Az első két nap krónikájának végén kínai black metalt és poszt rock világelitet ígértem az olvasónak, de a fesztivál utolsó két napja ennél sokkal többet ígért. Teljes albumokat végigjátszó szettek és alkalmi kollaborációk csúcsra járatva, az európai kontinensen először fellépő zenekarok pedig csak hab a tortán. Alább a Roadburn harmadik és negyedik napjának beszámolója.

A Roadburn egy legenda. Az underground rajongók szinte vallásos lelkesedéssel várják minden évben a tavaszt, hogy újra meg újra megmerítkezzenek mindabban, amiről az átlag rockrajongó még csak véletlenül sem hallott. Napjaink fesztivál-cunamijában érdemes jól végiggondolni, hogy mire költjük a kemény munkával megspórolt pénzünket, de ha a Roadburnre voksolunk, aligha fogjuk megbánni. 