Russian Circles - Blood Year (Sargent House, 2019)

Azok a körök tovább tágultak

2019. augusztus 18. - KoaX

bloodyear.png

A Russian Circles-ről mindig a 2013-as Düreres koncert ugrik be. Mennyire vártam azt a koncertet, mennyire nem értettem a Memorial albumot és, hogy mennyire örülök, hogy ott voltam még ma is. Pedig emlékszem, hogy azon a napon tizennégy órát toltunk a melóban és hulla fáradtak voltunk, de a kis teremben olyan koncert volt, amit ma is emlegetünk. Most meg itt a legújabb album a Blood Year, amit…..

Tovább

Volbeat - Rewind, Replay, Rebound (2019)

Reduce, reuse, recycle

volbeatrewindcd.jpgA dán Volbeat iránti lelkesedés nem lohad, hiába nyomják már lassan majd' két évtizede, majdhogynem felfelé ívelő pályán korcsolyáznak továbbra is a végtelen felé. A srácok persze ennek megfelelően mindig megoldják, hogy szem előtt legyenek, ráadásul ahogy el is várható, jó kis bulikat rittyentenek, járjanak bármerre a világban. Igazából talán mondani sem kell, az egyik legkomolyabb dán zenei exportcikk lettek az utóbbi időkben, a tavalyi masszív koncert DVD után pedig megérkezett az új csomag, a már jó előre beharangozott és be is promózott Rewind, Replay, Rebound.

Tovább

Slipknot - We Are Not Your Kind (Roadrunner, 2019)

Te mennyire lennél barátságos?

wanyk.jpg

A Slipknot debütáló albuma pontosan húsz éve jelent meg. Azóta jó néhányszor lecserélte a kilenc tagot számláló szörnyeteg a maszkjait, túl vannak pár tagcserén, most pedig újra hallatnak magukról. We Are Not Your Kind címmel a napokban jelent meg a hatodik nagy stúdió albuma a zenekarnak. Nézzük is meg, hogy mit is hoztak nekünk most az iowai zenészek!

Tovább

Bioscrape - The Cage (2019)

A lustaság jutalma

bio.jpg

Olaszországról elsősorban nekem Róma jut eszembe, vagy az Ufomammut, esetleg Julius Caesar vagy a foci bunda botrányok, pedig nem is szeretem a focit. A lényege ennek az egésznek, hogy most van még egy támpont számomra. A Bioscrape zenekar agresszív muzsikájával és az új, The Cage című albumával odarakta magát a bandmapre.

Tovább

Sum 41 - Order In Decline (Hopeless, 2019)

A gördeszkások is megöregednek

sum41orderindeclinecd.jpg

A skaterek nem változnak csak átalakulnak. Ezt bátran kijelenthetem huszonhat, gördeszkán töltött év után. Többet deszkáztam életem során, mint amennyit nem. Így egyértelmű, hogy a kétezres évek elején engem is elkapott a skatepunk hullám, így a Sum 41 nekem sem maradt ki. Mivel a zenekar most új lemezzel jelentkezett, alap volt, hogy én kapom meg őket. Itt is van az Order In Decline.

Tovább

Dead Sacraments - Celestial Throne (2019)

Az égi trónok harca

56161676_1122232504643659_4058657074387615744_o.jpg
Milliószor elmondtam már, hogy fontos az új zenekarokat felkutatni. Minden nap örömmel hallgatok meg valami új zenét, amit a haverok küldenek, hogy "ez marha király" Ettől független a tavalyi fogadalmam miatt folyamatosan keresem az új zenéket, hogy meglegyen a heti egy lemezkritika. Most itt van a Dead Sacraments lemeze, a Celestial Throne. Az, hogy milyen is ez az anyag hamarosan kiderül, de....

Tovább

3TEETH - METAWAR (Century Media Records, 2019)

Maybe next time

r-13841247-1562340478-8510_jpeg.jpg

A 2013-ban alakult amerikai 3TEETH a legjobb reményekkel indult el egy olyan úton, amire a legjobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy magabiztosan áll az idők viharában: az industrial metal zene útján. A szebb napokat is megért stílus fő képviselői mára öregesen munkálják az ipari fémet és mi rajongók is leginkább a régmúlt klasszikusaiból élünk és rohadtul örülünk, ha egy-egy újabb lemez megüti a 90-es évek mesterműveinek alsó szintjét.

Tovább

Abbath - Outstrider (Season Of The Mist, 2019)

A black metal bohóca és királya

outstrider.jpg

Abbath számomra egy jelenség, az ember, aki nem veszi komolyan, a legkomolyabb metal irányzatot - a black metal bohóca, de egyben királya is. Személyiségét és színpadi mutatványait lehet szeretni, vagy utalni. Én személy szerint csípem a májsztrót és régóta követem a munkásságát. Amióta viszont kilépett az Immortalból és magányos farkasként vadászik, egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem, szóló albuma pár hallgatás után igencsak unalmassá vált.

Tovább

Destrage – The Chosen One (Metal Blade, 2019)

Milánói szelet

 thechosenone.jpg

…Na, szóval az ember néha kimerészkedik a kényelmi zónájából, és belehallgat a modern idők muzsikájába. Egyrészt ugye nem árt valamennyire képben lenni azt illetően, mire gerjed a fiatalabb korosztály. Másrészt nem tagadom, ezt az immár ötödik albumánál tartó olasz zenekart jó ismerőseim ajánlották figyelmembe, akiket ráadásul közeli viszony fűz az egyes tagokhoz.

Tovább

King Hobo - Mauga (2019)

kinghobo-mauga.jpgMost már az év felénél járunk, jó pár lemezkritika a hátam mögött van. Azonban most volt először, hogy majdnem megcsúsztam a határidővel. Vicces, mert volt, hogy három hétre előre kész voltam, azonban most a King Hobo-val meggyűlt a bajom. A Mauga című új lemeze a zenekarnak már két hete pihen a lejátszómban, de valahogy nem akart beérni. Hallgattam ilyen és olyan körülmények közt, de a nesze stoner zene megközelítés még mindig nem ütött be.

Tovább

Darkthrone - Old Star (2019, Peaceville Records)

80-as évek fekete köntösben

darkthroneoldstarcd.jpgAz ezerarcú Darkthrone... Death metallal kezdtek, majd kihoztak több stílusmeghatározó "trve" black metal lemezt, utána beütött a black 'n' rollos punk. Miután otthagyták örökre az ujjlenyomatukat a black metal kultikus tetthelyén, a 2000-es évek közepén úgy gondolták ideje a klasszikusok előtt tisztelegni, így egyre több helyet kapott zenéjükben a rock 'n' roll, a régi heavy és speed, illetve a NWOBHM védjegyei egyfajta tisztelgés gyanánt. Meg tudnám tippelni, hogy Fenriz és Nocturno Culto miket raktak fel a lejátszóra az utóbbi pár hónapban, főleg, hogy felesben írták ezt a korongot. Nyilván csakis csupa klasszikust. A tizennyolcadik nagylemez tehát nem több - ahogy ez már kialakult a fiúknál egy ideje - mint színtiszta tisztelgés az old-school előtt a sajátos stílusjegyek összekeverésével.

Tovább

Baroness - Gold & Grey (2019, Abraxam Hymns)

A bárónő újraéledt

baronessgoldgreycd.jpg

A Baroness olyan érzelmi hullámvasút számomra, amilyet zenekar nem nagyon okozott nekem. A Red meg a Blue lemezük annak idején az egyik legkellemesebb felfedezés volt számomra. A maga fura, dallamilag progresszív köntösbe bújtatott sludge zenéjükre elismerően csettintettem, ráadásul az énekes/gitáros John Baizley olyan borítókat rittyentett neki, hogy leesett az ember álla. Nem mellesleg a Georgia állam, és a keleti part hasonszőrű bandáinál is megjelentek az album artjai (Kylesa, Black Tusk, Torche stb.). Akkor úgy érződött, hogy egy új színtér zászlós hajója lesz a Baroness.

Tovább

The Bounders – Tiltott Gyümölcs (No Silence Studios, 2019)

Lemezajánló a szegény ember Hellacopterséhez

borito.jpg

A szentesi punk-rock trió egy megalakulás, pár tesztkoncert, egy feloszlás, és egy újjáalakulás után piacra dobta a Tiltott Gyümölcs című hét számos debüt albumát.
Az első dalnál egy kicsit pszichedelikus-progresszív hatású basszus-dob kombinációnál pár másodpercig azt hiheti az ember, hogy most jön a  magyar Tool, de aztán Sebők Tomi egyszerű nyers, skandináv garázsrockon edződött SG gitárja beúszik az „éterbe”, és egyértelművé teszi, hogy itt a jó értelemben vette egyszerű, dallamos punk-rock következik.

Tovább

Idle Hands - Mana (Eisenwald Tonschmiede, 2019)

Időpocsékolás kizárva

idle_hands_mana.jpg

Az utóbbi hónapokban szinte kizárólag a durva, extrém mezőny lemezeit hallgattam, úgy látszik, van igazság abban, hogy az ember aktuális lelkiállapota hozza magával azt, hogy milyen zenét hallgat. Egyszerűen nem voltam képes lenyomni egy dallamosabb lemezt. Kivételt talán némi Priest, Maiden, Nevermore (mekkora isten banda voltak…) és a Visigoth képeztek. Fentiek alapján egy rejtélyes algoritmus eredményeképp dobhatta fel (valahol a Benighted, Misery Index és a Dead To A Dying World között) a legnagyobb videómegosztó oldal az Idle Hands Mana című lemezét.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum