Igazán örömteli, hogy manapság és az utóbbi években mintha kicsit felpezsdült volna a hazai rockzenei élet. Bandák jönnek, mennek, turnéznak, közös projektek születnek ad-hoc, szinte a semmiből és új tehetségek bukkannak fel, akik általában meglepően jók! Mint például a VL45 nevű csapat is, akiknek eddig két demójuk elérhető (akár online a VL45 honlapon).
A zenekar 2001-ben alakult illetve ekkor változott a nevük VL45-re, az említett két kiváló minőségű demo (ha jól tudom ParkPlatz-munka) közül az első 2002-ben, a másik 2005-ben készült és négy illetve kettő felvételt tartalmaznak. Az utolsó hivatalosnak tekinthető hanganyagtól ezidáig a csapat főleg csak klubokban és fesztiválokon lezavart élő fellépéseken volt hallható na meg néhány zenei műsorban vendégként, ahogy egyre többen kezdtek el figyelni tevékenykedésükre. Nem ismerek terveket, de nem bánnám, ha valami frisset kiadnának a közeljövőben, ezzel a hat dallal nemsokáig éldegél meg az ember. A VL45 hangzás doom-gyökerekről árulkodik, de a klasszikus alapokat jól vegyítik a modern metal (hip-hop, nu, ugrálós, dallamos!) motívumokkal. Olyannyira jól, hogy inkább modernnek nevezném, mint klasszkusnak, holott a nehéz, húzós, némi southern rock utánérzéssel megfűszerezett, súlyos riffek hallatán valóban a Black Sabbath, C.O.C., a Down és hogy hazai példát is mondjak, a néhai Mood neve sejlik fel.
A csapat az eredeti felálláshoz képest már átélt egy énekescserét. A 2002-es demón valóban hallatszik is, hogy az ének nem az igazi, bár gáznak nem mondanám, inkább csak hullámzó: hol jobb, hol rosszabb. A jelenlegi énekes, Szabó Dávid ehhez képest valóban erőteljesebb és egyenletesebb teljesítményt nyújt.
Zenei téren viszont szerintem minden rendben. Már a kezdetekben is meglehetősen szigorúan kezelték a hangszereiket, azok szinte sírnak a kezeik alatt: fémesen csattogó basszushúrok és fájdalmasan felszisszenő cinek gyakorta hallhatók az első demón. Botka Zsolt gitártémái Mészáros-Komáromy Dénes gyomrozós basszusai és Apró Antal komótos, de határozott tempója igencsak tisztelet parancsolóak így együtt. Ha valaki ilyen klasszikus, doomos alapokra épülő zenével kezd, mindig ott van a veszély, hogy a játéka egy idő után monotonnak hat. A VL45 ez ellen nem túl gyakori, de mindig a kellő időben beszúrt, unaloműző ritmusváltásokkal védekezik. Néha kimondottan üdítő dallamokat szednek elő a tarsolyból, mint például az Under The Leaves dallamos refrénje vagy a Better View elején hallaható lendületes, lehengerlő zúzás. A 2002-es demóról egyébként különösen az első és utolsó felvétel kiemelkedő, a közepe kicsit szürkébbre sikeredett. Nagyon tetszik ahogy a Your Sea Of Lust kiméletlenül nekifeszül az ember mellkasának - basszusgitár dolgozik ezerrel. Már itt is feltűnik, hogy hát igen, az ének egy kicsit erőtlen (érdekes módon csak itt-ott; ezért írtam fentebb,hogy egyenetlen) és ez a hiányosság sajnos a rendkívül erőteljes zene mellett még jobban kidomborodik. Ilyen zenéhez valóban oda kell figyelni az énekhangra, különben kicsit agyoncsapja az egészet. Az utolsó, már említett Better View másik nagy pozitívumai a kezdő, lendületes, de sablonos dallamvezetést sugalló riffelgetés mellett a második részbe beletett ritmusváltások, amitől végül is teljesen kiszámíthatatlan és még inkább élő lesz a dal.
A 2005-ös demó legismertebb felvétele talán a kezdő Cementmixer, mivel ebből készült a csapat első klipje (lásd alább). Ez egy gyorsabb tempójú, igazán modern hangzással felvértezett dal, de azért megmaradtak benne az extrasúlyos riffek is. Pont annyira lehengerlő, mint amennyire egy cementmixer, a maga ki tudja hány, bazi nagy kerekével. Ezen a demón már az új hang domborít Szabó Dávid személyében és meg kell mondjam bejött a csere: az ő hangja sokkal inkább illik ehhez a zenéhez. A 2002-es felvételekhez képest a csapat talán még jobban a modern hangzás felé mozdult, a klasszikus alapok itt már abszolúte modern felfogásban kerültek rögzítésre. A második Shoot Shoot Song ismét egy lassúbb tempót és több változatosságot hoz a ritmikában; kellően súlyos, nehezen emészthető darab ez is a vége felé egy kis nu-metallal és végig emlélkezetes dallamokkal.
És ezzel ennyi. Pedig szívesen elemezgetnék még néhány felvételt, dehát nincs. Reméljük a srácoknak a koncertezés mellett azért lassan tényleg jut majd idejük valami anyagot összehozni, mert iagazán kár lenne, ha csak örökös koncertbandaként "vegetálnának" tovább. Nem kapkodósak, az tény, bár ez a zenei gyökerekhez való hűség jele is lehet. Mindent csak szép komótosan, ahogy ezeket a súlyos, lehengerlő riffeket illik játszani. Már nagyon várom a folytatást.
Ez itt a Cementmixer klipje:
