RockStation

Így mulatnak vörösnyakúék! Hellyeah: Stampede

2010. július 29. - RaczUr

Ha  valaki 2001-ben azt mondja nekem, miközben nézem az év egyik legnagyobb rock slágerének számító Dig-et a Mudvaynetől, hogy a professzionális szado-mazo bohócnak kimaszkírozott énekes, és a tüskés vörös vérsejtnek öltözött gitáros közel néhány év múlva redneck rockot fog játszani Vinnie Paullal megerősítve a doboknál, minden bizonnyal kiröhögtem volna.

De mint tudjuk, isten útjai kifürkészhetetlenek, és a 2007 óta működő Hellyeah már másodjára veselkedik neki, hogy egy whiskeyvel, shotgunnal, és persze ízes riffekkel átitatott albumon megmutassa, hogy hogyan is mulat a déli ember az USA-ban.
 

A zenekar alapötlete a Mudvaynes énekes Chad Gray, bandatársa, Greg Tribbet gitáros, és a Nothingface gitáros Tom Maxwell, és Jerry Montano basszer fejéből pattant ki 2001-ben A Tatoo The Earth turnén, 2006-ra pedig eljutottak addig, hogy az ex-Pantera, Damageplan, Rebel Meets Rebel dobos Vinnie Paullal felvették a zenekar nevét viselő debüt albumukat. A basszusgitárosi posztot a lemez felvételek után Bob Zilla (Damageplan) vette át, és szintén ő bőgőzik a Stampeden is. A supergroup szó használata jelen esetben ildomos, főleg ha azt nézzük, hogy a Mudvayne, Nothingface, Pantera csak nyomokban jelenik meg, és itt egy teljesen, néhol részben, más dologról van szó, mint amiket a fent említett metál zenekaroktól megszokhattunk, és hamisítatlan örömzenéről van szó.


A Stampeden mocskos rock and roll találkozik néhol a reszelős metál riffekkel, néhol a glames csillogással, néhol meg a texas-i verandán heverő kesergős akusztikus gitárral. Talán mondani sem kell, hogy igazi redneck stílusban, néhol olyannyira túlerősítve a paraszt whiskey pusztító életérzést, hogy a hallgató érzi magát kínosan, hogy nem egy 66-os út menti csehóban hallgatja a wurlitzerről a számokat. A frusztrációnkat pedig tovább erősíti sajnos az a tény, hogy mérhetetlen túlzásokba képesek esni Hellyeahék mind külsőségeiben, mind belső tartalom tekintetében.


 

A Cowboy Wayjel bekezdenek pedig rendesen, itt érezni a Pantera jótékony hatását, az azt követő Debt All Man Pay meg a Mudvayne szebb pillanatait idézi meg, ezen felül olyan kifogástalan rock/metál dallal kerülünk szembe Stampede, It’s On!, Cold As A Stone Order The Sun, Alive And Well, utóbbi kettő akár a Mudvayne legjobb lemezére, a Lost And Foundjára is felkerülhetett volna. Ezek amolyan Lamb Of Godos beütésű, ám hamisítatlan rock n’ roll attitűdű nóták.


A nagyobb baj a maradékkal van! A Hell Of A Time refrénje olyan mint valami elcseszett gabonapehely reklám zenéje, a Pole Rider szintén a refrénen megy el, a Mötley Crüe ötlettelensége ugrik be, pedig nem lenne olyan rossz szám. A Stand Or Walk Away legalább változatosra sikerült, és a kezdeti Bruce Dickinson szóló anyagaira emlékeztető akusztikus betét hála csak fél percig riogat minket a patetizmusával, a Better Mannél sajnos az ijesztgetés beteljesül, és egy kifejezetten unalmas, csöpögős szám kerekedik ki belőle, és ugyanilyen fals hatása van a záró Alcohoulin’ Assnek, ami nárcisztikájával csapja ki a biztosítékot nálam.


Ami viszont ezeknél a számoknál is jobban ront az összképen az a számok szövegei. Kimagaslóan fos például a semmit mondó Hell Of A Time, és a Better Man nemakarokolyanlennimintaszemétapámvolt 90es évek óta nem tapasztalt csöpögősségével, habár még ezek is eltörpülnek a Pole Rider (ejtsd: rúd táncos) mire jó a sztriptíz táncos lány mondanivalója mellett. Amúgy a szám egy az egyben olyan mintha valami akció filmben egy rúd táncos attrakció alá lett volna tervezve, és sajnos összhatásában elég szánalmasra sikeredett.


Nem olyan rossz amit a Hellyeah csinál, persze hogy a francba lehetne rossz zenekar amelyiknek az egyik fele Mudvayne, a másik Nothingface, és Vinnie Paul ül a dobok mögött, ám egy olyan erős megjátszósság érzés kap el a hallgatás közben, hogy sokszor azt érzem, hogy a zenekar a markában röhög, ha mondjuk a Cowboy Way szintén klisés redneckeskedését énekelem magamban. Aki viszont cowboy kalapban fekszik, kel, vagy rá van mozdulva a szelíd motoros életérzésre, esetleg texas-i parti állatnak érzi magát, mindenképpen tegyen egy próbát a Hellyeahvel!

A Hellyeah myspace oldala

A Cowboy Way klipje: 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr532184097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum