Az év eleje mindig lassan indul be új albumok tekintetében. Hiába böngészem a megszokott csatornákat, sok újdonsággal nem szolgálnak, amivel meg igen, az vegyes fogadtatásban részesül. Azonban most találtam egy texasi zenekart, akik sok mindent ötvöznek, amit szeretek. Itt van a Bummified legújabb lemeze.

Új év és új lendület! Mondhatnám ezt is, de éppenséggel nem indul túl jól az évszázad negyedét lezáró év. Sőt… Ettől függetlenül jönnek az újabb anyagok, amik felkeltik az ember érdeklődését. Most például a Kaiser zenekar talált meg magának, akik hamarosan friss albummal jelentkeznek, de én már pár napja hallgatom.

Újabb zenekar próbálja meghódítani a világot a messzi Brazíliából, azon belül is São Paulo a központi helye a Cascos nevű zenekarban, akik már a borítójukkal felhívták magukra a figyelmet. Na, de mi is van mögötte?

Ausztráliából nem sok zenekarral szoktam megismerkedni, így amikor szembe jött az O Sluggard egyből felkaptam az év közepén a fejem, hogy megnézzem mit is tud ez a duó a kenguruk földjén élve.

Ausztrália lesz az évben az új Olaszország? Egyre több érdekes zenekart fedezek fel, amik erről a kontinensről származnak és izgalmas zenét csinálnak. Most éppenséggel egy Shipyard nevű zenekarba botlottam, akikről előbb hinném el, hogy Lengyelország északi részén élnek, mintsem a napfényes Geelongban.

Újra görögök, újra fuzz pedál, újra stoner zene és vajon újra szeretni fogjuk? A mai Nuggets-ben kiderül, hogy mit is gondolunk az Into the Desert-ről, amit a Fuzzing Nation prezentál nekünk.

Idén sokkal kevesebb a gyöngyszem, mint tavaly. Emlékszem, hogy az előző évben nem tudtam, hogy hova kapjam a fejem, folyamatosan jöttek elő a jobbnál jobb zenekarok a pincék, próbatermek mélyéről. Idén meg valahogy ez az egész megállt, de minimum stagnál. Azért néha-néha a horgomra akad valami. Itt az Aeternal Chambers bemutatkozó anyaga!

Végre találtunk valami különlegeset is a brazil esőerdők mellől. Nem is akármit, a Solipso -Menos Que Nada anyagát, ami olyan, mintha az Eyehategod megrágta volna őket és elétek köpte volna egy koncerten. Mit is mondjunk?

Néha érdemes kimozdulni kicsit a komfortzónán kívül és megismerkedni olyan zenekarokkal, akik amúgy távol állnak az embertől. Hiába doom, hiába női ének a WeeDevil egy komfortzónán kívüli együttes, akikre most mégis érdemes odafigyelni!

Új zenekarok után kutakodni már nem is csak szórakozás a számomra, hanem kötelesség. Minden reggel, amikor a gép előtt kezdem a napot az egyik első dolgom megnézni, hogy milyen friss zenéket pakoltak fel a kedvenc YouTube csatornámra. Az idei év eddig nem túl kecsegtető, de talán most a március végével, április elejével elkezdenek jönni a jobb lemezek. Kapásból itt van az O ZORN! Vermillion Haze című albuma!

Szeretem azt amikor egy zenekar már az első lemezével fel tudja hívni magára a figyelmet. Amikor jelez, hogy hééé, itt vagyok, figyelj rám! Lehet, hogy ez a hírnév mindössze tizenöt percig fog a jövőben csak tartani, de akkor is megtesz mindent legalább, hogy rá figyeljünk. A Red Sun Sermon is felhívja magára a figyelmet, na de meddig is? 

Igaz, hogy néha kell egy kis lazulás, hogy ne mindig a gyors, kemény riffeket hallgassuk, de azért mégiscsak ez áll a legközelebb a szívemhez. A Peacepipe már a borítójával felhívta magára a figyelmet, így alap volt, hogy miután elkezdődik az év szentelek rájuk egy kis időt. A doom zenében utazó négyesre pedig érdemes lesz odafigyelni! Hogy miért?