4


Death Angel – Humanicide (Nuclear Blast, 2019)

Minőségi Bay Area thrash metal

2019. június 11. - Frogfoot

humanicide.jpg

Az Overkill mellett a Death Angel az egyike a legnagyobb kedvenceimnek, sosem okoztak csalódást - különösen élőben nem - és a lemezeiken megbízhatóan szállítják a minőségi Bay Area thrash metalt '87-óta, most már a kilencedik alkalommal.

Tovább

Kampfar - Ofidians Manifest (Indie Recordings, 2019)

Észak fekete kígyói

kampfar_ofidians.jpg

Nyolcadik nagylemezéhez érkezett a norvég black metal zenekar, a Kampfar. Az ősi északi csatakiáltásról elnevezett banda 4 éve adta ki eddigi utolsó sorlemezét, a Profant, amelyért hazájukban megkapták a Spellmann díjat, mint a metal színtér legjobb lemezéért járó elismerést. A közel negyedszázados múlttal büszkélkedő csapat nem tágította olyan mértékben stílusuk határait, mint mondjuk az Enslaved, de azért közel sem a „true Norwegian black metal” szigorú keretein belül mozognak. Nem egy old school black metal anyag a „kígyószerű manifesztáció” sem, annál jóval színesebb az összkép, amelyet zenéjükkel megfestettek.

Tovább

Possessed - Revelations Of Oblivion (Nuclear Blast, 2019)

32 év megszállottság nélkül

revelation_of_oblivion.jpg

Ugye az mindenkinek tiszta, hogy a Possessed 1987-ben, azaz 32 éve adott ki utoljára érdembeli anyagot? Azzal is mindenki tisztában van, hogy Jeff Becerra frontember egy utcai lövöldözés során tolószékbe kényszerült 1989-ben és azóta így nyomott le számtalan - főleg re-union - turnét fél tüdővel? A 80-as évekbeli felállásból már csak ő maradt a zenekarban. Remélem az sem újdonság, hogy sokak szerint az 1984-es Death Metal-nak keresztelt demójuk miatt terjedt el a death metal, mint műfajnév és így őket tartják a legelső death bandának. A legendás első LP-jüket, a Seven Churches-t már meg sem említem, mint az extrém metal egyik irányadó és úttörő lemeze. Miután fejben már nagyjából megvan ez a San Franciscó-i legenda, gondoljunk bele milyen elvárásokkal vonultak be a srácok a stúdióba, meg hogy egyáltalán minek.

Tovább

Asphalt Horsemen – Halld, amit mondok! (GrundRecords, 2019)

Magyarán szólva

asphalt_horsemen_halld_amit_mondok_cover_1500.jpg

Még februárban szellőztette meg a négy lovas a hírt, miszerint harmadik albumuk magyar nyelvű lesz. Mint mindenki, aki fogékony Lőrincz Kariék mondanivalójára, magam is roppant kíváncsian vártam, közelebb tudják-e azt hozni a hallgatósághoz ezzel a váltással. Merthogy nyilvánvalóan ez a kitűzött cél. Később kiderült, hogy öt friss szám mellett az eddigi lemezek két-két dala teszi ki az anyagot, és az izgalmak fokozódtak. Hogy mennyire nevezhető komplett új albumnak egy olyan, egyébként tényleg nagylemeznyi terjedelmű kiadvány, amelynek valójában csak egy része teljesen új, az külön kérdés. A lényeg azonban az, hogy az Asphalt Horsemen életében korszakhatárt jelöl a Halld, amit mondok! korong, ami ki is olvasható a sorokból a hasonló című tételben.

Tovább

Grand Magus - Wolf God (Nuclear Blast, 2019)

A Valhalla heavy metálja

wolf_god.jpg

Ha a Valhallában az egyik aranypáncélos harcos klasszikus heavy metalt rakna be a viking rádión mézsör ivás közben, akkor biztos, hogy a Grand Magus szólalna meg a kürt-hangfalakból. A Grand Magus a viking metalnak sohasem az extrém oldalát képviselte, hanem tradicionális megközelítésből támadja meg az északi mitológiát - a fegyverük igazi, pengeéles heavy metal, súlyos doommal mérgezve. Az idén 20 éves banda mindig hű maradt a hangzáshoz, talán csak apró változtatásokat fedezhettünk fel a lemezeiken, olykor túlsúlyba került a gyorsabb tempós heavy, néha pedig a hömpölygő doom fölényeskedett. A Wolf God visszakacsint a korai korongokhoz, lassabb, súlyosabb és kimértebb matéria. 

Tovább

Inter Arma - Sulphur English (Relapse Records, 2019)

Egy sötét, kénes, esős napra

ia.jpg

Régen volt már olyan köröm egy lemezzel, mint az Inter Arma Sulphur English-ével. Általában 10 perc elég, hogy valamennyire le lehessen szűrni, hogy mit lehet várni. Először a fent említett idő után fel is adtam az alámerülést, mert annyi idő alatt annyi hang támadta meg a hallójáratomat, ami egy jó óra múlva is eltelített. Viszont! Viszont! Viszont!

Tovább

Whitechapel - The Valley (Metal Blade Records, 2019)

Gyerekkori pokoljárás

whitechapel-the-valley.jpg

Az USA-beli Tennessee állam nem ismeretlen a zenekedvelők előtt, gondoljunk csak Nashville városára, a country fellegvárára. Sötétebb vizekre evezve azonban rábukkanhatunk a Hasfelmetsző Jack londoni garázdálkodásainak színhelyéről elnevezett, 3 gitárral operáló Whitechapel zenekarra. A deathcore brigádot 2006-ban alapította meg Phil Bozeman és Ben Savage Knoxville-ben.

Tovább

Children Of Bodom - Hexed (Nuclear Blast, 2019)

Roy rendet rakott

hexed.jpgA Children Of Bodom az utóbbi pár lemezével nekem kikerült a pixisből, hiszen már a lemezelőzetes dalok sem hatottak meg igazán, akkor meg... Hát, tudjátok, ha már a beetetés, azaz a jobbnak kiválasztott nóták sem tudnak semmi olyat adni, amiért kedvem lenne előszedni a korongot, minek erőltessem a fullos csomagot? Most viszont másabb volt a helyzet, úgy tűnik, Roy kicsit megcsapkodta Alexi Laihot, melynek köszönhetően végre megint egy viszonylag kerek csomaggal szolgálnak a rajongóknak, konkrétan az elmúlt bő egy évtized legjobbjával.

Tovább

Mark Morton - Anesthetic (Spinefarm, 2019)

2019 a szóló lemezek éve!

markmortonanestheticcd.jpg

2019 a szóló albumok éve úgy néz ki. Itt volt már Ville Valo albuma, ami egy langyos kis rock zene lett, előtte pedig John Garcia alapozott nekünk az év elején. Most pedig a Lamb Of God gitárosának, Mark Mortonnak a szóló anyagát hajtjuk ezerrel éppen. Szóval jöjjön a Anesthetic!

Tovább

Candlemass – The Door to Doom (Napalm Records, 2019)

Hová is vezet az ajtó?

candlemassthedoortodoomcd.jpg

A nosztalgia, mint az közismert, a metal körökben is nagy úr. Hosszasan lehetne sorolni azokat a hozzávetőlegesen harmincöt - negyven éve alakult zenekarokat, amelyek mindmáig az akkori alapvetéseiket játsszák, az egyezményesen klasszikusnak tartott felálláshoz a lehető legközelebb álló tagsággal. Vannak persze olyanok is, akik megpróbálnak ehhez képest továbblépni, és új anyagokat is leszállítanak időről időre. Ehhez a vonalhoz tartozik Leif Edling és az általa vezetett Candlemass.

Tovább

Indestructible Noise Command - Terrible Things (2019)

Ha kell a pofon, most megkapod!

incterriblethings.jpgAz Indestructible Noise Command (vagy I.N.C.) majd' két évtizednyi szünet után tért vissza a zenei porondra a 2010-es évek elején. A valamikor elég szép hírnevet, nagynevű zenekarokkal lebonyolított turnékat magának tudó csapat azóta kiadott már két nagylemezt és egy EP-t is, most pedig megérkezett az újabb fullos a meglehetősen gyilkosra szabott Terrible Things képében.

Tovább

Overkill – The Wings of War (Nuclear Blast, 2019)

Középen elhelyezkedve

overkill-the-wings-of-war.jpg

Már nagyon kíváncsian vártam ezt a lemezt, mert kedvenc zenekar ide vagy oda, nem voltam maradéktalanul elégedett a The Grinding Wheel albummal az első benyomások alapján, és akkor először lepontoztam egy Overkill lemezt. Összességében persze tetszett, de az Overkill megbízhatósága kiszámíthatósággá vált, és az év végi listán a Sepultura a Machine Messiah albummal gond nélkül letaszította a dobogó első helyéről az Overkillt!

Tovább

Rotting Christ - The Heretics (Season Of Mist, 2019)

theheretics.jpg

A Rotting Christ mára a legkiemelkedőbb görög metal bandává nőtte ki magát (a Septicflesh mellett) és több mint 30 éves pályafutásuk során sok arcukat mutatták meg az extrém metal közösségének. Az athéni Sakis testvérpár által vezetett formáció a 13. nagylemezét rakta le az asztalra, mely a The Heretics névre kereszteltek. Az okkult, már inkább szeánsz-szerű koncepció albummal a hellén mesterek egy újabb szintre emelték az eddig is magasan szárnyaló sötét atmoszférájukat.

Tovább

Flotsam and Jetsam - The End of Chaos /AFM Records, 2019/

Könyörtelen, gyors tempójú, erős thrash metal

theendofchaos.jpg

A '80-as évek elején a thrash nagy hullámából sok zenekar kezdte pályafutását jobbnál jobb bemutatkozó albumokkal, majd egy részük látványosan felívelő karriert futott be, ugyanakkor hosszú listát lehetne írni a kellőképpen soha el nem ismert zenekarokról is, és ezen a listán előkelő helyet foglalna el a phoenixi Flotsam and Jetsam.

Tovább

Soilwork - Verkligheten (Nuclear Blast, 2019)

A végén minden a helyére kerül

verk1.jpg

A Soilwork mostanra odáig jutott - persze kőkemény munkával -, hogy bátran kijelenthető, hogy a svéd metal zászlóshajói közt kell számon tartani. Alig húsz év és 11 album kellett hozzá. És milyen albumok! A mostani Verkligheten album kicsit több, mint három év szünet után került a kezünkbe a zseniális The Ride Majestic után, annak folytatásaként. És ha innen nézzük, nem nagyon van könnyű dolga a zenekarnak, nekünk meg marhára igen, mert ahogy a The Living Infinity duplalemez után sem számítottunk arra, hogy a következő megüti a lécet, a The Ride Majestic még is megtette. És persze amilyenek vagyunk, pontosan ezt várjuk el a Verkligheten lemeztől is.

Tovább

Easy Death - Welcome (2018)

Könnyedén vett halál

easydeath.jpg

Mivel idén még annyira nem bővelkedünk az új albumokban, így tavalyról vagyunk kénytelenek szemezgetni. Vannak olyan alkotások, amik nem tegnap láttak napvilágot, de ettől függetlenül fontos őket megemlíteni. A kutakodásomnak köszönhetően akadtam a kaliforniai Easy Death sludge/doom zenekarra, akik pedig tavaly hozták ki az első teljes anyagukat Welcome címmel.

Tovább

Legion Of The Damned - Slaves Of The Shadow Realm (Napalm Records, 2019)

Veszélyes egy ilyen album már az év elején...

slaves_of_the_shadow_realm.jpg

A Legion Of The Damned nem egy művészkedő banda, csak nézd meg a borítót. Nem szeretnek kísérletezni és nem szeretik vegyíteni a sűrű thrash/death turmixukat - például a mostanában divatos prog vagy post elemekkel. Valószínűleg világ életükbe ugyanazt a tömör extrem metal-t fogják nyomni... ha ez nálad mínusz pont, akkor ne ezzel a lemezzel kezd az idei évet. Unalmas és repetitív érzetet kelthet, révén, hogy a recepten nincs változtatás - de sosem volt, ez a műfaj nem erről szól. Ez old school darálás, véleményem szerintem nincs helye felhígulásnak vagy stílusváltásnak, sőt épp az lenne a kiábrándító. Ezt szem előtt tartva nem csalódtam az új Legion Of The Damned lemezben, azt hozza, amit kell és úgy ahogy kell!

Tovább

Crosta - II (2018)

A portugál pokol egy darabja

crosta_2.jpg

Az ismerősök nagy része mindig azt mondja, hogy nem fogad meg semmit Újévkor. Csomó ember szerint ez az egész fogadalmasdi egy baromság. Tavaly Theshattered kollégával tettünk közösen egy fogadalmat, amit tartottunk is 2018-ban. Erre az évre az az új fogadalmam, hogy minden héten írok egy számomra új lemezről kritikát. Kezdjük is az évet a Crosta zenekar új lemezével.

Tovább

Echonald - Változunk (2018)

Bizony változnak!

valtozunk-551241.jpgAz egyik legjobb dolog, ha egy zenekar az élete folyamán tart valahonnan valahová, valahogy igényli is az emberi természet, hogy ne mindig ugyanazt halljuk az adott csapattól. Pontosabban van, akiknél elvárás, hogy körülbelül ugyanabból a pár akkordból ga(rá)zdálkodjanak évekig, de az más kaliber, most nem róluk lesz szó, hanem az Echonald új korongjáról,  a Változunkról, amellyel most látványosan a fejlődés útjára léptek.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum