020)

Tavaszi szél tüzet áraszt

firewindselftitled.jpg

Az európai metal színtér másodvonalában is vannak csapatok, akik rendszeresen szállítják le egyik lemezüket a másik után. Hozzák a megbízható minőséget, az elvárható egyenletesen magas színvonalat, megörvendeztetve lojális, kitartó követőiket. Ide sorolható a görögországi székhelyű, de nemzetközi tagságú Firewind is.

Tovább

Albumsimogató: King's X - Tape Head (Metal Blade, 1998)

Welcome to the groove machine!

kings_x_tape.jpg

Vannak a kőbe vésett klasszikusok, melyeknek bérelt helyük van mindenféle all time toplistán (Nevermind, Sgt. Pepper, London Calling és társai), meg vannak a titkos favoritok, melyek minőségben hozzák a szintet, de ilyen-olyan okból kifolyólag valahogy nem kerültek soha igazán reflektorfénybe.

Tovább

Paradise Lost - Obsidian (Nuclear Blast, 2020)

A fekete kő

obsidian.jpg
Új Paradise Lost album. Látatlanban ötös. Nagyjából el lehetett volna a recenziót intézni a lemez megjelenése előtt egy nappal. Az Obsidian három évvel a Medusa után érkezett. Azután a Medusa után, ami a banda legsötétebb három lemezének záró akkordja, hiszen a Tragic Idol, a The Plague Within és a Medusa is olyan mélységekbe taposta le hallgató lelkét, amilyenre nem volt korábbban példa a Paradise Lost karrierjében. Hogy merre van tovább, számomra csak ez volt az egyetlen kérdés az új lemez, az Obsidian esetében.

Tovább

Caligula's Horse - Rise Radiant (InsideOut, 2020)

Megtorpant a lendület?

chriseradiant.jpgA Caligula's Horse a progresszív metal egyik üde színfoltjává nőtte ki magát az utóbbi években. Még tíz éve sem aktív az ausztrál ötös, mégis már az ötödik nagylemezével örvendezteti meg a zenerajongókat, ami a maga nemében egy újabb remek alkotás lett. Viszont gyorsan tegyük azt is hozzá, hogy mintha saját magukhoz mérve kicsit megtorpant volna az a bizonyos csillagok felé törő lendület, kevésbé hatna az újdonság erejével a Rise Radiant - igaz, nehéz munka is lett volna megugrani az utolsó két korong színvonalát...

Tovább

Albumsimogató: jubileumát ünnepli a Soulfly Omen című albuma

10 éves az utolsó jó Soulfly album?

soulfly_omen.jpg

A Soulfly egy rettentően meghatározó zenekar volt a kétezres években. Emellett ha akarunk, se tudunk elmenni. Illetve nem is feltétlen a zenekar, mert abban jöttek-mentek a tagok. Sokkal inkább Max Cavalera volt a meghatározó. Lehet vitatkozni, hogy az öregnek nem kellene már úgy tenni, mintha gitározna, vagy ordítana, de az érdemeit nem lehet tagadni. Ma tíz éves a Soulfyl Omen albuma.

Tovább

Lastborn - Of Broken Bones (2020)

90106863_906125736502045_604450568840151040_o.jpg

Vicces, amikor jön egy e-mail Fehéroroszországból, hogy írjatok már a bemutatkozó anyagunkról. Ilyenkor már csak kíváncsiságból is megnyitom a mellékelt zenét, és néha csodákra lelek, néha meg kegyetlenül pofára esek és vagy lepasszolom az anyagot, vagy megírom, hogy köszönjük, de nem.... Utóbbi azért ritka, mert az esetek többségében mindig írunk valamit. Így volt ez a Yuriék esetében is. Küldték az anyagot, most meg itt ülök a székben és pötyögöm, hogy milyen is a Of Broken Bones.

Tovább

Green Carnation - Leaves Of Yesteryear (Season Of Mist, 2020)

Nem tegnap volt az az év... De végre ismét itt van!

green-carnation-leaves-of-yesteryear.jpgJó tizennégy év után adott ki új lemezt a Green Carnation. Ennek persze az egyik fő, ha éppen nem a legnyomósabb oka az volt, hogy 2006-2014 között inaktív volt a norvég progos doomcsapat, de azért már az újjáalakulás óta is eltelt már egy pár év... Nos, ennek a termését rakta most le a szextett és bizony semmi okunk a csalódásra! Megérte a várakozás? Meg! Jó album lett? Bizony ám!

Tovább

Mark Lanegan - Straight Songs Of Sorrow (Heavenly, 2020)

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

lanegan20album.jpg

Nemrég jelent meg Mark Lanegan "Sing Backwards and Weep" című önéletrajza, ami jó politoxikománhoz méltóan egyfajta drognapló is, melyben hősünk Vergiliusként kalauzolja végig az olvasót a saját különbejáratú poklában. Ezzel nagyjából egyidőben jött ki a legfrissebb Lanegan szóló album is, ami tulajdonképpen ennek a könyvnek a soundtrackje.

Tovább

Boston Manor - Glue (Pure Noise Records, 2020)

Engedd, hogy magához ragasszon!

784384.jpgNem ez az első alkalom, hogy egy zenekarral  majdhogynem a véletlen hoz össze és  a szokásosnál jobban meg tudom kedvelni! Természetesen a Boston Manorban is az fogott meg, mint sok más "sorstársában": mer kicsit másabb lenni, mint a mezőny többi része. A Glue a maga fiatalos lendületével és szemérmetlen változatosságával együtt egy piszkosul jó album lett!

Tovább

Hollywood Undead - New Empire: Vol. 1 (BMG, 2020)

Combosabb riffek, metalosabb dallamvezetés

hollywood_undead_new_empire.jpg

Az amerikai hip-hop kultúra mindig érdekelt, főleg a kezdetek, az underground/underdog jellege miatt, meg úgy általában a zene társadalomra gyakorolt hatása miatt. Ezért bírtam nagyon a Renitensek (The Defiant Ones) Netflix dokut, ahol Dr. Dre és Jimmy Iovine sztoriját dolgozták fel. Aztán ahogy haladtam a részekkel előre, egyszercsak az egészre ráúszott a Hollywood Undead zenéje. Elkapott és sokáig csengett a fülemben. Valamikor évekkel ezelőtt amikor a Nova Rockon láttam őket, akkor simán elintéztem annyival, hogy újabb maszkos amerikai bagázs ugrál, reppel, haladjuk. Pedig azért ennél többek ők.

Tovább

Five Finger Death Punch - F8 (Better Noise Music, 2020)

Harmatos újjászületés

ffdp_f8.jpg

Egy könnycseppet morzsolok, miközben a februári koncertre gondolok, ugyanis a 5FDP új lemeze a buli után egy héttel jelent meg, most meg a karantén alatt a billentyűzet fölött görnyedve írnék az új lemezről. Írhatnék olyanokat, hogy a koncert után epedve vártam az új lemezt, de nem, mert tudhattuk előre, hogy a las vegas-i banda semmi meglepőt nem fog mutatni a F8 (~fate...érted..#baszomszóviccek) lemezen. Egy pici kis reményem azért volt. Az új anyagot bemutató kislemezek egészen sodrós jófaja tufa metált hoztak. Pláne ezek (is) olyan kurvajól szóltak koncerten, hogy akár ebből akármi is lehet(ett volna).

Tovább

Warbringer - Weapons Of Tomorrow (Napalm Records, 2020)

warbringer_weapons.jpgAz olyan nehézsúlyú új albumok, mint a Testament, a Sepultura, az Annihilator és a  Havok, valamint az olyan újoncokkal mint a Bonded a thrash metal szerencsére élénkebb mint valaha. De nem csak a nagy nevekre érdemes figyelni, érdemes egy kicsit utánanézni a kevésbé ismert zenekaroknak is. Újoncnak ugyan nem nevezhető, mert a Weapons Of Tomorrow a kaliforniai thrasherek hatodik nagylemeze.

Tovább

Elder - Omens (Stickman Records, 2020)

Adjátok vissza az Elderemet!

omens.jpg

2016 körül merültem alá az Eldernek igazán. Az azt megelőző stoneres, alap doomos Dead Roots Stirring, annyira nem kapott el, talán csak egy kósza belehallgatást élt meg akkor nálam. Viszont a Lore! Azt kell hogy mondjam, hogy abban a lemezben benne volt minden, ami miatt zenébe bele lehet szeretni. Hosszú, de tökéletes ívben felépített számok, olyan egymásutánban, mintha a tenger hullámain lebegnél. A legutóbbi Reflections of a Floating World egy kicsivel talán gyengébb lett, de még így is az év egyik legkellemesebb lemeze volt számomra.

Tovább

Katatonia - City Burials (Peaceville, 2020)

Temessetek, mert élni akarok!

cityburials.jpgAmikor pár évvel ezelőtt bejelentette a Katatonia, hogy most akkor bizonytalan ideig befejeznék a sötétség sugárzását, szó szerint elszomorodtam. Ezt nem a poén kedvéért írtam, tényleg arra gondoltam csak, hogy ez csak egy rossz vicc volt és hamar vége lesz... Úgy alakult, hogy 2019-ben az akkor tíz éves Night Is The New Day megünneplésére végül valószínűleg a tervezettnél kicsit hamarabb, de csak összeálltak és beindították a szekeret, igaz, akkor még nem volt tervben az új lemez. Legalábbis nem ebben a formában...

Tovább

Trivium - What The Dead Men Say (Roadrunner, 2020)

Most akkor mi van?!

whatthedeadmen.jpgA 2017-es The Sin And The Sentence albummal a Trivium végre újra megtalálta önmagát. Nem akartak új Metallica, Testament (Crusade), vagy Disturbed lenni (Vengeance Falls), nem akartak latymatag stadionrock valamit tolni (Silence In The Snow), hanem egyszerűen csak kiírták magukból, amit szerettek volna és meg is lett az eredménye: akkorát szólt a lemez, mint a Shogun óta semmi a négyes tollából (húrjaiból?)! Adott volt a kérdés: vajon a What The Dead Men Say is tartja-e ezt a szintet? Megalapozottnak mondható a félelmem, mivel mindig, amikor odarepesztenek, a következő koronggal rendszerint vissza is vesznek abból a lendületből. Nos, felemás érzéseim vannak az új albummal kapcsolatban...

Tovább

Enter Shikari - Nothing Is True And Everything is Possible (SO, 2020)

A színes-szürke elektromos szobor

nothingisnagy.jpgSemmi sem igaz és minden lehetséges! Ez az eredetileg a Nothing Is True And Everything is Permitted mondásból átvariált cím körülbelül le is festi a négyes zenéjét: míg az első fél a szövegek mondanivalóját és rendszerint kritikus hangvételét, addig a második szakasz a valóban a szivárvány szinte minden színében pompázó zenét jellemzi kitűnően. Igaz, minden relatív, de a 'Shikari talán még magához képest is egy eklektikus lemezt rakott most le az asztalra, úgy emberesen megmutatták, mi fán terem a... Minden!

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum