RockStation

Szürke démonok: Demon Hunter – True Defiance (2012)

2012. április 16. - sunthatneversets

A seattle-i Demon Hunter legutóbbi The World Is A Thorn címet kapott lemeze igazi telitalálat volt abból a szempontból, hogy nagyon okosan, jó arányban keverte a durva modern metált a melodikus refrénekkel. Bár sokan már ekkor sem estek hasra ettől, sőt többek szerint az azt megelőző két lemez az etalon, mégis a The World Is A Thorn kifejezetten szép sikereket hozott a zenekarnak. A Don és Ryan Clark által alapított bandában már csak az énekes Ryan képviselteti magát és valószínűleg ő a vezér is.
 
A Demon Hunter elég széles zenei skálán mozog, ezzel nincs is baj, mégha ez az üvöltős verze, dallamos refrén kombó lassan ki is kopik a köztudatból, hiszen abban a pillanatban, amint a refrén nem elég erős, mondhatnánk úgyis, hogy átlagos, abban a pillanatban válik elég középszerűvé az egész. Így múlt el a világ dicsősége a Fear Factorynál, de még sorolhatnám tovább a sort és félő, hogy a  Demon Hunterrel is ugyanez lesz a helyzet.

 

A Fear Factory-s hasonlat egyébként több zenei elemben erre a lemezre is igaz, de ezzel nincs is baj, mert a zenei rész a True Defiance-en abszolút rendben van, igaz itt ott lehetne tolakodóbb a sound. Kellően amerikáner modern metál egy kis metalcore-ral megfűszerezve; bólogatós bárdolásból van itt bőven csak igazi telitalálat dalokból sajnos nagyon kevés. A még jó dalokat is az ergya refrének teszik taccsra és ebből kapunk eleget.

 

Amíg az előző albumon volt egy Collapsing egy Shallow Water vagy egy Tie This Around Your Neck addig itt kapunk egy God Forsaken-t vagy egy thrashes Someone To Hate-et, amik meg a jobb kategóriába tartoznak, de sajnos csak ezen a lemezen. A Tomorrow Never Comes-nál vérszegényebb balladát pedig nem is tudom mikor hallottam utoljára. A This I Knowban megvan a súly, de nem bontakozik ki a dal, de ugyanez vonatkozik a We Don’t Care című tételre is, míg a standard kiadást záró Dead Flowers akár egy HIM albumon is elférne.

Attól függetlenül, hogy erőteljesen úton van a középszer felé az album, nem tartom kizártnak, hogy Amerikában ezzel az albummal is fent lehet tartani azt a szintet, amelyen a zenekar most tartózkodik, de gyanítom, hogy a stílusból idén még bőven kapunk jóval erősebb albumokat, mert a True Defiance-en csak szürke démonokat kapunk a néha felderengő nap árnyékában.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr404426071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum