Laci tavaly csatlakozott a Rockstation stábjához, azóta több hazai koncerten képviselte magazinunkat és lelkesen dokumentálta a színpadi történéseket. A 2024-es visszatekintés utolsó, extra epizódjaként elhozta nekünk a tavalyi koncertdömping pixelekbe égetett mementóit, vagyis az év számára legkedvesebb 10 képét. De meséljen inkább a szerző, innentől övé a szó.

A floridai prog-power alapcsapat 2025-ben, bő két évtizedes kihagyás után, új albummal és koncertekkel tér vissza. Hogy alaposan felkészülhessünk az eseményekre, kétrészes cikkben mutatjuk be a Savatage pályafutását. Az előző részben az 1993-mas Edge of Thorns albumig jutottunk, ami Japánon kívül nem igazán aratott sikert.

A Savatage újjáéledése sokak számára az utóbbi időszak legjobb zenei híre volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy mivel 2002 óta egy Wacken-fellépést leszámítva inaktívak, jónéhány olvasónk talán még nem is hallott róluk, és ennyi idő alatt a régi rajongók emlékei is megkophattak. A Curtain Call munkacímű új nagylemezre készülve, és egy esetleges hazai fellépés reményében, tekintsük át a Savatage pályafutásának legfontosabb állomásait!

Micsoda változatos év volt ez a 2024! Igaz leginkább a tömérdek mennyiségű koncertről fog emlékezetes maradni, de sok jó lemez is jutott az arra éhes rockereknek. Szerkesztőségünk tagjainak egyéni listáit korábban már olvashattátok, ezeket borítottuk most egybe, a matek pedig kiadta, hogy a RockStation szerint az alábbi 25 album volt az idei év legjobbja. 

Hogy a 2024-es év úgy vonul-e be a rockzenetörténetbe, mint az egyik legerősebb, az iránt erős kétségeink vannak. Rengeteg lemez jelent meg idén és most a szokásos év végi egyéni szerkesztőségi listáinkban megmutatjuk, melyikünknek melyik frissen megjelent tíz anyag dobogtatta meg legjobban a szívét. Értelemszerűen most sem volt mindenkinek ideje és lehetősége meghallgatni az összes 2024-ben megjelent albumot, így biztos lesz, amit hiányoltok majd innen-onnan, cserébe viszont - a szerkesztőség nagy létszáma miatt is - elég változatos összetételben szerepelnek itt albumok. /Fotó: Réti Zsolt/

A magyarul is megjelenő Forbes nem számít a legnagyobb zenei szaktekintélynek, inkább üzleti-gazdasági magazinként ismert. Az amerikai kiadásuk mégis összeállított egy listát a legjobb heavy metal zenekarokról, mi pedig szeretjük a listákat.

Elég anakronisztikus megállapítás, ám kétségtelenül igaz: 2024-ben 30 éves a nu metal (amennyiben a Korn bemutatkozó albuma az origo) és bár egy ilyen szép kerek évfordulón többnyire a múlton szokás merengeni, most mégis inkább a jelenben maradva nézünk szét a műfaj háza táján.

Hány kedvenc zenekarodról tudod fejből, hogy melyik kiadónál vannak? Jó eséllyel egyikről sem. Mikor csekkoltad utoljára, hogy melyik cég jelentette meg az adott lemezt? Talán még soha. Az olasz Frontiers kiadó azonban más.

Micsoda év volt ez a 2022! Igen lehet, hogy leginkább a tömérdek mennyiségű koncertről fog emlékezetes maradni, de sok, nagyon sok emlékezetes lemez is kigurult az alkotók műhelyéből. Szerkesztőségünk tagjainak egyéni listáit korábban már olvashattátok, ezeket borítottuk most egybe, a matek pedig kiadta, hogy a RockStation szerint az alábbi 25 (egy kis csalással 26) album volt az idei év 25 legjobb albuma. /Fotó: Rammstein, Jens Koch/

A Sepultura egy biztos pontja a nemzetközi metal zenének. Hihetetlen, hogy már hány évtizede ontják magukból a jobbnál jobb dalokat. Most pedig újra ellátogatnak hozzánk október 26-án, hogy az elmaradt Quadra turnét pótolják. Melegítsünk együtt! Ja, és nem mellesleg jön a Crowbar és a Sacred Reich is!

Folytatjuk top 20-as listánkat, amiben arra keressük a választ, hogy mit hallgasson az a Hammerfall rajongó, aki nem akar herótot kapni a svéd templomosoktól, és kicsit bővítené a palettát.

A minap rámírt egy kedves barátom, hogy adjak pár ötletet zenekóstoláshoz. Kedvenc bandája a Hammerfall, valami hasonlót keres, és inkább élő ember javaslatára hallgat valami obskúrus algoritmus helyett. Elkezdtem gondolkodni, végül arra jutottam, hogy számítógépen kényelmesebb gépelni, mint telefonon, így megszületett ez a cikk.

A járványhelyzet miatt lényegében mindegyik zenekar - még talán az is, amelyik soha nem létezett - nekiállt a következő albumának, így valójában egy végtelen listát kellene hoznunk, kik is adnak/adhatnak ki friss anyagot 2021-ben. Ehelyett, mert azért egy ilyen sort igen húzós és valljuk be, akármilyen szép, azért igen fárasztó lenne átnézni is, egy kicsit önfejű módon leszűrtük a nagyobbakat, esetleg érdekesebbeket, akikre azért egy kicsit jobban odafigyelünk majd az év folyamán. Vigyázó szemetek őrájuk vessétek (természetesen szubjektív módon ez mindenkinél változhat)!

Ahogy most látszik, úgy jó ideig nem kell koncertre járnunk. Legyen az klub-, vagy arénakoncert, esetleg fesztivál, augusztus 15-ig mindenki kárhozatra van ítélve, szervező és koncertlátogató egyaránt. Így aztán nem marad más, mint a visszaemlékezés. 10 részes sorozatunkban, most minden évből 10 koncertre emlékszünk vissza a koncertbeszámolók és egy rakat fotó segítségével. Az első és második rész után most a 2012-es esztendővel folytatjuk. Természetesen kommentben jöhetnek majd azok a koncertek, amelyekre Ti is jó szívvel emlékeztek vissza az adott időszakból.

Ahogy most látszik, úgy jó ideig nem kell koncertre járnunk. Legyen az klub-, vagy arénakoncert, esetleg fesztivál, augusztus 15-ig mindenki kárhozatra van ítélve, szervező és koncertlátogató egyaránt. Így aztán nem marad más, mint a visszaemlékezés. 10 részes sorozatunkban, most minden évből 10 koncertre emlékszünk vissza a koncertbeszámolók és egy rakat fotó segítségével. Az első rész után most a 2011-es esztendővel folytatjuk. Természetesen kommentben jöhetnek majd azok a koncertek, amelyekre Ti is jó szívvel emlékeztek vissza az adott időszakból.

Ahogy annak idején a Neurotic is megénekelte, a rock'n'roll az nem egy tánc. De nem is csak zene, vagy szex, meg drogok,  hanem jó adag póz, mert bizony a lázadásnak a külsőségekben is meg kell mutatkoznia.

Sajnos az idei koncertszezon jó részének annyi, és mást sem hallasz a hírekben, csak hogy ennyi a fertőzött, itt egy koronavírusos, ott nincs elég fertőtelenítő. Gondoltuk, hogy ezt a monotóniát kicsit megtörjük és adunk nektek pár tippet, hogy az önkéntes karantén alatt mivel üthetjük el az időt, ha éppen nem zenét hallgatunk, vagy nem cikket írunk arról, hogy mivel ütjük el az időt. Irány a könyvespolc!

Van egy zenekar a svédországi Stockholmban, akik azon felül, hogy megírták a legdögösebb, legsodróbb lendületű rock&roll nótákat, nem voltak restek, és nagy hangsúlyt fektettek a feldolgozásokra is. A gitáros / énekes Nicke Andersson, miután az Entombed dobosaként feljátszotta a Left Hand Path-et, a Wolverine Bluest, hátrahagyta a sötétséget, és a Hellacopters mindeneseként írta meg a saját dalait, miközben a '60-as - '70-es évek legmélyebb bugyraiban túrta az időtálló témákat.

Amikor hatásokról beszélünk, könnyen vitába keveredhetünk, hiszen megannyi stílus nőtt ki a földből az évek során, ami messze túlnőtt az ismert, konkrét zenekarok által lefektetett stílusjegyeken. Mégis vannak előadók a múltból, akik nélkül valószínűleg nem lenne ennyire színes és sokoldalú a jelenlegi zenei közeg. Ezek közül toronymagasan élen jár a Black Sabbath, akik az első lemezeikkel olyan szélesre tárták a gitárközpontú zene kapuját, hogy azon kényelmesen masírozott át egy egész hadsereg.

Legutóbb végigmentem pár olyan zenekar Misfits feldolgozásán, akikért amúgy is rajongok, de nem a Misfits az egyetlen kirívó példa: Morrissey és a The Smiths is rendre visszaköszön kedvenceim interpretálásában. Most nézzünk 10 egészen kiváló Moz és The Smiths feldolgozást!