Március 14-én megjelenik az Intensive Care és a The Body közös anyaga, a Was I Good Enough? című alkotás. A nyolcdalos lemez, amiről az At Death's Door már elérhető volt, most a The Riderless Mount került bemutatásra. Ha bejön a belassult, őrlő, "világróllehozó" indusztriál némi agresszív énekkel, akkor már lehet is hallgatni!

Július 9-én egy elég masszív buli keretében jön el hozzánk a Full Of Hell. Az estén a The Body, az Oaken és a Wasted Struggle lesznek a vendégek, a helyszín a Dürer Kert. A jegyek már kaphatók.

Idén is jobbnál jobb albumok jöttek ki kedvenc előadóinktól, vagy éppen új felfedezésektől, és ezek jelentős részéről megemlékeztünk itt, a Rockstationön is, Ilyen mennyiségű megjelenés mellett óhatatlanul elsiklunk olyan anyagok mellett is, amik akár bővebb bemutatást is megérdemeltek volna. Az év vége visszatekintős, átgondolós hangulatában viszont itt a ragyogó alkalom, hogy megemlékezzünk 10 olyan idei lemezről, amit jó szívvel tudunk ajánlani mindenkinek. A hajtás után hardcore punk alapvetés, ipari zaj, pszichedelikus black metal, és egyéb érdekességek.

Újra hétvége, újra itt a RockStation heti dalválogatása. Benne poros déli rock, indusztriál nagyágyú, rockos ABBA, jófajta hazai black metal és bizarr kollaboráció.

Az első két nap krónikájának végén kínai black metalt és poszt rock világelitet ígértem az olvasónak, de a fesztivál utolsó két napja ennél sokkal többet ígért. Teljes albumokat végigjátszó szettek és alkalmi kollaborációk csúcsra járatva, az európai kontinensen először fellépő zenekarok pedig csak hab a tortán. Alább a Roadburn harmadik és negyedik napjának beszámolója.

Ez a beszámoló egy olyan estének szól, ahol négy nem feltétlenül ismert zenekar osztozott gyors egymásutánban a Dürer Kert kistermének színpadán kedden, azaz május másodikán. A este zenekarai ugyanis nem a könnyen emészthető műfajok képviselői voltak. Egyenként is nagyon sajátságos zenéjük pakolta a súlyt és az egyediséget a terem falai közé vitathatatlanul. Bár az először Budapesten játszó The Body volt a főszereplő - akiket műfajilag nehéz lenne bárhova besorolni - az Entrópia Architektúra, az Oaken és a Uniform sem voltak kevésbé érdekes zenészei az estének.

Szinte lehetetlen a szokásos stíluscímkék segítségével behatárolni a The Body zenéjét úgy, hogy azzal közelebb jusson a banda lényegéhez az is, aki eddig nem ismerte őket. Kísérletező hangvétel, doom, ipari zajok, sludge, még több zaj, sikítozó ének, újabban pop elemek és ezzel sem jutottunk közelebb a különleges duó megfoghatóságához.

Minthogy a zenékben szegycsontig gázolva megint átlovagolt az arcunkon egy kerek esztendő, lassan mi is megmutatjuk nektek, hogy szűkkörű szerkesztőségünkben melyek voltak azok a lemezek az idén, amiket a legnagyobb szeretettel öleltünk magunkhoz. Azonban úgy tűnik, hogy amíg mi jól megrágjuk az ínycsiklandó falatokat, addig más, hasonló zenei elköteleződésű oldalak a világmindenségben már jó néhány napja ráhányták olvasóikra a leginkább favorizált elfogyasztottakat. Ahol kisebb meglepetés terhe mellett azt láttuk, több olyan lemez is gyakran szerepel, amiknek mi nem igazán tudtunk kövér figyelmet szentelni. Ezért azt gondoltuk, tartozunk nektek ezzel a hiánypótló cikkel, hogy amikor majd egyszer rátok tör a felismerés, hány remek alkotás mellett is megyünk el együtt évente, akkor azért kicsivel szerényebb legyen az a deficit. Meg persze tisztelet jár a kollégáknak mindenfelé, aki azon dolgoznak, hogy minél többet megmutassanak ebből a sokszor elrejtőzött zenei életből.

Az elmúlt két évben a kollaborációk terén igen aktív doom duó a The Body most a Full Of Hell nevű zajbrigáddal vesz fel közös albumot. Tavaly két kiadványt is megjelentettek a szintén elborult hangokban utazó Thou zenekarral, illetve nagyjából ugyanebben az időben megjelent egy közös anyaguk a Krieg indusztriálban utazó formációval is. Szóval az újabb kollaborációs album ötlete már szinte bevett formula. Ahol most Full Of Hell szintén zilált grindcore világával találkozik a The Body tonna súlyok alól hallatszó jajveszékelése. Akik - mármint a Full Of Hell - szintén nem rutintalanok abban, hogy más zenekarral dolgozzanak együtt, hisz két éve a Merzbow nevű japán zajkirályokkal kiadott lemezük abszolút prémium kategória volt a neurotikus zeneszerű, vagy talán a már nem zene műfajban. A most márciusban megjelenő One Day You Will Ache Like I Ache című közös anyag borítóját itt feljebb láthatod, illetve amit lehet még tudni, hogy tíz plusz egy szerzemény fog szerepelni a lemezen., a kiadó pedig a Neurot Recordings lesz. Aminek a promo videóját, és némi kedvcsinálót pedig itt lejebb láthatsz, a hajtás után.