4.5


Lone Gunmen - Lead Skies (2019)

2019. augusztus 04. - KoaX

lonegunmen.jpg

Az elmúlt pár hétben határozottan a keményebb, de kisebb zenekarok találtak be maguknak. Akárhogy is akartam a stoner műfaj képviselői most elkerülnek és mindig valami groove-osabb cuccba akadok bele. Nem volt ez most sem máshogy, így ismerkedtem meg a Lone Gunmennel.

Tovább

The Bounders – Tiltott Gyümölcs (No Silence Studios, 2019)

Lemezajánló a szegény ember Hellacopterséhez

borito.jpg

A szentesi punk-rock trió egy megalakulás, pár tesztkoncert, egy feloszlás, és egy újjáalakulás után piacra dobta a Tiltott Gyümölcs című hét számos debüt albumát.
Az első dalnál egy kicsit pszichedelikus-progresszív hatású basszus-dob kombinációnál pár másodpercig azt hiheti az ember, hogy most jön a  magyar Tool, de aztán Sebők Tomi egyszerű nyers, skandináv garázsrockon edződött SG gitárja beúszik az „éterbe”, és egyértelművé teszi, hogy itt a jó értelemben vette egyszerű, dallamos punk-rock következik.

Tovább

Pelican - Nighttime Stories (Southern Lord, 2019)

Esti mese kicsit másképp

cover_1.jpg

Az a zenekar számomra a Pelican, ami már az első pár hangtól, amit tőlük hallottam, rögtön megvett kilóra. Az Australasia volt az alámerülés chicago-i zenekar munkásságába, és emlékszem nem sokra rá kidobták a What We All Come to Need-et. Na! Az a lemez az elmúlt tíz évben körbe járta az összes azóta elhasznált telefonom, laptopom, mp3 lejátszóm. Ebben az eltelt dekádban pedig volt még egy Forever Becoming lemezük 2013-ban, ami szintén jó időre beköltözött a lejátszási listámba, de olyan sokat nem élt meg mint az elődje.

Tovább

Port Noir - The New Routine (Inside Out, 2019)

Ez bizony nem rutinmunka!

press_cover_01.jpgGondolom ismeritek azt az érzést, amikor elkezdtek hallgatni egy addig - számotokra - ismeretlen előadót és hirtelen bekattan a gondolat: b*szki, hol voltam eddig, hogy nem figyeltem fel rájuk? A Port Noir új lemezének, a The New Routinenak hallgatása közben pontosan ezt éreztem. Talán megtévesztő lehet a dalcsokor címe, ne is ijedjen meg senki tőle: ez minden, csak nem rutinból, csuklóból kirázott zene!

Tovább

Banco Del Mutuo Soccorso - Transiberiana (Inside Out, 2019)

Negyedszázad után, a jelenen át, a jövőbe!

press_cover_01.jpgSzeretek új dolgokat felfedezni, legyen az akármilyen stílusban is. Habár a nu metalból indultam, aztán a metalcoret érintve jutottam el a progosabb vonalig, sosem vettettem meg semmilyen stílust,  legyen az a gitárzenén belül, vagy kívül, a kedvenceim között is rengetegféle zenekar, muzsika megtaláltató, de szerintem ez így van rendjén. Ennek megfelelően, ha időm engedi, próbálok nyitni új előadók muzsikái felé (emiatt csekkolom koncerteken is az előzenekarokat!), sosem lehet tudni, mire akad az ember. Most egy határozottan régivonalas progresszív album jött velem szembe, került terítékre, az idősebb olvasóink számára talán ismert, olasz Banco Del Mutuo Soccorso új korongja, a Transiberiana.

Tovább

Exumer - Hostile Defiance (Metal Blade Records, 2019)

Egyszerű, darálós, adrenalin emelő, paraszt, de igényes

51672155_2613802795313401_2295472699008352256_n.jpg

Egyre nehezebb egyedi hangzású thrash-t nyomni, legyél régi, vagy új formáció. Veteránként vagy repetitív leszel, vagy belebuksz valami újító kísérletbe. Új bandaként könnyen lehetsz ötlettelen, mert sokat nyúlsz a klasszikusoktól, vagy egyszerűen csak gyenge, amit hozol. Véleményem szerint nem érdemes sokat agyalni az említett alternatívákon - pusztítani kell és nyomni a rock 'n' roll-t. Egy valamire azért érdemes odafigyelni: a vérforrasztó riffekre és a kegyetlen tempóra. Az Exumer az új lemeze készítése alatt szintén nem gondolkodott sokat, csak belerakta mindazt, ami ösztöni. Egyszerű, darálós, adrenalin emelő, paraszt, de igényes thrash, ahogy szeretem!

Tovább

Devin Townsend - Empath (InsideOut, 2019)

A sokszínűség csodája

devintownsendempath.jpgDevin Townsend neve, ha megjelenik egy lemez borítóján az nekem már egyfajta garanciát jelent, olyan, mint valami minőségi tanúsítvány, vagyok így még egy pár zenésszel, zenekarral. Mindig, amikor egy új korongot ad ki a kopasz zseni, az tele van alsóhangon is jól megírt tételekkel és ha mégis kicsit ingadozik néha a minőség (ilyen szintű és mértékű zenegyártásnál mindenki meghasalna, ha egyáltalán bírná a tempót), azért mindig lehet találni egy-két seggreültető alkotást a fent nevezett névvel ellátott albumokon. Az Empath egy Devin-mércével relatív hosszú szünet után került a boltokba, melynek már az írásakor nagy szavakat lehetett hallani a készülő alkotásról.

Tovább

Misery Index - Rituals Of Power (2018, Season Of Mist)

Deathgrind felső fokon

rituals_of_power.jpg

...vagy grinding death metal felsőfokon? A Misery Index az előző lemezével - a The Killing Gods - már elindult egy letisztultabb, "tisztább" death metal irányba, ezzel egy picit maguk mögött hagyva a grind egyes elemeit, amik a Traitors-on még keményen ott voltak. Hangsúlyozom egyes elemeket csak - mert, hogy még van a zenéjükben jócskán grind. A számok hosszúsága megnőtt, a hangzás modernebb/élesebb, a dob technikája brutális, de követhető és sokkal riff centrikusabb lett a muzsika, olykor már a death-thrash partját nyaldosva. Az összkép ettől függetlenül kegyetlen, nekem nagyon bejön a Misery Index új arca. 

Tovább

Dream Theater - Distance Over Time (InsideOut, 2019)

Visszatérés a kijelölt ösvényre?

dreamtheaterdistanceovertimecd.jpgIgazából nem volt most könnyű dolga a Dream Theaternek, hiszen egy (legalábbis az én szemszögemből) igen harmatos korong, a The Astonishing után (amit egyszer sem tudtam végighallgatni) kell újra bizonyítania a mindig kritikus nagyközönség számára, így részben nekem is. Mondjuk én nem szoktam annyira fanyalogni, mint az átlag prog-sznob, rendszerint elégedett vagyok a (ha az első albumtól számoljuk is) már három évtizede működő és alkotó csapat munkájával, mindig lelek valami csemegét az aktuális dalcsokron (kivéve, ugye...). Szerencsére a progmetal koronázatlan királyai ezúttal nem akarták elkapkodni a friss lemez anyagát, kevésbé ültek rá a gyártószalagra, így egy jóval kerekebb, emberibb, élvezhetőbb, élőbb, szerethetőbb  alkotás került ki a kezeik közül, egyenesen a mindig szájhúzó fanatikusok elé.

Tovább

ZPZ - Vasnéni (Szerzői kiadás, 2019)

KÖCSÖGMETAL!!! (vol.2)

zpz_vasneni.jpg

Ha ügyesen figyeltetek, nálunk debütált Magyarország első metallemeze, a ZPZ (avagy: ZöldPinkódZöld) Vasnénije. A január 1-én 0:01-kor kiadott, a saját megfogalmazásukban köcsögmetalt nyomó csapat korongja körülbelül ki is meríti eme "műfaj" minden sajátosságát, annak minden nem létező követelményével. Nosza, lássuk!

Tovább

The Southern Oracle - Hiraeth (Metal.hu kiadás, 2018)

H-O-A-X!

tso18hiraeth_front.jpgA The Southern Oracle kicsiny hazánk underground színterének egy kiemelt gyöngyszeme, remélem, ezzel senki nem akar vitatkozni. A csapat tavaly év végén adta ki a legújabb albumát, a fizikai formátum mellé képregényt is tartalmazó Hiraethet, mely a maga lendületes sötétségével és Reign In Blood-i hosszúságával a kezdeti segges után többszöri, odafigyelős hallgatás után méginkább a földre szögezi a hallgatót. Pont, ahogy el is lehet várni a csapattól!

Tovább

Nomad - Új Remény (Hear Hungary, 2018)

Egyre fentebb a léc

uj_remeny_cd.jpgVan, aki ne hallotta volna az utóbbi időben a Nomad nevét? A csapat amellett, hogy az idei A Dal legjobb harminca között is ott van, rendszeresen  végigturnézza az országot, a tavalyi év elején egy nagyon príma dupla koncertanyaggal jelentkeztek, majd pedig megjelent az Új Remény, ezen írás tárgya. Eme korong már a negyedik nagylemeze a csapatnak, mely egyben határozottan és magasan a legérettebb is lett mind közül.

Tovább

Buso Von Kobra - Chinese Tales From Outer Space Vol.1

A kínai kobra meséje

45430958_1755863697874812_2644004570614726656_o.jpg

A Buso Von Kobra számomra mindig egy olyan zenekar volt, amiről tudtuk, hogy van, de sosem tudtuk, hogy éppen mi van. Voltunk úgynevezett „illegál” koncerten, ami totál magával rántott minket anno. Aztán voltunk rendes koncerten is, ami feledhető volt. De egy valamit sosem felejtettünk el, hogy itt ez a zenekar, akire érdemes figyelnünk. Most meg itt van a legújabb anyaguk…..

Tovább

The Ocean - Phanerozoic I: Palaeozoic (Metal Blade, 2018)

Tovább a rögök útján

phanerozoiccover.jpgA The Ocean egy különleges zenekar. Amellett, hogy a zenéjük is rengeteg forrásból táplálkozik, nem félnek attól, hogy a szövegeknek is jelentést, történetet, hátteret adjanak. Csináltak már albumot a korai földtörténetről, a Nap- és emberközpontú világkép kritikájáról, a tenger mélységének szintjeiről, azaz csupa-csupa érdekes, okos témáról és még a korai, nyersebb korongok bimbózó progresszivitásáról nem is szóltunk. A németek most ismét a földtörténetet vették górcső alá, azon belül is ott vették fel újra a fonalat, ahol a tíz évvel ezelőtti lemez, a Precambriannel abbahagyták, azaz most a fanerozoikum korszakának első részét, a paleozoikumot tálalják fel nekünk fogyasztásra. Jó ízléssel, többszöri alkalomra!

Tovább

Antal - The Countess (2018)

A mi kutyánk kölyke nagyot harap!

antal_the_countess.jpgNincs benne semmi titkolnivaló, hogy az Antal a RockStation zenei családján belül született, azaz olyan kéz írta ezeket a muzsikákat, amely itt is meg szokta mondani a magáét, szeretjük is érte, mert arany lélek. De akkor most hogyan is áll a helyzet? Akkor akasszuk egy kicsit a hóhért? Akasszuk,hát! De a helyzet az, hogy nem lesz olyan egyszerű eset, mert a hóhér kezében egy maci méretű fegyver van és elég veszélyesen bánik vele!

Tovább

Monuments - Phronesis (2018, Century Media)

... és ugyenezt kérem szépen élőben is előadni!

monumentsphronesiscd.jpg

A djent korszak hajnalán egy bizonyos Fellsilent nevű angol zenekar Milton Keynes környékén összegyűjtötte a matekos agyakat, hogy aztán rövid élete után a romjain megalakuljon két nagyszerű és korszakos zenekar: a TesseracT és a Monuments. Mai írásunk tárgya a Fellsilent egykori gitárosa agyának, John Browne-nak zenekarának, a Monuments harmadik lemeze, a Phronesis, ami négy évvel követi a még most is kegyetlen erős The Amanuensis-t. Bevált csapaton pedig ne nagyon változtass elv mentén pedig a srácok elénk szórtak egy újabb masszív albumot, amit öröm ízlelgetni.

Tovább

Voivod - The Wake (Century Media, 2018)

Izgalmas és újító

voivod-the_wake_a.jpg

Valószínűleg a 2013-as Target Earth volt a legjobb lemez, amit az utóbbi években kiadtak, így nem alacsony lécet kell átugrania a zenekarnak! Szerencsére nem egy "Target Earth II-t" kaptunk, hanem egy olyan albumot amelyen a zenekar új dolgokat próbál ki anélkül, hogy teljesen elhagynák az eredeti hangjukat miközben a Voivodot a jövő felé mozgatja.

Tovább

AWS - Fekete részem (EDGE Records, 2018)

Lángtengerré váló apró szikra

awsfeketereszem.jpgTalán most nem nagyon kell bemutatni senkinek az AWS nevét. Én mondjuk azok közé tartozok, akiknek kimondottan tetszik, hogy sikerült eddig eljutniuk, mert egy jó ideje már követem a munkásságukat, csak egy ici-pici pluszt hiányoltam belőle. Ezt most megkaptuk.  Persze sokaknak a 'dalfeszivál miatt lett ismert a nevük, de ezt a plusz ugródeszkát csak egyvalamivel lehet igazán, mintegy bizonyítékként megfejelni, vagy bizonyítani, hogy tényleg ott a helyük a figyelem középpontjában: egy jó lemezzel. És tessék, a Fekete részem az is lett, ez az, amivel szerény meglátásom szerint igazán beért az AWS-esszencia, amire várok már egy ideje. Most robbantották be a srácok igazán azt a bizonyos ajtót.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum