Tavalyi adósságot törlesztünk, amikor a Phoenix Rt lemezét elemezzük. Legelőször is a név gondolkoztat el: a rockerek valahogy módfelett vonzódnak a poraiból újjá születő, mitológiai madárhoz. Elég, ha Románia kedvenc, de már csak hajdani hard bandájára gondolunk, de például az Asia is készített klasszikust ilyen lemezcímmel (természetesen, amikor újjá született a klasszikus felállás). Magyarországon a P. Mobil jeleskedett Phoenix-ügyileg: ki ne ismerné tőlük a Főnix éjszakáját? (Az Edda viszont a keselyű mellett tette le a voksát.) Szokott időnként demót küldeni nekünk a Phoenix Project, ezúttal pedig a mitikus szárnyas részvénytársaság formájában mutatkozik meg nekünk.
Kezdetben nem volt jó véleményem a cikkünk tárgyát képező zenekarról. Kiszámoltam: 2008 nyarán találkoztam először muzsikájukkal egy felvidéki fesztiválon (nem csoda, hogy pont ott, hiszen – ahogy a cikk címe is utal rá – a Phoenix fészke ezen a földrajzi területen található valahol). Akkor már a buli leges legelején a Tom és Jerry intro kikészített, és a továbbiakban is mindössze egy nóta fogott meg, melyet otthon meg sem találtam (kiderült, hogy egy régi demó-felvételről volt szó). ’13 nyarán ugyanazon a fesztiválon valahogy újra beléjük futottam, s örömmel (nem „sörömmel”, hanem úgy értem, „elégedetten”) állapítottam meg: madárkánk nagy utat repült be az elmúlt öt évben. Ja, és a Tom és Jerry rajzfilmzene sem roppantotta össze az idegeimet.
Amúgy is hasznos az ilyesfajta hozzáállás, de utóbbi élmény birtokában kifejezetten pozitívan kezdtem hozzá a zenehallgatáshoz. (Öhöm, még hónapokkal ezelőtt.) Hová is soroljuk rendszertanilag ezt a Főnix madarat? Műfaji meghatározásként kiindulhatunk a dirty rock mezsgyéjéről. Hát igen, a dalok többsége (de koránt sem mindegyik) lányokról, szeretkezésekről, italozásról, nyaralásról, és természetesen a rock and roll életérzésről szól. (Ja, most jut eszembe: nem ám lustaságból vártam ilyen sokat a kritikával, hanem, hogy a nyár közelette miatt aktualitása legyen a lemeznek!)
Annyiból mostanra már elkanyarodtunk a rendszerváltás körül beindult dirty-döppingtől, hogy – hála a Tankcsapdának (végre valami jót írok róluk) – mostanság kiderült, milyen sokat lehet nyerni egy-egy jól eltalált sorral. Például ilyennel: ”kidobnak az ajtón, ott az ablak, nincs az a siker, amit ingyen adnak”. Ráadásul a zenekar – most így másodszorra – a youtube-ra felpakolt, szöveggel megspékelt album-anyagot küldte meg nekünk. Így a zenehallgató kritikusnak az öröm is megadatik, hogy a borító-fotó miniszoknyás hölgyének combján jelennek meg a sorok.
Azonban furcsa kettősség szövi át meg át ezt a zenei kelmét. A szókimondó, bulizós dalok – Laza nyári dal, Nincs ellenszer, Szeretkezz stb. – mellett nem kevés tér jut érzelemnek, értelemnek is. Elég csak említeni az ötletes, „technós” intrót követően induló Rajtad a választást, vagy a hat karton energiaitallal felérő Rólad szólt. De mégis másik két nóta vesézését hagynám a végére. Meglátásom szerint ez a két szerzemény lesz az, amelyik túléli a zenekart, legalábbis a Nincs ellenszer dalgyűjteményből.
Az egyik a Bújj hozzám ballada, melyet a bombasztikus refrén mellett a hangszerelés, a tálalás módja dob meg, de nagyon. A Phoenix világában oly szokatlan módon zongora-cselló páros ágyaz meg a kicsit „Ákos-hangulatú” szerzeménynek. Maradok –ezt adja hírül a lemez zárótétele. Egyfajta felvidéki „we are the world”, persze, jóval odabaszósabb a példának felhozott, amcsi össznépi danolászásnál. Közreműködik benne többek között a Rómeó Vérzikből Csiba Ricsi és Hervay „Enosz” Laci a RAF II-ből vagy éppen a kliprendezőként is brillirozó énekes-basszusgitáros Bíró Máté (Factorial X), de persze Doki is jókat hörög benne az Eye Beyond Sightból. Szép példája ez a szülőföld szeretetének, és méltó válasz a három millió „románnal” és „szlovákkal” rémisztgető politikusoknak, vagy azok követőinek.
De így az Eu-választások előtt ezen a ponton hagyjuk is abba e témát! A kérdés inkább az: van-e ellenszere a Nincs ellenszernek? A stoner, alter, underground és ki tudja, mi mindenért rajongók bizonyára beadatják maguknak azt egy ilyen anyag hallgatása előtt, ám mi mezei rockerek legalább három-négy gyöngyszemre lelhetünk a tízes készletből. De a többi nóta is meg-, és elhallgatható.
Nemrég szereztem tudomást róla, hogy majd (június 8-án) városomban koncertezik a reneszánszát élő Sing-Sing zenekar (ők is főnixek...). Ha már így adja magát a hasonlat: ez a széles spektrumon zajló dalszövegírás valaha az ő sajátjuk volt. Tartok tőle: ezt a két zenekart még senki sem hozta közös nevező alá, így befejezem a cikket, mielőtt (még nagyobb) marhaságokat írnék le. Osztályzat? Egy nagyon erős négyes!
