Izgalmas hír volt év elején, hogy a Saint Vitus idén egy vadiúj lemezzel örvendezteti meg azon lelkes híveit, akikben még élt a remény, hogy a doom tanárai valaha még nekilátnak ennek az embert próbáló feladatnak és a múlt sikereit, majd a jelen viszonylagos közönyét megtörve egy huszáros vágással ismét az élvonalba küzdjék zenekarukat.
Nem lehet könnyű feladat 17 év hallgatás (koncerteket 2008 óta adtak) után nekilátni egy nagylemez elkészítésének, hiszen ezen idő alatt a világ kifordult a sarkából és az internet segítségével a Saint Vitus kópiák százával lepték el a doomlelkületű rajongók lejátszóit. Mindehhez még plusz adalék, hogy Wino Mester, aki az egyik legaktívabb dalszerző, akit valaha láttam, különböző zenekaraival, projectjeivel ezen idő alatt sem volt rest és elsődlegesen a Spirit Caravannal, de akár említhetném a Hidden Handet vagy a Shrinebuildert és egyéb útelágazódásokat (elsőre kimondtam :D), amik egy bolhaugrásnyira vannak csak a Saint Vitus hangzásától, stílusától, bőven adtak utánpótlást a hiányban szomjazó doomstereknek.