Miután Norbert Hellacopter barátom átküldte a bristoli illetőségű Turbowolf debütáló nagylemezét, első hallgatás után biztos voltam abban, hogy egy új kedvenccel állok szemben. Nem csoda hát, hogy reménykedtem egy lemez bemutató körútban, ami talán hazánkat is érinti. Ha a hazai buli nem is jött össze, azért Bécsvárosig elmerészkedtek a turbófarkasok, így ismét bevettük magunkat Ádám barátom matuzsálemi járművébe, amiben már fűtés és egyéb extrák is voltak és kiruccantunk Bécsvárosba, hogy le ne maradjunk a zenekar első headliner showjáról.

A soundcheckre, azaz igen korán estünk be a "kisarénába", de így legalább volt alkalmunk bratyizni a zenekar igen kedves és rendkívül barátságos énekesével, Chris Georgiadis-szal. Elmondta, hogy remekül megy a turné és roppant boldogok, hogy ilyen lehetőséghez jutottak. Miután megvettük a lemezeinket, megettük a szokásos dürümöt, megittuk a söröket, az osztrák csípős márciusi hidegről bevettük magunkat és meglestük a Reverend Backflash nevű, helyi erőkből álló osztrák formációt. Zenéjük a manapság oly divatos garázs rock és egyéb huncutságok ötvözete volt. Megmondom őszintén, nálunk totál bukásnak minősült.

Pontban este 10-kor színpadra gördültek a farkasok és egy felejthetetlen est akkordjaiba csaptak lemezük nyitó dalával, az Introduction-nel.

Maguk a figurák szenzációsak. Chris úgy bűvölte a mikrofont és a kütyüket, mint egy keleti főpap, Andy Ghosh gitáros levágott ujjú fehér Dimmu Borgir pólójában maga volt az élő energiabomba, Joe Baker basszer vadul szántotta a deszkákat és csépelte a négyhúrost, miközben Blake Davies vadul pakolta a nyakatekertnek kevésbé, de feszesnek, pontosnak és erőteljesnek annál inkább nevezhető príma dobtémákat.

A hangzás, mint a sógoroknál az már megszokott, briliáns volt. Miközben a hangerő levitte a fejemet egy percre sem torzult, minden hangszer a magát megillető minőségben szólt. A dalokat minimálisan gyorsabban játszották, mint az lemezen hallható, de ez csak még nagyobb lendületet adott a műsornak. Mivel a nagylemez sem több 40 percnél, ezért a programjuk a kislemezes, általam nem ismert nótákkal sem tett ki 50 percnél többet, de az A Rose for the Crows-t, Ancient Snake-et és a többi nótát nagyon nagy élmény volt meghallgatni élőben.  Chris a koncert közben szerényen megemlítette, reméli, hogy egyszer mindenki büszkén emlékszik vissza arra, hogy látta őket az első saját lemez bemutató turnéjukon. Én ehhez csak csatlakozni tudok. A Turbowolf jövőjét nagyban határozza majd meg, hogy a bivalyerős bemutatkozó lemezt követően mit tesznek le az asztalra legközelebb, ettől függetlenül ez a koncert nálam, mint ahogy a lemez is, 10/10.

Az már most biztos, hogy az a 100 szerencsés ember, aki szerda este lement megnézni őket, egy hatalmas rock&roll élménnyel lett gazdagabb.

A képek nem a helyszínen készültek és INNEN vannak.