Bocs, bedobnánk egy Strypert a közösbe!

2018. március 13. - theshattered

Stryper-Michael-Sweet2.jpgA Stryper sem az a kimondott fiatal csapat. És mint ilyen, azért már ők is javában túl vannak a zeniten. Viszont azért születnek a dalok, korongok, a legújabb, a God Damn Evil például április 20-án érkezik, melyről a Sorry lentebb csekkolható.

Tovább

Rock határok nélkül, avagy Kartellezők, térítők, csajok, satöbbi: Frontiers Rock Festival, 2. nap @ Trezzo sull'Adda, Live Club, 2014.05.02.

adrenaline rush.jpgA jól megérdemelt pihenő után újult erővel és komoly reményekkel vágott neki az olaszországi zenemaraton második napjának a kis magyar különítmény. A felfokozott lelkesedés részben annak is szólt, hogy mindjárt két olyan csapattal indult a program, amelyek frontján egy-egy felettébb csinos hölgy áll. A dologból aztán kínos pofára esés lett. Még szerencse, hogy jött később (egyebek mellett) egy olyan banda is, amely ugyan egyedül a nevével utal a szebbik nemre, de legalább helyrebillentette lelki egyensúlyunkat.

A svéd Adrenaline Rushról hamar kiderült, hogy korántsem az a nagy hatótávolságú energiabomba, amelytől az adrenalinszint azonnal az egekbe szökik. Teljesen ártalmatlan, háztartási félkemény rock. Szó se róla, a Tåve Wanning csajszi megjelenése jól ki van találva, ám ő sem azt a dögös vadmacska-figurát hozta, amit az ember várna: hol a csípőjét riszálgatta Shakira-módra, hol egy félszeg Doro-imitációt mutatott be. Ráadásul az énekhangja sem egy csoda, úgyhogy a Rainbow Long Live Rock N' Rollját pláne kár volt erőltetni. Következett azonban a Moon Land és mindent gyorsan megbocsátottam Tåve-éknak. Már a látvány lesokkolt. Kirívóan fazontalan muzsikusok és egy, a rockszínpadok világától végképp idegen titkárnő-kinézettel szomorító anti-frontasszony. Szegény Lenna Kuurmaa emellett a konferálásba is belesült egyszer-egyszer. Lehet, hogy odahaza Észtországban jól cseng a neve, itt viszont csúfosan leszerepelt. A samplerről bejátszott háttérvokálok sajnos csak még jobban kihangsúlyozták az egész produkció hevenyészett és szegény-szagú mivoltát. Hogy a dalok sablonosak és felejthetőek – könnyed AOR zenéről van szó egyébként –, az a fentiek után szinte természetes. Nem is tett senkire mély benyomást a társaság Lenna pár honfitársán kívül, noha maga az értelmi szerző, Alessandro Del Vecchio is felbukkant közöttük az első sorokban, az egyik észt zászlócskát  lobogtatva...

Tovább

„...azért vagyunk, hogy elvezessük az embereket Istenhez” – interjú Michael Sweettel, a Stryper énekes-gitárosával

stryper-michael-sweet.jpg

A híveknek már csak néhány hétig kell fohászkodniuk, míg végre új album jelenik meg az 1980-as évek un. white metal színterének élcsapatától, a meggyőződéses keresztényekből álló és hitét dalszövegeiben, sőt koncertjein is hangoztató, jellegzetes sárga-fekete fellépőruháiról is elhíresült kaliforniai Strypertől. Ha hihetünk az előzetes ígéreteknek, na meg a beharangozásképp közzétett részleteknek, akkor a „No More Hell To Pay” lemez végre méltó folytatása lesz a régi klasszikus anyagoknak, ami a zenei irányt illeti. Az alább olvasható, roppant bizakodó hangulatú és derűs kicsengésű beszélgetésben Michael Sweet énekes-gitáros tölt fel egy jó adag fehér energiával...

A november elején megjelenő „No More Hell To Pay” albumotokról előzetesen közzétett dal, illetve dalrészletek alapján úgy tűnik, most kerültetek a legközelebb a klasszikus Stryper hangzáshoz. Valóban erre számíthatunk tőletek ezúttal?
Michael: Úgy gondolom, igen. Amíg a lemez meg nem jelenik, nem tudhatjuk, hogy mit gondolnak majd róla az emberek, ha meghallják. Az elvárásaink mindenesetre nagyok. Meggyőződésünk, hogy ha nem is ez minden idők csúcslemeze tőlünk, de a 2003-as újjáalakulásunk óta a legjobb anyagunk! Már az is rendkívül lelkesítő, hogy az egyik legütősebb lemezünk megjelenéséről beszélünk harminc év elteltével – azóta, hogy az eredeti felállásban álltunk össze ismét. Lelkesítő, hogy továbbra is zenélhetünk és bízunk abban, hogy jól is csináljuk. Roppant izgatottak vagyunk, nagyszerű időket élünk a Stryperrel.

Tovább

Az év gagyija: Stryper- Covering

Egyszer megvettem kétszáz forintért egy Thin Lizzy válogatást. Már kifizettük, amikor észrevettem, hogy a best of elkövetője egy feldolgozás banda. Na de mégis megért kétszázat. Hogy a Stryper Coveringje megérne e ennyi pénzt, az már kérdéses. Pedig itt olyan rock ikonoktól vannak slágerek, mint az Iron Maiden, a Judas Priest, vagy a Kiss, persze mindez a Stryper interpretálásában. Abban a korban, amikor már szinte minden nagyobb kiadó, és önjelölt ceremónia mester olyan mennyiségű rock válogatással bombázta már tele a mindenható internetet, hogy annyi gigabytetal Dunát lehet rekeszteni. Merész húzás.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum