Monolord - No Comfort (Relapse Records, 2019)

DOOMmal az űrbe!

2019. szeptember 22. - KoaX

monolord_last_leaf.jpg

Svédország bővelkedik a jobbnál jobb zenekarokban. Egyszerűen ontja magából az olyan zseniális bandákat, mint az Opeth, a The Haunted vagy az Entombed, hogy csak egy párat említsünk a teljesség igénye nélkül. Jó pár éve pedig a nyakunkba kaptuk még a Monolordot is. A zenekar most hozta ki a legújabb, No Comfort című lemezét, amit mi már tűkön ülve vártunk.

Tovább

Paediatrician - Harlequin Fetus (Sirius Records, 2019)

Kiváló minőségű hazai darált hús

p.jpg

Harlequin-szindróma egy elég kemény születési rendellenesség. A csecsemők bőre hüllőszerűen pikkelyes, vastag és kérges, sokszor csonka füllel és orral jönnek a világra. Gyógymód nincs rá, csak enyhítés és sokszor túl sem élik az újszülöttek az első hetet. Ilyen témába is csak a hazai brutal death/goregrind Paediatrician nyúlhat bele, főleg, hogy egy ilyen betegségbe belehalt kisdedről nevezze el az új anyagát. Nem sűrűn kerül a kezem közé hazai korong, de örülök, hogy betalált, mert egy nagyon mocsok lemezt tartok a kezemben, ahhoz képest, hogy nem a fő területem a műfaj.

Tovább

Salvus - Irtás (Hammer, 2019)

Kiirthatatlan!

salvus_irtas.jpgA Salvus számomra a magyar metal mezőny egyik érdekes színfoltja. Ha valami földöntúli hatalmam lenne és újrarendezhetném az erőviszonyokat az itthoni gitárzenei életben, biztos, hogy a Salvus rögtön az élmezőnyben találná magát (nagy kár, hogy erre vajmi kevés esélyem van). A csapat folyamatosan, albumról-albumra emeli a nívót, sorra hozza az egyre jobb lemezeket, melynek a legújabb fejezete Irtás címen jelent meg még az év kicsit korábbi időszakában.

Tovább

Depresszió - Nehéz Szó (Hammer, 2019)

Röviden, de annál töményebben!

nehezszo.jpgBelegondolni is durva, hogy már a kilencedik nagylemezénél jár a magyar metal mezőny egyik legnagyobb neve, a Depresszió. Még durvább, hogy lassan már húsz éve annak, hogy az első album, a Tiszta Erőből a maga gyerekbetegségeivel együtt, de kikerült a nagyvilágba! A kilences jegyében fogant, az Amíg Tart nagylemezre is visszautaló borítójú Nehéz Szó méltó utódja az eddigi nyolc nagytestvérének, az egész album, ahogy az eddigiek is, egy nettó slágergyűjtemény lett.

Tovább

Planet Of Zeus - Faith In Physics (HPSR, 2019)

Jó planétán vagyunk?

64601185_10156729187638853_6159619440523608064_n.jpg

Görögország levegőjében tutira van valami, amiért annyi stoner zenekar jön onnan. Vagy lehet csak az Istenek lehelete csapkodja a tarkójukat a zenészeknek nem tudom, de tény, hogy virágzik arrafelé ez a műfaj. A Planet Of Zeus-ról tutira hallottál már, ha érdekelnek a sivatagi riffek, ha meg nem, akkor éppen itt az ideje pótolni a hiányosságot.

Tovább

Korn - The Nothing (Roadrunner, 2019)

Édes (?) kis semmiség

kornthenothingcdbetter.jpgJonathan Davis dalba önthette a gyászát, lévén pont ezen lemez írása közben veszítette el a feleségét, a masszív szenvedélybetegségben szenvedő Devent. Ez egy igaz sajnálatos, de nagyon is gazdag táptalajt adott az énekes egyébként is öngyötrő szövegvilágának, mely alá nem kellett más, csak egy jó szőnyeg, azaz néhány remekül megírt dal, aztán meg is van a siker, a Korn jelenlegi korszakának klasszikus album-receptje. De...!

Tovább

Három agyszaggató mestermű a metal sötétebb oldaláról

Torche, Victims és Ceremony lemezismertetők

torche-2019.jpg
Kisebb elmaradást pótolunk a lenti írással, lévén a Torche júliusban megjelent új nagylemezéről, az Admissionről valami rejtélyes okból eddig nem hoztunk le lemezismertetőt, lemezajánlót - mert bizony nagyon is ajánlott alkotásról van szó! Mindezt mintegy virtuális mea culpaként kiegészítjük a hamarosan Budapestre látogató Victims és a szintén a magyar fővárosba készülő Ceremony egy-egy friss alkotásával is, melyek legalább annyira kötelezők a súlyosabb muzsikák kedvelőinek, mint a Torche alkotása.

Tovább

Equilibrium - Renegades (Nuclear Blast, 2019)

Az epikus folk metal tragikus metamorfózisa

renegades.jpg

Az Equilibrium egy monumentálisan kiemelkedő folk metal zenekar volt a műfajon belül, a fantasy játékok által inspirált, de mégis skandináv/viking/pagan hangzása miatt számomra inkább maga volt az epikus metal megtestesítője, nem a poweres oldalról. Sokkal több volt, mint egy mezei folk metal banda, attól függetlenül, hogy a színtér szokásos zenekaraival sokszor mosták össze őket - nem véletlenül volt a kedvenc formációim és gyerekkorom meghatározó együttese 2007 óta. A zenei formula René Berthiaume gitáros és egyedüli dalszerző érdeme, aki most úgy döntött megreformálja az együttesét - révén, hogy ő az egyedüli alapító már csak - egy új stílusbeli irányzattal, egy arculatváltással és két plusz új bandatag hozzáadásával. Hát ezért írtam mindent múlt időben.

Tovább

Tool - Fear Inoculum (Volcano, 2019)

Amiért érdemes 13 évet várni

toolfi.jpgKevesen vagyunk, akik hittek benne, hogy tényleg eljön ez a nap. 13 év 4 hónap és 2 nap után újra egy Tool lemezzel gyarapodott a világ. Nem volt ez egy könnyű szülés! Sőt! A 2006-os 10 000 Days után hosszas pereskedésbe futott bele a zenekar, emellett Maynard James Keenan is elfoglalt lett a másik két projectjével az A Perfect Circle-lel és a Pusciferrel. A rajongók meg ahogy tudták úgy próbálták feldolgozni, hogy néha megvillantotta valamelyik tag az új album reménysugarát. Hol elviccelve, hol a Guns N' Roses Chinese Democracy-jéhez hasonlítgatva a kialakult helyzetet, hol teljesen lemondóan. És akkor ízlelgessük egy kicsit még, hogy mennyit jelent ez a 13 év 4 hónap 2 nap: a Tool egy az egyben kimaradt például a közösségi médiák mindent behálózó térnyeréséből, és abból, hogy az időközben felfutó online zene szolgáltatókon megjelenjenek (az iTunes, Spotify stb. bojkottjukra gondolok itt, ami viszont ebben az évben már náluk is járható út lett; apró könnycsepp elmorzsolást ért ez nekem). Egy éles szemű marketinges ilyenkor már többszöri válságmegbeszélést hívna össze, hogy miként tartsa életben a zenekar nimbuszát. Ehelyett a Tool ebben a hosszú szünetben is meghatározó tényező tudott maradni. Sőt!

Tovább

Nocrul – All Mortal Creatures Must Die (NGC Prod., 2018)

A 40K bűvöletében

nocrul_cover.jpg

A hazai underground mozgalmon belül a legmélyebb bugyrokban (értsd: a legextrémebb zenei közegben) is bőven találunk olyan formációkat, akik mind a muzsikát, mind a koncepciót tekintve egyediségre, különlegességre törekszenek. Ide sorolandó a 2012-ben Szentendrén létrejött Nocrul duó is, amely, miközben áttette székhelyét Londonba, egy kislemezt, két EP-t, egy split anyagot, valamint három teljes albumot tett le az asztalra. Utóbbiak közül az itt tárgyalt All Mortal Creatures Must Die még az elmúlt év végén látott napvilágot, de úgy gondolom, most sem késő írni róla.

Tovább

Sacred Reich – Awakening (Metal Blade Records, 2019)

Az ébredő Erő

sacredreichawakeningcd.jpg

Előbb vagy utóbb ennek is be kellett következnie, nem igaz? A tengerentúli thrash metal második vonalához tartozó, Arizona államból indult Sacred Reich a 2006-os újjáalakulása óta koncertfronton folyamatos aktivitást mutatott. Abban a kérdésben viszont, hogy lesz-e valaha új stúdiófelvétel, még három évvel ezelőtt – amikor Wiley Arnett gitárossal interjúztunk – sem tűnt egyértelműnek a csapat álláspontja. 

Tovább

Killswitch Engage - Atonement (Metal Blade, 2019)

Azt hiszem, most ez nem...

kse-unleashed.pngHát, megérkezett a Killswitch Engage legújabb lemeze, az Atonement. Megmondom őszintén, míg a csapat első pár lemeze alanyi jogon figyel ott a metalcore lemezek legjobbjai között, addig az utolsó pár album (kezdve a második "saját neves" lemeztől) egyáltalán nem hatott meg, nem is tudom, hogy igazán fel tudnék-e idézni róluk általam kedvelt pillanatokat, dalokat, még a klipes nóták sem érintettek meg egyáltalán. Emiatt, mármint a KSE-lemezek iránti csökkenő lelkesedésem miatt (koncerten még mindig szétszedik az ember arcát!) kicsit félve haraptam rá az Atonementre, mely így mondhatni igen sokat kellett (volna), hogy bizonyítson nálam.

Tovább

Eugene Tooms - The Whole Nine Yard (2019)

A mechanikus kakas támadása

68603685_587880611618334_1779760131643277312_n.png

Amikor egy haver azzal ír rám, hogy "írnék-e a lemezükről?" mindig elgondolkodom, hogy ez jó ötlet-e. Volt már rá példa, hogyha nem tetszett az ismerős zenéje, akkor abból sértődés lett és hosszas haragtartás felém. Máskor meg olyan lemezt kapok, amit ki sem bírok venni a lejátszóból. Kétélű dolog ez, de azért a többség megértő. Csütörtök reggel akptam meg a Eugene Tooms bemutatkozó lemezét a The Whole Nine Yardot.

Tovább

Russian Circles - Blood Year (Sargent House, 2019)

Azok a körök tovább tágultak

bloodyear.png

A Russian Circles-ről mindig a 2013-as Düreres koncert ugrik be. Mennyire vártam azt a koncertet, mennyire nem értettem a Memorial albumot és, hogy mennyire örülök, hogy ott voltam még ma is. Pedig emlékszem, hogy azon a napon tizennégy órát toltunk a melóban és hulla fáradtak voltunk, de a kis teremben olyan koncert volt, amit ma is emlegetünk. Most meg itt a legújabb album a Blood Year, amit…..

Tovább

Volbeat - Rewind, Replay, Rebound (2019)

Reduce, reuse, recycle

volbeatrewindcd.jpgA dán Volbeat iránti lelkesedés nem lohad, hiába nyomják már lassan majd' két évtizede, majdhogynem felfelé ívelő pályán korcsolyáznak továbbra is a végtelen felé. A srácok persze ennek megfelelően mindig megoldják, hogy szem előtt legyenek, ráadásul ahogy el is várható, jó kis bulikat rittyentenek, járjanak bármerre a világban. Igazából talán mondani sem kell, az egyik legkomolyabb dán zenei exportcikk lettek az utóbbi időkben, a tavalyi masszív koncert DVD után pedig megérkezett az új csomag, a már jó előre beharangozott és be is promózott Rewind, Replay, Rebound.

Tovább

Slipknot - We Are Not Your Kind (Roadrunner, 2019)

Te mennyire lennél barátságos?

wanyk.jpg

A Slipknot debütáló albuma pontosan húsz éve jelent meg. Azóta jó néhányszor lecserélte a kilenc tagot számláló szörnyeteg a maszkjait, túl vannak pár tagcserén, most pedig újra hallatnak magukról. We Are Not Your Kind címmel a napokban jelent meg a hatodik nagy stúdió albuma a zenekarnak. Nézzük is meg, hogy mit is hoztak nekünk most az iowai zenészek!

Tovább

Bioscrape - The Cage (2019)

A lustaság jutalma

bio.jpg

Olaszországról elsősorban nekem Róma jut eszembe, vagy az Ufomammut, esetleg Julius Caesar vagy a foci bunda botrányok, pedig nem is szeretem a focit. A lényege ennek az egésznek, hogy most van még egy támpont számomra. A Bioscrape zenekar agresszív muzsikájával és az új, The Cage című albumával odarakta magát a bandmapre.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum