RockStation

Valóban rendkívüli : Wackor - Uncommon Ground

2008. december 04. - sunthatneversets

Jön a Karácsony! Nálunk meg a magyar metál-zenei hetek! Nem akarom lelőni a poént, de a következő napokban, hetekben elég sok magyar albumról és előadóról fogunk írni, ami jó. Kezdésnek itt a Wackor teljesen friss második lemeze az Uncommon Ground.

Az első 2004-ben megjelent Methanolid óta négy év telt el, így éppen itt volt az ideje egy új albumnak. Mivel a fiúk voltak olyan rendesek, hogy a myspace oldalukra felrakták az egészet (igaz letölteni én nem tudtam) így egyből lecsaptam a lehetőségre. Az album munkálatainál az énekproduceri szerepet a nemrég szintén új lemezzel jelentkező Ágnes (!) töltötte be, a hangmérnök Szabó Viktor volt.

Van itt minden, mint a búcsúban. Mondom ezt úgy, hogy közben mégis egésszé áll össze a kép. Egyszerűen nem tudom stílusilag belőni, a kezdetek – több, mint 10 év - óta állandó felállással, trióban muzsikáló csapatot. Elég eklektikus amit csinálnak, de azért a metál-HC elemek nagyjából megvannak, erre pakolják rá a többi nüanszot és ettől lesz különleges íze a dolognak, ráadásul ketten is énekelnek. Abszolút egyéni a dolog, még hasonlítani sem igen tudom semmihez, csak tippjeim vannak. Viszont jó értelemben vett slágerek sorjáznak egymás után az biztos.

A Beyond a nyitány Miki kiváló énekével. Abszolút fejben ragadó dallamok, Slayercsabi kalapálós dobolásával. A kettes Bloodcat sodrósabb darab, klasszikusabb riffekkel megbolondítva, szinte végig kétlábgépekkel, Küki előretolt basszusával. A következő Somebody's Nobody talán a legkönnyebben befogadható darab az albumon, abszolút favorit; klipet neki, de minimum a nagyon zenei rádióba vele. Különleges nóta, telitalálat vezetőriffel, beteges szólóval, tökéletes refrénnel. A négyes Moonsoon droidos, fémes hangjai egy vontatottabb, zordabb dalba torkollanak, de a Munnymaker újra a pörgősebb, headbangereknek való muzsika egy kis punkos beütéssel, dörmögő refrénnel. Az ezt követő groove-os Sowl szaggatott témái megint viszik a prímet, a dal leállós befejezése pedig zseni kategória. Elég hihetetlen, hogy három manus játssza ezt a zenét, pedig így van. Azért koncerten kíváncsi lennék, hogy szól az egész. A torzított énekkel megbolondított Rancor, megint fogósra sikerült mind a gitárjáték, mind az énektémák terén, míg a nyolcas Just This újból nagyszerű riffekkel operál, a lebegős középrész kicsit megnyugtatja a nótát, hogy aztán az addig zaklatottságában folytatódjon tovább. A már korábban is letölthető Z.I.L megint bólogatós darab. Könnyebben befogadható, hasonló, mint a Somebody's Nobody, talán kevésbé ragad a fejben, viszont a gitárszóló visz mindent. A tízes Shark 'N Roll pattogósabb vonalvezetésű, dallamos nóta. Ebben egy kis Entombed-ot vélek kihallani a refrén alatt. A lemezt igazából ez a dal zárja, mert ezután már csak az Outro című gitárgerjesztgetés marad, amolyan levezetőképpen.
 


Azt hiszem Saabi barátomnak igaza van és az a kurva nagy baj, hogy Kelet-Európába születtünk. A Wackor zenéje simán világszínvonalú, félő hogy ezt pár értő és ezt értékelő emberen kívül kevesen tudják meg. Az év egyik legjobb hazai metál albuma.

9.5/10

Egy kis ízelítő korábbról: Judgement In My Illusions (feat. Ágnes)

 

 

 

Kapcsolódó linkek:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr48802718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2008.12.04. 11:44:45

Maximálisan egyetértek a kollégával, ez világszínvonal!

Érdekes látvány lehettem reggel a metrón ahogy végigheadbangeltem és léggitároztam az utat. Dehát mit tehetnék? Szinte csak utazás közben van időm zenét hallgatni. Az Uncommon Ground viszont úgy elvarázsolt, hogy nem is emlékszem, hogy kerültem ide a számítógépem elé... mintha egy másik dimenzióban utaztam volna a Wackorral együtt.

És még mielőtt valaki megkérdezné: nem, nem voltam belőve. Én csak a zenét szoktam tudatmódosítóként használni. Már amelyiket lehet. Ezt pedig lehet, mert minőségi anyag. Le a kalappal a srácok előtt!

huszigabi 2008.12.04. 17:29:24

Hy
Szerintem ez ncsak az év albuma, hanem az elmúlt pár évben nem született ilyen minőségű zenei mészárlás. Nálam simán üti a gyökerekhez viszatérő Metallica albumot Sőt minden mostanság megjelent zúzdát. Hihetetlen energia rejtőzik az album mögött és ezt képes átadni, ha koncerten is átjön az erő akkor javaslom az összes öngyilokjelöltnek: menjenek Wackorra mert tuti nem mennek haza élve :)

Castor 2008.12.05. 19:24:43

A Wackor alapvetés. A kritika lényegretörő és szintén egyetértek,de a Rancorban a hang meg nem teljesen torzított. Az Miki bácsi unikuma.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum